Mára volt időpontunk ultrahangra, de nem lett belőle semmi... Az úgy volt, hogy anya szabit vett ki erre a napra, de gondolta, hogy ultrahang előtt azért benéz még a UPC-be, mert van munkája bőven. Reggel, korán, mint amikor mindennap dolgozni megy, elindultunk hát a UPC-be. Út közben panaszkodni kezdtem, hogy fáj a pocakom. Ramatyul éreztem magam. Anya kérdezte, hogy kell-e hánynom, de mondtam, hogy nem. Mentünk hát tovább. Már majdnem a cégnél voltunk, amikor mondtam, hogy na mostmár hánynom is kell és már kezdtem lehúzni az ablakot. Anya gyorsan hátraadott egy ajándékos tasakot, hogy abba hányjak. Épphogy kinyitottam és már jött is a róka, sajnos jutott belőle a ruhámra is... Kértem anyát, hogy menjünk haza, mert rosszul vagyok, úgyhogy elautóztunk a cég előtt és visszafordultunk. Miután hazamentünk, kicsit lepihentem, ittam és ettem kicsit, aztán már minden rendben volt. Valszeg csak felkavaradott a gyomrom, előző nap elég sokat nassoltam.
Így az egész napot együtt töltöttem anyával. Az idő szép volt, úgyhogy kiültünk a hintaágyba, beszélgettünk, énekeltünk, pihentünk. Délután áthívtuk Mesit, aki örömmel jött át. Sajnos amikor haza kellett vinnünk, megint rám jött az 5 perc és annyira csúnyán viselkedtem, hogy Mesi már be sem engedett hozzájuk.
Az ultrahangra amúgy kaptunk új időpontot,szombatra, de ezúttal nagyiék fognak elvinni, mert anya már nem tud szabadságot kivenni. Kell szabi a nyaralásra, iskolakezdésre és a téli szünetre :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése