Kis karácsony nagy karácsony

Holnap lesz advent első vasárnapja, úgyhogy ma meg sem álltunk anyával. Míg ő takarított én szétpakoltam mindent. Aztán kidíszítettük a nappalit. Elővettük a zöld girlandokat, fényfüzéreket, mikulásokat és anya megtalálta az adventi naptárt is, ami ugyan most még üres, de ha minden igaz, holnaptól december 24-ig mindennap kerül bele valami finomság.

Jövő héten sok meglepetésben lesz részem, ugyanis szerdán anya munkahelyére megyek, ahova ellátogat a Mikulás, aztán csütörtökön az oviban fogok találkozni vele és bízom benne, hogy pénteken pedig hozzánk is eljön és teleteszi a csizmámat minden széppel és jóval.

Van még egy hírem, amit muszáj megosztanom. Kati mesélte anyának, hogy december 19-én nyilt nap lesz ritmikus gimnasztikán. Anya is el fog jönni, hogy megnézze mit fejlődtem. Rengeteget kell gyakorolnom, ha nem akarok leégni az ősök előtt...

Egy hét itthon

Hétfő óta itthon vagyok. Apa kedden vitt el az orvoshoz, de sajnos a doktornéni nem rendelt, úgyhogy a helyettese nézett meg. Azt mondta, hogy van valami vírus a levegőben. Igyak egy lavor teát és akkor jobban leszek. Ezért este apa csinált nekem egy lavor teát :)
Amúgy mozgalmasan telt a hetem. Hétfőn például meghívókat készítettem, legalább 30 darabot. Napközben anya többször is felhívott, hogy hogy vagyok, de mindig leráztam, hogy le kell tennem a telefon, mert nagyon fáj a hasam, de rengeteg munkám van, dolgoznom kell, meg hogy nem tudok rajzolni, telefonnal a kezemben. Mondtam, hogy a meghívókat mind el fogom adni, a családomnak ingyen, másoknak meg pénzért.
Este aztán anya megnézte a műveket és leesett az álla, amikor meglátta, hogy mennyi meghívót készítettem. Mind különböző volt. Csináltam karácsonyit, virágosat, lepkéset, mosolygós katicabogarasat és még sorolhatnám. Volt amelyikre ráírtam, hogy anya, meg apa, meg Lili, vagy rendezte Lili, vagy EIO (azaz meghívó).
Annyira elfáradtam a munkába, hogy este 6-kor már aludtam és csak másnap keltem fel.

Kedden reggel mondtam anyának, hogy aznap nem fogok csinálni semmit, csak aludni fogok. Azért találtam magamnak elfoglaltságot.Jó nagy kupit csináltam a házban :)

Amúgy egész héten nagyon-nagyon korán keltem, mivel anya is korán kelt. Minden éjjel rájött egy köhögőroham, ami miatt nem tudott aludni én pedig szolidaritást vállaltam és együtt éjszakáztam vele amíg csak bírtam. Aztán persze mindig visszaaludtam.
Csütörtökön nagyiék meglátogattak. Ezúttal nagyon normálisan viselkedtem. Kártyáztunk meg ilyenek. Egész jól összehaverkodtam nagyival és papával.

Jövő héten sajnos már mennem kell oviba, néha várom néha nem...

Boldog szülinapot Balázs

Balázska a héten töltötte be 11. születésnapját, amit ma szük családi és baráti körben ünnepeltünk Virág névnapjával egybekötve. Volt torta, meg szendvics és még pizzát is rendeltek nekünk. Sajnos nekem tegnap reggel óta megállás nélkül fáj a pocakom, tegnap kétszer hánytam is, de ma eltitkoltam, hogy még mindig nem érzem jól magam, mert ha elmondtam volna, nem vittek volna át kerianyuékhoz. Anya onnan jött rá, hogy nincs minden rendben velem, hogy nem kértem pizzát. Rögtön megnézte a homlokomat, érezte, hogy meleg. Megmértük a lázamat 37.6-ot mutatott a lázmérő, úgyhogy rögtön haza is jöttünk. (Így is eltöltöttünk keriéknél majdnem 3 órát.) Hazafelé a kocsiban anya mellettem ült és megkérdezte, hogy mióta fáj a pocakom, mire én bevallottam, hogy már akkor is fájt, amikor elindultunk ajándékot venni, de nem mertem bevaéllani, mert tudtam, hogy akkor hazavisznek. Miután hazaértünk megmérte még egyszer a lázamat, majd adott lázcsillapítót, hátha attól bealszom és tud angolozni kicsit, de nem jött be a terve... Azóta is itt virgonckodok, pedig egyáltalán nem nézek ki jól. Az már biztos, hogy holnap nem megyek oviba...

