No para anya

Ma közzétették az iskolám honlapján, hogy melyik osztályba fogok járni. Anya megdöbbenve tapasztalta, hogy nem Fannival és Bencével, az ovis barátaimmal egy osztáyba kerültem. Csalódottan és idegesen hívta fel apát, aztán felhívta az iskolát, hátha lehet ezen még változtatni. Az igazgatónővel beszélt, aki meglehetősen hűvösen és könyörtelenül közölte, hogy nem fog áttenni másik osztályba, mert ha áttenne, akkor holnap minden szülő ezért reklamálna. Anya mindennel próbálkozott, elmesélte, hogy milyen nehezen jutottam be az oviba, hogy én csak három évig tudtam járni, míg mások négyig, hogy mennyire szükségem lett volna rá, hogy maradjak még egy évig, de az igazgatónőt mindezek nem hatották meg. Annyit mondott csak, hogy ha esetleg valamelyik szülő reklamál azért, mert a másik osztályba került a gyereke, akkor megcserél minket. Anya sokkos volt, nem sok hiányzott, hogy elsírja magát. Velem apa közölte a hírt, aztánegyütt felhívtuk anyát. Anya megkérdezte, hogy mi a véleményem erről, mire én csak ennyit mondtam: Az a fő, hogy iskolába járhatok, a többi nem számít!

Hát nem így kell reagálnia egy iskolába készülő nagycsoportosnak? :D

ps: Anya túltette magát a történteken, de a igazgatónő nem lopta be magát a szívébe. Nem azért, mert nem teljesítette anya kérését, hanem azért, ahogy közölte. A fősulis tanárai megértőbbek és kedvesebbek, mint ez a nő, pedig fősulira lássuk be, nem kis gyerekek járnak...

Happy birthday apa

Ma van apa szülinapja. Mivel is köszönhettem volna fel, mint egy saját kézzel készített tortával :)
Íme:

biciklizés tökélyre fejlesztve:)

Azt hiszem ma jött el az a nap, amikor hivatalosan bejelenthetem, hogy tudok biciklizni. Pénteken még csak párat tekertem, aztán mindig megálltam, mert megijedtem, tegnap már sokkal magabiztosabban ment, simán eltekertem Mesiékig és vissza, de anyának mindig be kellett segítenie az indulásnál. Ma hosszú gyakorlás után eljutottam arra a szintre, hogy el tudok indulni egyedül és néha meg is tudok fordulni. Kétszer tekertünk el az oviig és a házunk előtt is rengeteget gyakoroltam. Egyszer sem estem el, anya viszont lehorzsolta a nagylábujját. Ez jó! Én tanulok biciklizni és ő sérül meg:))
Annyit nyaggatott már anya, hogy ideje megtanulnom biciklizni, hogy az agyamra ment. Hát tessék! Ezt kipipálhatjuk.

Amúgy nagyon jó móka a bringázás. Mondtam is anyának, hogy úgy szeretek bicikizni, mint őt és apát...

Gyereknap az oviban

családi gyereknap volt tegnap az óvodánkban amire anyával mi is kilátogattunk. Eleinte úgy volt, hogy nem megyünk, inkább gyakorolni akartam a biciklizést, de amikor meghallottam, hogy lesz ugrálóvár, meg arcfestés, meggondoltam magam. Az idő gyönyörű volt, mégis csak nagyon kevesen jöttek el idén. A csoporttársaim közül Fanni, Bius, Ténia, Boti, Beni és Emese voltak még kint.

Az ugrálóváron kívül volt tűzoltó autó, voltak vicces feladatok, amikért zsetont lehetett kapni, amit aztán be lehetett váltani apró játékokra. Anya találkozott a logopédusommal, akivel már rég akart beszélni. A logopédus nem mondott újdonságot. Mindenképpen folytatni kell a nyári szünetben a fejlesztésemet. Most az S, Sz és Cs betűket gyakoroljuk mondatokban. A logopédus néni azt mondta, hogy ő semmiképpen nem javasolta nekem az iskolát, mert az egy dolog, hogy több hangot sem tudok még rendesen kiejteni, de sajnos a figyelmemmel is probémák vannak, állandóan elkalandoznak a gondolataim és fél percig sem bírok egy helyben ülni....
Anya megköszönte, hogy ettől függetlenül mégis elküldtek, erre Csilla néni nem mondott semmit. Anya megkérdezte, hogy tud-e valakit, aki a nyári szünetben tart foglalkozásokat. Csilla néni azt mondta, hogy szívesen foglalkozik velem, és abban maradtak, hogy beírja a telefonszámát a füzetembe és egyeztetik, hogy mikor fogok hozzá járni.

A gyereknap az aulában ért véget ahol egy bácsi és egy néni néptáncot tanítottak a gyerekeknek és felnőtteknek. Anya és Kati próbáltak rávenni, hogy beálljunk a körbe, de az lett a vége, hogy őket vitték táncba, mi pedig kint maradtunk Mesivel és jót röhögtünk rajtuk. Végül a Most múlik pontosan zenéjére mi is beálltunk Mesivel és Biussal táncolni.

Az ovis program után Mesi átjött hozzánk és nem csak a délutánt, az éjszakát is nálunk töltötte.

Mozi az ovis ballagásomról

Keriapu hipergyorsan elkészítette a filmet a ballagásomról. (Javaslom, hogy aki nézi és van gyermeke, vegyen elő egy zsebkendőt... Még én is megkönnyeztem)

Ime:

Elballagtam...

Mielőtt leírom, a mai napomat meg kell jegyeznem, hogy egy igazi hős voltam ma. De kezdjük az elején. Reggel 6-kor keltünk anyával. Sajnos apa tortás projectje csak félig sikerült jól. 27 főből álló csoportunknak egy kb 8 szeletes tortát vásárolt tegnap. Amikor anya meglátta majdnem infarktust kapott. Szóval ma el kellett menni a tescoba, még egy tortát venni. Én nem kísértem el, amíg ő vásárolt tv-t néztem.
Miután anya letudta a tortás projectet megmártóztunk egy kád vízben, aztán nekiálltunk rendet rakni, ill ő takarított én pedig kiültem a hintaágyra a tabletemmel. Sajnos ma is volt még lázam, úgyhogy naponta háromszor kapok lázcsillapítót és fájdalom csillapítót. Nem is emlékszem, hogy volt-e már olyan az életemben, hogy lázcsillapítókon éltem, mindenesetre ennek köszönhetően visszatért valamelyest az életkedvem. Még a biciklimet is elővettem és gyakoroltam kicsit a kertben anyával. Amikor apa hazajött, már egyre többször sikerült egyedül tekernem :)

1/2 1-kor mentünk el a fodrászhoz. Viki - aki meglepődött, hogy ovis ballagásra kell frizurát készítenie - gyönyörű loknikat varázsolt nekem és kis rózsás csattokkal feltűzte. Legalább olyan szép lettem, ha nem szebb mint amikor koszorúslány voltam Nóriék esküvőjén. A fodrászat után elmentünk ballagási csokrokat venni. Anya megengedte, hogy egy csokrot én válasszak magamnak, én pedig egy gólyásat választottam. (Ezek nem igazi virágból készült csokrok, hanem plüss csokrok, amit el lehet tenni emlékbe:))
Móncsival is összefutottunk a virágosnál. Anyával választottak Évi néninek egy meglepetést, megnézték az igazi csokrokat, amiket az óvónénik kapnak a csoporttól, megdumálták amit meg kellett, aztán hazajöttünk.

Anya nekiállt szendvicseket gyártani, én pedig kiültem a teraszra, nagyon elfáradtam és le akartam feküdni aludni, de anya mondta, hogy már nem szabad aludnom, mert hamarosan indulnunk kell. 3-kor feltöltöztünk és 3/4 4-kor elindultunk az oviba. Pont akkor érkeztek meg keriék hozzánk. Nekik később kellett jönniük, az ünnepség 1/2 5-kor kezdődött. Sajnos sikerült otthon hagynunk Évi néni ajándékát, úgyhogy vissza kellett fordulnunk, így mire az oviba értünk mindkettőnkről ömlött a víz. 30 fok volt a mai napon...
Juci néni és Rózsika néni megdícsértek, hogy milyen szép vagyok. Örültek, hogy a betegségem ellenére elmentem a ballagásra és az anyák napjára, azt is ma ünnepeltük ugyanis.

A ceremónia nagyon szép volt. Keriapu készített róla videót, csak sajnos elég rossz helyen állt, úgyhogy nem tudom, hogy mit lehet majd belőle látni:( Mindenesetre ha kész lesz majd közzéteszem.
Majdnem az egész család eljött a nagy eseményre. Itt voltak keriék, nagyiék és Katiék is (csak Laci nem jött el.)
Én nem csak, hogy hősiesen helytálltam, de gyönyörűen szavaltam a verseket. Iszonyat meleg volt, végig sütött a nap, néhány gyerek rosszul is lett, ezért lerövídítették a programot. Így is elég hosszúra sikeredett. A ceremónia végén Demjén Ferenc Honfoglalás című számára felengedtünk héliumos lufikat, így búcsúztattuk az óvodánkat. Elég megható lehetett, mert többször láttam, hogy anya szeme könnyes.

Mikor vége lett az ünnepségnek, Ruck-Makay Bence anyukája megköszönte az óvónéniknek a munkájukat, törödésüket. Ezután Dénessel, Fannival és Bencével elmondtuk a verset és átadtuk a csokrokat és az ajándékokat. Anya és a többi szmk-s szülő is kapott egy-egy cserepes virágot és Andi néni is az óvodavezető, aki azt kérte tőlünk, hogy ha nagyok leszünk, akkor is látogassuk meg majd az óvodánkat, hogy lássák mivé cseperedtünk. Végül Juci néni megköszönte a részvételt, de mondta, hogy hétfőn azért tárt kapukkal várnak még minket :)

A ballagás után hazaballagtunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk én pedig miután átöltöztem, biciglire pattantam és megtanultam bringázni (kis segítséggel:)). Először nagyiék és Katiék mentek haza, aztán keriék is elmentek. Én meg jól elsírtam magam, mert Virág nem maradt nálunk.
Fárasztó volt ez a nap mindenkinek, hát még nekem, így betegen. Miután keriék is elmentek anya beadta az antibiotikumot és a lázcsillapítot és fél órával később már az igazak álmát aludtam :).





Más: Már kezdjük megszokni, hogy minden hónapban többen vagyunk. Értem ezt úgy, hogy regge felfedeztem, hogy megint születtek egerek. Most 4 vagy 5 kisegér született. Amennyire láttam, jól vannak :)

Már megint egy kósza vírus

Már tegnapelőtt este sem voltam jól, ettől függetlenül anya elvitt tegnap reggel oviba. Az oviban aztán panaszkodni kezdtem, hogy nem érzem jól magam mire anya megnézte a homlokomat. Hát elég meleg volt. Filóztunk, hogy mi legyen, de végül az a döntés született, hogy inkább hazavisz. Nem gondoltunk semmi komolyra bíztunk benne, hogy péntekre a ballagásra kutya bajom sem lesz. Szerdán este amikor anya hazaért 39 fokos lázzal feküdtem az ágyban, és ma sem változott a helyzet. Fáj a torkom, fáj a fejem és folyton lázas vagyok. Apa délután elvitt a doktornénihez, aki megállapította, hogy valami vírust szedtem össze. Antibiotikumot írt fel és mondta, hogy keddig nem mehetek oviba.
Apa mondta, hogy pénteken ballagás, arra a doktornéni kimenőt adott, ha nem leszek lázas.
A doki után muszáj volt még elszaladnunk a tescoba némi gyümölcsért és tortáért az oviba. Igaz, hogy én nem leszek jelen, de a csoport ünnepelni fog holnap délelőtt és az ősök szerzik be a tortát.

Este benéztek nagyiék. Hoztak némi finomságot és megállapították, hogy ramatyul nézek ki. Úgy is érzem magam :( Minden erőm elhagyott :(

Anya amúgy bejelentett fodrászhoz, mert puha hajcsavaróval sem tudok aludni, úgyhogy fodrásszal csináltat loknis hajat nekem a ballagásra.Viszont ha lázas leszek, akkor nem csak a frizurának lőttek, hanem a ballagásnak is...

