Fejlesztő pedagógus és nevelési tanácsadó

Ma reggel anya az ovim fejlesztő pedagógusánál járt, aki minden nagycsoportos gyereket felmért még szeptemberben. Az ok, amiért külön egyeztetést kért, nagyon egyszerű, meglepődve tapasztalta ugyanis, hogy Lili néni nekem nem írt elő semmilyen fejlesztést és hát ugye nekem ott van az az "igazolásom" miszerint diszlexia prevenciós fejlesztésre van szükségem az iskola előtt.

Lili néni megmutatta anyának azt a feladatlapot amit kitöltetett velem és azt mondta, hogy szerinte nekem nincs szükségem külön fejlesztésre. Anya megmutatta neki azt a szakvéleményt, amit a Heim Pál pszichológusától kaptunk. Kicsit mérges volt, mert Juci néninek is adott egy másolatot és kifejezetten kérte, hogy amikor felmérnek, majd adják oda a fejlesztő pedagógusnak, hogy mire figyeljen, de mint kiderült, Lili nénihez nem jutott el az a papír. Lili néni mondta, hogy ő nem vett észre diszlexia gyanús dolgokat nálam. A sormintában nem tévesztettem, igaz ott csak egy sort kellett rajzolni. Egy feladatnál volt talán észlelhető valami kis jelecske, amikor egy napot, egy házat és egy fagyit kellett egymás mellé rajzolni én pedig fordítva a lap jobb oldalán a fagyival kezdtem, de mást ő nem észlelt. Meg még egy feladat volt, amikor egy háromszor hármas négyzetbe kellett meghatározott helyekre dolgokat rajzolni. Ott a jobb felső sarkot nem sikerült elsőre megtalálnom, de a többit jó helyre lőttem be.
Azt mondta, hogy jó lett a tesztem, szép volt az emberábrázolásom is.

A fejlesztő pedagógus után a nevelési tanácsadóba mentünk, ahol, egy hosszú vizsgálaton estem át. Két pszichológus foglalkozott velem, külön külön. Egy rakat feladatot kaptam, amit el kellett végeznem. Az első feladatsort 1 óra helyett kb 30 perc alatt megcsináltam és a második feladatsor sem tartott egy óránál tovább. Iszonyatosan elfáradtam ugyan, de nem adtam fel. Miután végeztem, anya beszélt a pszichológusokkal, akik konkrétan megerősítették a Heim Pálban elhangzottakat. Azt mondták, hogy rendkívül értelmes csajszi vagyok. A rövid távú memóriám nagyon jó, logikai gondolkodásom kiemelkedő, matematikai feladatokban is rendkívül jól teljesítettem, jól ismerem a napszakokat, napokat, évszakokat, hónapokat stb... szóval minden nagyon rendben van egy apró kivétellel és az a térbeli elhelyezkedés. A fent, lent, jobbra, balra dolgok teljesen kifogtak rajtam. Voltak feladatok konkrétan egy sorminta, amiből a könnyebbeket egyáltalán nem tudtam megcsinálni, a nehéz viszont hibátlanul ment. És volt egy feladat, szintén a térbeli elhelyezkedésre vonatkozóan, amit egy az egyben elrontottam. Amanda néni elmondta, hogy bár látszott, hogy borzasztóan elfáradtam, mégis igyekeztem teljesíteni. Volt amikor már lebukott a fejem is, de aztán megráztam magam és végicsináltam mindent. Szóval a megfelelési és teljesítmény kényszerem - amit itthon nem tapasztal senki - ott egyértelműen megmutatkozott.

És, hogy mi a következő lépés, hogyan tudjuk ezt az apró problémát leküzdeni, az nagyon érdekes. Mivel a felmérést nem az ovim, hanem anya kérte, így a nevelési tanácsadó nem adhat szakvéleményt az ovinak a fejlesztésemre vonatkozóan. Ahhoz, hogy az ovim is kapjon értesítést, kell kérnünk az ovitól egy négy oldalas szakvélemény igénylő kérelmet, amit a nevelési tanácsadó kitöltve visszajuttat az ovinak és ezt követően az ovi fejlesztő pedagógusa kis csoportos foglalkozás keretében foglalkozhat velem is....
Természetesen otthon is lehet foglalkozni velem, erre vonatkozóan Amanda a Színezd ki és  rajzolj velem könyvet javasolta.

Anya Lili nénit és Amandát is megkérdezte, hogy mennyire kell erőltetnie, hogy otthon feladatokat oldjak meg, tekintettel arra, hogy borzasztóan nehéz, illetve lehetetlen olyan feladatokba bevonni, amihez éppenséggel nincsen kedvem. Lili néni erre azt javasolta, hogy nem szabad erőltetni, mert az egyrészt a mi kapcsolatunk rovására mehet, másrészt meg is utálhatom az egészet. A nevelési tanácsadóban ezzel szemben azt mondták, hogy igenis kell erőltetni, de arra figyelni kell, hogy mennyi ideig . 5 perccel kell kezdeni és aztán fokozatosan lehet emelni ezeket az otthoni külön foglalkozásokat egészen 45 percig. Ha ezt sikerül itthon megoldani, akkor a suliban már nem lesz gond azzal, hogy egy egész órát végigüljek. Hát ez nehéz szülés lesz nálunk az biztos, mert én csak addig szoktam közreműködni minden feladatban, amíg olyan feladatról van szó, ami nekem is tetszik. Hogy ezt a problémát hogyan fogják megoldani anyáék, majd kiderül...

Mindent összevetve tehát nincs ok az aggodalomra, a nevelési tanácsadó szerint szeptemberben simán elkezdhetem a sulit mert vagyok annyira érett. Ha pedig ezt a kis problémát még orvosoljuk, akkor nagyon eredményes is leszek a suliban.