Más:
Rohamosan fejlődök, egyre okosabb leszek. Tegnap belenéztem anya egyik könyvébe, amit most olvas. A könyv borítóján nagy betűkkel szerepel a könyv írója és a címe. Anya megkérdezte, hogy ismerem-e a betűket mire én szépen elsoroltam neki az összes betűt egytől-egyig. K E N  F O L L E T   A   T I T Á N O K  B U K Á S A. Komolyan, az összes betűt tudtam.
A második meglepetés este érte anyát, amikor elkezdtem számolni, hogy hány darabból áll a lego készletem és icipici segítséggel elszámoltam 100-ig. Remélem, hogy ezeket a Mikulás és a Jézuska is látta/látja :)
Természetesen a feladatokat a sárga könyvből folyamatosan csinálom. Mindennap két-három feladatot kapok. Mostanában kicsit elkanászodtam és gyakran nyaggatni kell, hogy megcsináljak egy-egy feladatot, gyakran elkalandoznak a gondolataim is és próbálok terelni, meg mással foglalkozni, de anyáék nagyon szigorúak és addig nem tágítanak, amíg a leckémet be nem fejezem. Fekete pontot még nem kaptam, de pár zöld pontot már begyűjtöttem. Mostmár ugyanis nem csak azt nézik, hogy helyesen oldom-e meg a feladatot, hanem azt is, hogy milyen a külalak. Zöld akkor jár, ha a megoldás jó, csak nem szépen színeztem, vagy rajzoltam. Azért igyekszem szépen teljesíteni... :)

Szépülünk

Ez a hét nagyon izgi volt számomra, mert szerda és csütörtök kivételével mindennap értem jött apa ebéd után és hazavitt az oviból. (Szerdán a sakk miatt maradtam bent estig, csütörtökön pedig anya engedélyével lógtam, és az egész napot apával töltöttem otthon.) Nem volt unatkozás, komoly feladatot kapott apa szabadsága alkalmából. Ki kellett festenie a nappalit, az étkezőt és a lépcsőfeljárót. Természetesen sikerült elszúrnia a festést, ugyanis én vagyok a tanu, hogy anya azt kérte, hogy az étkező legyen zöld, a nappali sárga, a lépcsőfeljáró pedig szürke. Első nap az étkezőt festette ki, de összekeverte a színeket és zöld helyett sárgára festette a falakat. Hogy tompítsam anya haragját, megjegyeztem, hogy "Ezt most elszúrtad apa, de ne aggódj anya, mert a sárga nagyon illik a zöld virágokhoz, nézd meg!" és rámutattam a zöld növényekre a sárga fal előtt. Mivel nem sok sárga festék maradt, így végül a nappali zöld lett, de csak félig, ugyanis apának nem sikerült szerda estig befejeznie minden falat a nappaliban, így anya arra kérte, hogy a lépcső alatti részt sárgára fesse. Összességében messziről nagyon szép lett a nappalink. Sokkal világosabb, és vidámabb. A lépcsőfeljáró pénteken szürkült be. No nem kell megijedni, nem sötétszürke lett, hanem szép halvány. Ezüst jég a fantázianeve ennek a színnek. A színeket amúgy a Dulux kínálatából választottuk. Nagyon mókás, mert mikor megvettük a festéteket, elhoztunk egy színkatalógust is, amiben van színhoroszkóp.  A Dulux színhoroszkópja szerint anya - aki mérleg - színe a rejtőző leguán, ami pont az a zöld szín, ami a nappaliba került, apa - aki ikrek - színe a citrus liget, ami az étkezőbe és a lépcsőfeljáró alá került.  Ami az én színemet illeti, anya azt mondta, hogy ha egyszer majd saját lakásom lesz, oda festhetem ahova akarom. Ugyanis az én (kos) színem a csípős gazpacho, aminél csak a skorpiók Carmen rózsája, vagy a vízöntők mélykék indigója lehet vadítóbb :)
Így néz ki az én színem:

Anya és apa színe pedig így néz ki a falainkon:

Rejtőző leguán a nappaliban :)

 Citrus liget az étkezőben:)