Ballagásra készülünk

Hihetetlen, hogy sehol nem lehet ünneplő ruhát venni. Mivel jövő héten ballagás, én pedig kinőttem a 128-as fehér blúzomat és fekete szoknyámat, anya elment új ünneplő ruhát venni. Sajnos sem a H&M-ben, sem a C&A-ban, sem a Zarában nem talált fehér blúzt és fekete szoknyát. Pénteken apával elmentünk a vecsési Tescoba, hátha ott találunk ruhát, de ott sem volt semmi. Viszont kaptam mangot, epret, banánt, almát, amiből remek salit készítettünk apával :)

Mivel szorít az idő, ma nyakunkba vettük a várost. Elmentünk a soroksári Auchanba, aminek üzletsorán, van egy meglehetősen nagy gyerekruha bolt. Ott voltak ugyan szoknyák, de anyának nem nyerte el a tetszését egyik sem. Bármiben nem ballaghatok ugyebár... Auchan után benéztünk a brendonba, hátha alapon, de ott csak 116-os méretig vannak gyerek ruhák. A Brendon után az erzsébeti Tescobe vezetett az utunk. Ott az üzletsoron egy kis gyerekruha boltban találtunk szoknyát 128-as méretben, de blúz csak 116-tól lefelé és 140-től felfelé volt. A szoknyát félretetettük és benéztünk az áruházba, hátha találunk blúzt ott. Sajnos nem volt, végső megoldásként anya vett egy elegáns hátulgombolós rövid ujjú, fehér szatén felsőt, aminek matyó minta díszíti az ujját. Ha lenne gallárja, minden további nélkül rám adná ballagásra, mert tényleg nagyon szép kis felső. Benéztünk a Takkoba is, hátha alapon, de ott sem volt fehér blúz, így hát visszamentünk a félretett szoknyáért. Anya megnézett egy 140-es blúzt és kérte, hogy próbáljam fel, hátha nem olyan nagy rám. A válla icipicit bő, de derékban teljesen jó volt a blúz, úgyhogy rögtön félre is tetette. Mivel a szoknya 128-as volt, megkért, hogy bújjak bele, nehogy kicsi legyen. Hát jó is volt, hogy felpróbáltatta, mert bizony olyan szűk volt rám, hogy nem tudtuk becipzározni és ugyanez volt a helyzet az egy számmal nagyobb szoknyával is. Végül szoknyából is 140-es méretet kellett vennünk. Anya annyira boldog volt, hogy rövid kérlelésre vett nekem a ruhák mellé egy disney-s ceruzakészletet :)
A Tesco után a müllerbe vezetett utunk, mert anya kitalálta, hogy ballagásra begöndöríti a hajamat. Szerencsére találtunk puha hajcsavarót, amit ma ki is próbálunk, és ha beválik, akkor pénteken bongyor hajkoronával fogok ballagni. A hajcsavaró mellé vettünk még egy fehér hajpántot, amin kis fehér rózsák vannak.

Szóval gyönyörű leszek a ballagáson, ha anyán múlik, akkor mindenképpen. Anya vett smink cuccokat is, reménykedve kérdeztem, hogy ki fog festeni is? De erre azt mondta, hogy szó sem lehet róla, azt magának vette... Na jó ennyi jár neki is :)

Megérkeztek amúgy a könyvek, nagyon jók lettek. Anya rendelt magának is egyet a nagyobból, hiszen ez nekünk is egy emlék az óvodából.

Közben anyáék kitalálták, hogy az ajcsikat egy vers kíséretében fogjuk átadni a ballagás után Juci néninek, Rózsika néninek és Évi néninek.

Tóth Jui - Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

Enyém az első versszak, Dénesé a második, Fannié a harmadik, Bencéé a negyedik. Szóval még egy verset meg kell tanulnom... Kicsit sok lesz már :(

Búcsú ajándék az óvónéniknek

SZMK (=szülői munkaközösség)tagként anyának és Bence társam anyukájának, Móncsinak jutott az a megtisztelő feladat, hogy az óvónénik, dadusnénik ajándékát kitalálják, beszerezzék, elkészítsék. Rövid töprengés után egy-egy cewe fótókönyv mellett döntöttek, amihez minden szülőtől kértek egy-egy rajzot, fényképet, idézetet. Péntek volt a határidő az anyagok leadására. A rajzokat Bence anyukája gyűjtötte, a fényképeket pedig anya emailcímére kellett elküldeni. Sajnos nem mindenkinek sikerült a megadott határidőig elküldeni a képeket, rajzokat, de mivel anya is és Moncsi is eléggé elfoglaltak, ráadásul a könyv előhívása is 5-6 munkanap, így ma mindenképpen be kellett fejezniük a könyvet és le kellett adni előhívásra. Pénteken én nagyiéknál aludtam, ami jó is volt, mert így anya nyugodt körülmények között be tudta szkennelni a rajzokat és a nem digitálisan leadott fotókat.
Szombaton ugyan munkanap volt, de olyan laza volt anya napja, hogy a napi teendők elvégzése után rögtön nekiállt az albumok összeállításának. Az éjszakát ismét nagyiéknál töltöttem, ami kapóra jött anyának, éjjel egyig dolgozhatott a könyveken és vasárnap is csak addig hagyta abba, amíg kitakarította a lakást. Ezúttal apa is segített.
Én is kaptam ám feladatot, nekem is kellett rajzolnom, illetve anya kérte, hogy találjam ki mit üzennék Rózsika néninek és Juci néninek.

