Asszem most már tényleg meggyógyultam, legalábbis ez volt az első olyan nap, amikor nem kellett egyáltalán orrot szívni, és tegnap, meg szombaton is már csak egyszer kellett.
Bár jól vagyok, a mai ringatót mégis ki kellett hagynunk, mert elromlott az autónk, ráadásul apa is sokáig dolgozott, de ha minden rendben lesz, akkor a következőn már részt veszünk mi is, és nagyon remélem, hogy a barátaim is.
Még mindig a kapaszkodás nélküli állást gyakorlom, és elég jól haladok. Ha így folytatom, akkor hamarosan fényképpel is tudunk szolgálni az új attrakciómról.
Mondtam már, hogy megtanultam harapni és rágni? Ugyan csak két fogam van, de ezzel a kettővel is gyönyörű (és fájdalmas) nyomot tudok hagyni bárki kezén. Ráadásul a habtapi szőnyegemet is sikerült jól megtépáznom; centis darabokat haraptam ki az M és Q betűből, meg a 8-asból:). Hogy mit csinálok a kiharapott részekkel? Hát rágózom velük, természetesen, de csak addig, amíg anya meg nem látja, mert amint észreveszi, egyből kampóvá alakul a mutató ujja, és kikotorja a számból:).
Tekintettel ezen mutatványaimra és a karácsonyi ünnepekre, anyáék úgy döntöttek, hogy vesznek nekem babakekszet, hogy inkább azt rágcsáljam, a bútorok, meg a habtapi helyett. Kár, hogy nem rágcsálhatom egész nap:(
A szavazatok gyönyörűen gyűlnek, már több, mint 100-szor klikkeltek rám. Nagyon szépen köszönöm!!!
2009. január 5., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Édes a keksszel :D
Megjegyzés küldése