 Ezüst jég - meg egy rakat kép rólam - a lépcsőfeljárónk falán:

No hát így nézünk ki most. :)

Ritka pillanat

Délután átjöttek nagyiék, hoztak répalevest, gyümölcsöt, meg még pár finomságot. Egy kezemen össze tudom számolni, hogy az utóbbi időben mikor viselkedtem velük normáisan, 5 és fél éves gyerek módjára. Nos ma igen. Beszélgettem, játszottam velük, megmutattam, hogyan tudok spárgázni, meséltem nekik az itthoni és ovis dolgokról, megmutattam a könyvemet, ami tele van piros ponttal, szóval igencsak közlékeny és barátságos voltam velük.

Miután elmentek rávettem anyáékat, hogy csináljunk valami finomságot, úgyhogy gyorsan összeütöttünk egy somlóit. Közös családi project volt apa, anya és én is kivettem a részemet a munkából. Még szerencse, hogy tele vagyunk tupperwaros eszközzel, így egy piskótalapot 15 perc alatt össze tudunk dobni és az önteteket is pillanatok alatt össze tudjuk keverni mixfixben. Még én is... :)

Jövő héten apa szabin lesz, úgyhogy ha minden igaz, szerda kivételével mindennap hazajöhetek ebéd után. Délutánonként úgysem csinálunk semmi extrát az oviban, ráadásul össze is szoktak vonni minket más csoportokkal, mert még mindig nincs új óvónénim.

Lego friends

Tekintettel arra, hogy a Jézuska által hozott könyvből rendszeresen szépen oldom meg a feladatokat, anya az alábbi játékkal lepett meg hétvégén:



Ez az első legom, úgyhogy nagyon örültem. Először apával raktam ki, de aztán szétszedtem, mert kíváncsi voltam, hogy egyedül is ki tudom-e rakni és anya kis segítségével sikerült is. A legnagyobb meglepetést azzal okoztam, hogy a "berendezéseket" teljesen egyedül, fejből, a füzet használata nélkül raktam össze. Miután kész lett játszottunk anyával. Zseniális ez a játék, hiszen segít a finommototorika fejlesztésében és még szerepjátékokat is lehet játszani vele. Jó ötlet volt ilyet kérni a Jézuskától.

Mondjuk amióta megkaptam a legot nehezebb rávenni, hogy feladatokat oldjak meg a könyvből, aminek anyáék nem annyira örülnek. Tisztában vagyok vele, hogy minden tizedik piros pont után meglepetés jár, de ha olyan ütemben oldom meg a feladatokat jól, ahogy a múlt héten tettem, akkor a Jézuska nem fog tudni semmi érdekes ajándékot hozni nekem, mert addigra megkapok mindent amire vágyok :DDD Ezért dobtam be a lustit ezen a héten :)

TUDOK KÖTNI!!! MASNIT IS!!!

Múlt héten gyakoroltuk ugyan, de hiába mutatta meg anya és apa is többször a masni kötést, nem sikerült egyszer sem megcsinálni. Viszont nagyon meg akartam tanulni, úgyhogy ma a zumba után leültem, elővettem a fűzős csizmámat és addig gyakoroltam egyedül, amíg nem sikerült összehozni egy nyomorult, hibátlan masnit.

Aztán már azért gyakoroltam, hogy nehogy elfelejtsem amit megtanultam, így mikor anya hazajött, boldogan jelentettem be, hogy tudok masnit kötni és magabiztosan be is mutattam többször a csizmán, hogy hogyan kell készíteni a masnit, szépen sorolva közben a lépéseket :)

Mondanom sem kell, hogy anya nagyon büszke volt rám (én is magamra). Szóval masni kötés 5 és fél évesen kipipálva, lehet bátran fűzős cipőt venni nekem :DDD

Nyilt nap az oviban - tesi "óra"

Ismét nyilt nap volt az oviban, ezúttal egy testnevelés foglalkozást nézhettek meg az érdeklődő szülők. Hozzám anya jött be. Jobban örült volna, egy nagy csoportos foglalkozásnak, de végül nem bánta meg, hogy megnézte a tesi óránkat, tekintettel arra, hogy mindig hisztizek otthon, amikor összekésziti a tesi cuccaimat mondván utálok tornázni az oviban.