Mikor vasárnap hazaértem nagyiéktól, már majdnem kész volt a könyv, az én rajzom hiányzott még és néhány apróság. Sajnos azonban a rajzokat, amiket készítettem nagyiéknál hagytam, úgyhogy újat kellett csinálnom...
2 után átjött Moncsi Bencével és Mikikével. Amíg én a fiúkkal játszottam, anyáék befejezték a könyveket.

Minden gyereknek, akiről kaptunk képet (vagy találtunk), rajzot, idézetet, egy oldal jutott, a könyv végére pedig közös képeket, verseket raktak anyáék. Így a 27 ballagóból 22 gyereknek jutott oldal. Ebből 3 gyerekről volt vagy anyának, vagy Moncsinak fényképe, vagy tudtunk leszedni facebookról. Azért ez nem rossz arány :)

A megrendelést leadták anyáék, most már csak várunk, és bizakodunk, hogy kinyomtatva hasonló minőségűek lesznek a könyvek, mint a számítógépen.

Pár oldal a Juci néninek és Rózsika néninek készített könyvből:

Én és Bence:

Közös képek, idézetek:

A másik könyv illetve füzet is ötletes lett. Azt Marcsi dadus néninek készítettük. Ebben minden gyerekről egy kép és egy rajz van és a Dadus néni, Dadus néni című vers egy-egy sora szerepel minden oldalon, mintha mi mondanánk.

Ultrahangra kéne menni...

Mára volt időpontunk ultrahangra, de nem lett belőle semmi... Az úgy volt, hogy anya szabit vett ki erre a napra, de gondolta, hogy ultrahang előtt azért benéz még a UPC-be, mert van munkája bőven. Reggel, korán, mint amikor mindennap dolgozni megy, elindultunk hát a UPC-be. Út közben panaszkodni kezdtem, hogy fáj a pocakom. Ramatyul éreztem magam. Anya kérdezte, hogy kell-e hánynom, de mondtam, hogy nem. Mentünk hát tovább. Már majdnem a cégnél voltunk, amikor mondtam, hogy na mostmár hánynom is kell és már kezdtem lehúzni az ablakot. Anya gyorsan hátraadott egy ajándékos tasakot, hogy abba hányjak. Épphogy kinyitottam és már jött is a róka, sajnos jutott belőle a ruhámra is... Kértem anyát, hogy menjünk haza, mert rosszul vagyok, úgyhogy elautóztunk a cég előtt és visszafordultunk. Miután hazamentünk, kicsit lepihentem, ittam és ettem kicsit, aztán már minden rendben volt. Valszeg csak felkavaradott a gyomrom, előző nap elég sokat nassoltam.
Így az egész napot együtt töltöttem anyával. Az idő szép volt, úgyhogy kiültünk a hintaágyba, beszélgettünk, énekeltünk, pihentünk. Délután áthívtuk Mesit, aki örömmel jött át. Sajnos amikor haza kellett vinnünk, megint rám jött az 5 perc és annyira csúnyán viselkedtem, hogy Mesi már be sem engedett hozzájuk.


Az ultrahangra amúgy kaptunk új időpontot,szombatra, de ezúttal nagyiék fognak elvinni, mert anya már nem tud szabadságot kivenni. Kell szabi a nyaralásra, iskolakezdésre és a téli szünetre :)

Hosszú hétvége

Kerti sütéses, Virággal alvós, fodrászkodós, rengeteget játszós, mosógép elromlós, vásárlós, autó elromlós megjavítót, mozgalmas hétvégén vagyok túl. Május elsején átjöttek keriék. Az idő most kedvezett a kerti grillezéshez, bár néha kicsit beborult és egy kis eső is esett. Az eső sem szegte kedvünket, megvártuk amíg kiderül és nekiálltunk a husi sütésnek. Sült krumpli és tejfölös uborkasaláta volt a köret, nyami :)

