Ma

Mivel ma már nem folyt a nózim, ezért anyáék úgy döntöttek, hogy elvisznek úszni. Sajnos az autónk a hét elején elromlott, ezért apa először nagynénémék autóját kérte kölcsön, aztán meg nagypapámmal beszélt, hogy ha tud vigyen el minket az úszásra. Így ma koradélután nagypapám és nagybátyám is segítségünkre siettek.

Végül nagypapám vitt el minket, és tanúja lehetett, hogy mennyire profi vagyok már, és milyen fegyelmezetten, és ügyesen csinálom a feladatokat. Abban nem vagyok biztos, hogy valaha leszek olyan úszó, mint Réka uncsitesóm, aki már az úszóválogatott tagja, de nem is ez a cél, hanem az, hogy ne féljek a víztől.

Hazafelé a kocsiban kialudtam magam, most pedig anyut boldogítom azzal, hogy különböző dolgokat pakolok a számba, miközben az ágyon rohangálok, és ha véletlenül összetalálkozom vele, akkor kedvesen megcibálom a haját, vagy megharapom a kezét.

Más:

Ezúton szeretném megköszönni Jutka néniéknek a szép és hasznos ajándékot és azt, hogy mindezt olyan tasakban küldték, amivel én is játszhatok:)