Az óra amúgy nem volt rossz, sok mindent nem tudok elmondani róla. Volt labdás gyakorlat, babzsákos,  ugrálós, futkározós, egyensúlyozós a végén pedig fogócskáztunk. Azt nem mondanám, hogy nagyon elfáradtam. Az óra végén mi visszamentünk a csoport szobába, a szülők pedig ott maradtak a tornateremben átbeszélni, amit kellett. A nyilt nap végén anya még visszajött elbúcsúzni aztán elment a dolgozójába.

Pár kép az óráról:

További fejlesztés

Legnagyobb meglepetésünkre az ovim nem kíváncsi a nevelési tanácsadó véleményére, úgyhogy nem állít ki szakvélemény igénylő kérelmet anyának. Juci néni azt mondta, hogy a logopédiai foglalkozásokba fognak betenni valami fejlesztést, de külön kiscsoportos foglalkozásokon nem vehetek részt... Nem tudom mivel érdemlem ki ezt a kitüntetett figyelmet... Anya jövő héten közli a nevelési tanácsadós pszichológusokkal, az ovi véleményét és innentől kezdve az otthoni foglalkozásokra fókuszálunk.

Kedden anya találkozott a Jézuskával, aki tekintettel a levélre amit írtam neki, a kezébe nyomott két könyvet és egy füzetet. Azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon örül, hogy ilyen érett vagyok és iskolás dolgokat kértem karácsonyra. Először örültem a könyveknek, de mostmár nem annyira, ugyanis ezek nem olyan könyvek, amiket lapozgatás után felpakolhatok a polcomra, egy rakat feladat van bennük, amiből mindennap meg kell oldani kettőt. A jó megoldásokért piros pont jár, fél megoldásokért zöld, a rosszakért fekete. Eddig 7 piros pontot sikerült szereznem, 10-nél ajándék jár.

A feladatokat esténként kell megoldanom anyával, vagy apával. Először még reklamáltam, hogy nem akarom meg ilyenek, de csütörtökön már szó nélkül leültem és csináltam a dolgomat. Amúgy most anya is meggyőződött róla, hogy a térbeli dolgokban nagyon gyenge vagyok. Az előtt szót pl nem ismerem. Játszottunk egy olyat, hogy anya egy plüss játékot rakosgatott a tv elé, mellé, fölé, mögé és mindig meg kellett mondanom, hogy hol helyezkedik el a plüss a tv-hez képest. Az elött helyett általában mellett-et mondtam, vagy előrébbet, elején, meg ilyenek...

 
 Csütörtökön érkezett még két fejlesztő "játék", az egyik a magánhangzók, a másik pedig a mássalhangzók elsajátításához nyújt segítséget. Ezekből is fogunk gyakorolni a jövőben.

 

Más:
A héten végre eljutottam RSG-re, meg Zumbára is. Az RSG-s oktatóm már felhívta anyát, hogy mi van velem, fogok-e még járni, mert rég látott. Bizony október elején voltam utoljára, (meg múlt héten, amikor őszi szünet volt:)). Remélem észrevette, hogy milyen sokat fejlődtem az utóbbi hónapban, mert ugyan nem jártam, de rendszeresen gyakoroltam. Még anyát is befogtam, de neki még annyira sem megy a spárga, mint nekem :)

Alkotásaim

Nos öt és fél évesen ilyen rajzok kerülnek ki a kezeim közül.Ha megszáll az ihlet előveszem az összes ceruzámat, zsírkrétámat, filctollamat, egy rakat papírt, ollót, ragasztót és alkotok. Egyedül nem szeretek rajzolni, kell, hogy valaki velem legyen és velem együtt alkosson. Anya, vagy Noncsi szokott leülni mellém, de természetesen az én müveim mindig szebbek, mint anyáé, vagy Noncsié. Csak az a baj, hogy miután végzek, csapot-papot úgy hagyok és már veszem is elő a következő játékot, így rendszeresen anyának kell elpakolnia a csillió cuccomat. Mondjuk legalább annyit már megtanultam, hogy a filctollra mindig vissza kell tenni a kupakot, különben teljesen kiszárad :(

Levelecske a Jézuskának

Tudom, hogy még alig kezdődött el a november, de sztem nem árt időben tájékoztatni a Jézuskát arról, hogy mi a kívánságom Karácsonyra, így hát ma este összeírtunk mindent. Anya írt én diktáltam, mégpedig a következőket:

Kedves Jézuska!

Nem voltam olyan jó, de amit anyának hozol azt nekem hozd! A hátuljára rajzoltam virágokat neked, meg füvet. Sajnálom, hogy nem tudtam kiszínezni. 