Nap közben Virág kitalálta, hogy nálunk maradna. Váltóruhát ugyan nem hozott, de akadt a szekrényemben neki való cucc. Igaz, hogy Virág jó pár centivel magasabb nálam, de olyan vékony, hogy konkrétan én nagyobb ruhákat hordok mint ő. Anya talált neki sortot és nadrágot is, amit én biza kihíztam, rá viszont pont jó még, sőt akadt olyan is, ami az én pocakomra pont jó, róla viszont lecsúszik. Naszóval miután a ruhakérdés megoldódott, keriék hazamentek, mi pedig játszottunk. A játéknak persze mindig vita lett a vége.

Pénteken korán keltünk, mert jelenésünk volt a fodrásznál, természetesen vittük magunkkal Virágot is, bár ő nem volt bejelentve. Rendes volt a fodrász néni, mert neki is megigazította a haját. Ő került sorra először (miután anya fejére rákenték a melírt). Igazán szép lett a frizurája és a hossza is megmaradt. Utána jöttem én. Amilyen nyugodtan ülte végig Virág a fodrászkodást, én annyit nyüzsögtem és fészkelődtem. A végén amikor pofákat kezdtem vágni a tükörben, anya rám szólt, hogy nyugodjak már meg. Nekem sem vágtak sokat, inkább csak igazítottak. Végül újra anyára került a sor. Az ő haján sokkal többet dolgoztak mint a miénken, pedig neki tök rövid a haja...
Este anya úgy fektetett le minket, hogy ha szépen alszunk, és jól fogunk viselkedni, akkor másnap elvisz minket a Müllerbe és mindketten választhatunk magunknak valami játékot. Nem is volt gond lefekvéskor :)

Másnap reggel annyira csúnyán viselkedtem, hogy anya kijelentette, hogy ugrott a shoppingolás, nem kapunk semmit. Nem akartam felöltözni, szétpakoltam, visszabeszéltem stb... Sajna az idő már korántsem volt olyan szép, mint csütörtökön és pénteken, azért játszottunk kicsit a kertben. Beültünk a kocsiba és azt játszottuk, hogy vásárolni megyünk. Utána bementünk és anyával iskolásat játszottunk, de annak is vita lett a vége. Aztán megérkezett keriapu és hazavitte Virágot. Másnap reggel Katiék állítottak be hozzánk. Csak villámlátogattak aztán mentek is. Rékát viszont nálunk hagyták, úgy volt, hogy majd délután amikor megyek Évi nénihez, hazavisszük. Igenám, de egyszercsak megjelent mama, hogy nem indul el a mosógép... Mivel mosógép nélkül nem maradhatunk, és már úgyis le akartuk cserélni a régit(csak nem pont most), elindultunk új gépet venni. Beültünk hát a kocsiba zuhogó esőben és már indulni akartunk, amikor apa próbálta beindítani a motort, de az nem indult. Lemerült az aksi... Mint kiderült bekapcsoltuk a reflektort, amikor Virággal játszottunk és rajta hagytuk, ennyi pedig pont elég volt arra, hogy lemerüljön az akkumulátor. Apa eléggé mérges volt, el is sírtam magam, de anya mondta, hogy ne engem szidjon, hanem őt, hiszen ő engedte meg, hogy játszunk a kocsiban, persze arra nem gondolt, hogy rátesszük a világítást. Apa szerzett kábelt és a citroen segítségével beindította a kocsit. Mentünk pár kört a ház körül, mielőtt elmentünk az áruházba mosógépet venni. Hosszas tanakodás után anya kiválasztotta a nekünk leginkább megfelelő gépet, amiért aztán apa és Réka visszamentek a kis autóval (mert annak nagyobb a csomagtartója).

Réka segített a mosógépet betenni és kivinni a régit, aztán apával hazavittük. Még jó, hogy nálunk maradt :D

Azért van jó oldala is annak, hogy elromlott a mosógép, hiszen ha nem romlik el, nem biztos, hogy használjuk a mazdát, ha nem használjuk a mazdát, akkor csak hétfőn derült volna ki, hogy lemerült az aksi és akkor anya nézhetett volna. Biztos, tök idegbeteg lett volna, hogy nem tud kocsival munkába menni és még buszjegye sincs....