Tőled kérek iskolás dolgokat, de vonalzót ne! Tudom, hogy annak nagyon fogsz örülni. És kérek Lego friendset, illetve szeretnék Lego friendset. Mást nem szeretnék.

Noncsinak hozz egy sony MP4-et rádiósat, filmeset.

Hozok neked cserébe tejet, meg a télapónak is.

Lilili, Noémi (mindketten aláírtuk)

Szeretlek Jézuska és nagy szeretettel köszöntelek és mondd meg a télapónak, hogy majd odateszem a cipőmet, virgácsot is tehet bele, akkor is, ha nagyon jó vagyok.

Amúgy ez a levélpapír, amire rajzoltam virágokat és nem színeztem ki :)

És ilyen lego friendset szeretnék:

Meg egy ilyennek is örülnék...

 Jah és ez is elférne a portfoliómban:

 

Nah ennyi elég is lenne idén karácsonyra...

Fejlesztő pedagógus és nevelési tanácsadó

Ma reggel anya az ovim fejlesztő pedagógusánál járt, aki minden nagycsoportos gyereket felmért még szeptemberben. Az ok, amiért külön egyeztetést kért, nagyon egyszerű, meglepődve tapasztalta ugyanis, hogy Lili néni nekem nem írt elő semmilyen fejlesztést és hát ugye nekem ott van az az "igazolásom" miszerint diszlexia prevenciós fejlesztésre van szükségem az iskola előtt.

Lili néni megmutatta anyának azt a feladatlapot amit kitöltetett velem és azt mondta, hogy szerinte nekem nincs szükségem külön fejlesztésre. Anya megmutatta neki azt a szakvéleményt, amit a Heim Pál pszichológusától kaptunk. Kicsit mérges volt, mert Juci néninek is adott egy másolatot és kifejezetten kérte, hogy amikor felmérnek, majd adják oda a fejlesztő pedagógusnak, hogy mire figyeljen, de mint kiderült, Lili nénihez nem jutott el az a papír. Lili néni mondta, hogy ő nem vett észre diszlexia gyanús dolgokat nálam. A sormintában nem tévesztettem, igaz ott csak egy sort kellett rajzolni. Egy feladatnál volt talán észlelhető valami kis jelecske, amikor egy napot, egy házat és egy fagyit kellett egymás mellé rajzolni én pedig fordítva a lap jobb oldalán a fagyival kezdtem, de mást ő nem észlelt. Meg még egy feladat volt, amikor egy háromszor hármas négyzetbe kellett meghatározott helyekre dolgokat rajzolni. Ott a jobb felső sarkot nem sikerült elsőre megtalálnom, de a többit jó helyre lőttem be.
Azt mondta, hogy jó lett a tesztem, szép volt az emberábrázolásom is.

A fejlesztő pedagógus után a nevelési tanácsadóba mentünk, ahol, egy hosszú vizsgálaton estem át. Két pszichológus foglalkozott velem, külön külön. Egy rakat feladatot kaptam, amit el kellett végeznem. Az első feladatsort 1 óra helyett kb 30 perc alatt megcsináltam és a második feladatsor sem tartott egy óránál tovább. Iszonyatosan elfáradtam ugyan, de nem adtam fel. Miután végeztem, anya beszélt a pszichológusokkal, akik konkrétan megerősítették a Heim Pálban elhangzottakat. Azt mondták, hogy rendkívül értelmes csajszi vagyok. A rövid távú memóriám nagyon jó, logikai gondolkodásom kiemelkedő, matematikai feladatokban is rendkívül jól teljesítettem, jól ismerem a napszakokat, napokat, évszakokat, hónapokat stb... szóval minden nagyon rendben van egy apró kivétellel és az a térbeli elhelyezkedés. A fent, lent, jobbra, balra dolgok teljesen kifogtak rajtam. Voltak feladatok konkrétan egy sorminta, amiből a könnyebbeket egyáltalán nem tudtam megcsinálni, a nehéz viszont hibátlanul ment. És volt egy feladat, szintén a térbeli elhelyezkedésre vonatkozóan, amit egy az egyben elrontottam. Amanda néni elmondta, hogy bár látszott, hogy borzasztóan elfáradtam, mégis igyekeztem teljesíteni. Volt amikor már lebukott a fejem is, de aztán megráztam magam és végicsináltam mindent. Szóval a megfelelési és teljesítmény kényszerem - amit itthon nem tapasztal senki - ott egyértelműen megmutatkozott.

És, hogy mi a következő lépés, hogyan tudjuk ezt az apró problémát leküzdeni, az nagyon érdekes. Mivel a felmérést nem az ovim, hanem anya kérte, így a nevelési tanácsadó nem adhat szakvéleményt az ovinak a fejlesztésemre vonatkozóan. Ahhoz, hogy az ovim is kapjon értesítést, kell kérnünk az ovitól egy négy oldalas szakvélemény igénylő kérelmet, amit a nevelési tanácsadó kitöltve visszajuttat az ovinak és ezt követően az ovi fejlesztő pedagógusa kis csoportos foglalkozás keretében foglalkozhat velem is....
Természetesen otthon is lehet foglalkozni velem, erre vonatkozóan Amanda a Színezd ki és  rajzolj velem könyvet javasolta.

Anya Lili nénit és Amandát is megkérdezte, hogy mennyire kell erőltetnie, hogy otthon feladatokat oldjak meg, tekintettel arra, hogy borzasztóan nehéz, illetve lehetetlen olyan feladatokba bevonni, amihez éppenséggel nincsen kedvem. Lili néni erre azt javasolta, hogy nem szabad erőltetni, mert az egyrészt a mi kapcsolatunk rovására mehet, másrészt meg is utálhatom az egészet. A nevelési tanácsadóban ezzel szemben azt mondták, hogy igenis kell erőltetni, de arra figyelni kell, hogy mennyi ideig . 5 perccel kell kezdeni és aztán fokozatosan lehet emelni ezeket az otthoni külön foglalkozásokat egészen 45 percig. Ha ezt sikerül itthon megoldani, akkor a suliban már nem lesz gond azzal, hogy egy egész órát végigüljek. Hát ez nehéz szülés lesz nálunk az biztos, mert én csak addig szoktam közreműködni minden feladatban, amíg olyan feladatról van szó, ami nekem is tetszik. Hogy ezt a problémát hogyan fogják megoldani anyáék, majd kiderül...

Mindent összevetve tehát nincs ok az aggodalomra, a nevelési tanácsadó szerint szeptemberben simán elkezdhetem a sulit mert vagyok annyira érett. Ha pedig ezt a kis problémát még orvosoljuk, akkor nagyon eredményes is leszek a suliban.

Csík

Reggeli párbeszéd:

- Anya ugye, hogy a Virág olyan mint egy csík?
- Csík? Hogy érted ezt?
- Ugyanolyan nehéz mint én, csak ő egy csík én meg husi vagyok... Lecsúszik róla a nadrágom.

Disney on ice

Két éve már volt szerencsém megnézni a Disney on ice előadást a Papp László Sportarénéban (az arénát azóta sem felejtettem el és ha arra autókázunk, mindig megemlítem, hogy ott láttuk a hercegnőket). Idén ismét lesz szerencsénk megnézni a műsorukat. Megint négyesben megyünk, anya, kerianyu és Virág és én. Már alig várom :)

Happy Halloween

Tavaly muffint sütöttünk Halloweenra, idén a változatosság kedvéért egy egyszerű túrótortát bújtattunk Happy Halloween jelmezbe. Az alapötlet természetesen az enyém volt, de anyának sem volt ellenére, hogy összedobjunk valami finomságot. Halloween tortánk elkészítésében minden családtagom közreműködött. Apa vásárolt be, anya csinálta az alapot és a krémet, közösen színeztük ki a fondantot, apa nyújtotta, anya terítette a tortára, én gyúrtam a golyókat apával, a szellemet és a denevért is én rajzoltam, amiket aztán anya a fondantra helyezve körbevágott, én festettem a holdat és készítettem a házat. Aztán apával meguntuk a munkát és magára hagytuk anyát, hogy fejezze be, amit elkezdett :)

Miután anya elkészült a torta befejezésével és a rendrakással, szépen megterítettem. Ragaszkodtam hozzá, hogy gyertyát is rakjunk a tortára, mert nemsokára (kb fél év múlva) szülinapom lesz.
Szóval mi így emlékeztünk meg mindenszentek estéjén.

Ahhoz képest, hogy amatőrök vagyunk mindannyian, egész szépen bevontuk a tortát.

 Happy Halloween tortánk:

 A büszke tulajdonos :)

 Egy szeletecske...

 Nehogymár a maradékot kidobjuk...