A mai napon a Fővároi Nagycirkuszba látogattunk el anyával és apával, aholis a Cirkuszi kavalkád nevű műsort tekintettük meg. Indulás előtt hatalmas hisztit rendeztem, ha nem lett volna már a kezünkben a jegy, valszeg otthon maradtunk volna, annyira felhúztam anyáékat. A hisztit szokás szerint az öltözék váltotta ki, amit anyával egy nappal korábban választottunk ki közösen és az a frizura, amit anya kreált nekem. Végül nagy nehezen csak felöltöztem és elindultunk. Az előadás 11:00-kor kezdődött. Hamar odaértünk és szerencsére most meglehetősen simán sikerült parkolóhelyet találni.
Az előadás összességében nagyon izgalmas volt, volt egy-két mutatvány, ami annyira nem tetszett nekem. Pl rögtön az elején a létrán egyensúlyozó bácsik, kicsit uncsi volt, de az állatos mutatványok, a meg a bohóc ill. halálkeréken egyensúlyozó bácsi nagyon izgalmas volt (és ez utóbbi hátborzongató is, becsuktuk anyával a szemünket, annyira féltünk, hogy leesik a bácsi...)
A műsorban voltak majmok, fókák, papagájok, malacok, kecskék, kutya, kakas, szamár. Mind, mind nagyon ügyes volt. Voltak artisták, meg zsonglőr is, ők is hihetetlen dolgokat mutattak be. Csak ámultunk:)
A Cirkusz után átmentünk az állat simogatóba, ahol ismét hatalmas patáliát rendeztem, mert anya nem vett nekem olyan fényképezőgépet, amiben cukorka van...
Nekem semmi sem jóóóóó...
A fotók a cirkuszról megtekinthetők itt:
https://plus.google.com/u/0/photos?tab=wq#photos/113012270751932712326/albums/5796491187617832065
2012. szeptember 23., vasárnap
2012. szeptember 18., kedd
Kiruccanás Csigusszal
Ma lógtam az oviból, mert Csigusszal volt találkozóm az állatkertben. Előtte azért anyával beszaladtunk az oviba, befizettük az ebédet, aztán bementünk a munkahelyére is, mert még egy rakás dolgot el kellett intéznie. Rég jártam bent, úgyhogy nagyon örültem, hogy újra bemehettem:)
10-re beszéltük meg a talit az állatkertben, természetesen nem kicsit késtünk... Mire odaértünk Csigusz már tűkön ült és az anyukája sem volt felhőtlenül boldog, de hamar megbékélt. Ezúttal béreltünk kis kocsit, hogy gyorsabban haladjunk és minél több állatot meg tudjunk nézni. Barbi vezzette a kocsit, mi felváltva ültünk elöl Csigusszal. Elég sokáig kint maradtunk, csak a lepkeházba nem jutottunk be, mert az zárva volt sajnos.
Az idő amúgy tök jó volt, nem volt se meleg se hideg, nem esett, nem fújt, minden ideális volt.
Visszafelé beugrottunk a Cirkuszba a jegyekért, vasárnap ott van jelenésünk:)
A metrón elaludtam, így visszafelé már nem mentünk be a UPC-be, csak a parkolóház alatti CBA-ba egy-két apróságért. Csiguszéktól amúgy a Deák téren váltunk el. Ő is elfáradt picit. Hazafelé a kocsiban visszaaludtam és csak otthon ébredtem fel.
Jó kis nap volt ez, köszönöm Csigusznak és anyukájának, hogy velünk tartottak. (Anyával azért uncsi lett volna, nem beszélve arról, hogy még most is az állatkertben bolyonganánk, amilyen eltévedős....)
A képek megtekinthetők az alábbi linken:
https://plus.google.com/u/0/photos?tab=mq#photos/113012270751932712326/albums/5796461945394242545
10-re beszéltük meg a talit az állatkertben, természetesen nem kicsit késtünk... Mire odaértünk Csigusz már tűkön ült és az anyukája sem volt felhőtlenül boldog, de hamar megbékélt. Ezúttal béreltünk kis kocsit, hogy gyorsabban haladjunk és minél több állatot meg tudjunk nézni. Barbi vezzette a kocsit, mi felváltva ültünk elöl Csigusszal. Elég sokáig kint maradtunk, csak a lepkeházba nem jutottunk be, mert az zárva volt sajnos.
Az idő amúgy tök jó volt, nem volt se meleg se hideg, nem esett, nem fújt, minden ideális volt.
Visszafelé beugrottunk a Cirkuszba a jegyekért, vasárnap ott van jelenésünk:)
A metrón elaludtam, így visszafelé már nem mentünk be a UPC-be, csak a parkolóház alatti CBA-ba egy-két apróságért. Csiguszéktól amúgy a Deák téren váltunk el. Ő is elfáradt picit. Hazafelé a kocsiban visszaaludtam és csak otthon ébredtem fel.
Jó kis nap volt ez, köszönöm Csigusznak és anyukájának, hogy velünk tartottak. (Anyával azért uncsi lett volna, nem beszélve arról, hogy még most is az állatkertben bolyonganánk, amilyen eltévedős....)
A képek megtekinthetők az alábbi linken:
https://plus.google.com/u/0/photos?tab=mq#photos/113012270751932712326/albums/5796461945394242545
2012. szeptember 17., hétfő
Szülői értekezlet
Szülői értekezlet volt ma az oviban. Anya ment el rá. Rengeteg dolgot mondtak el neki, köztük a házirendet, meg, hogy mikor lesznek szünetek, kirándulások, ovin belüli és kívüli egyéb programok. Anya beíratott sakkra, úszásra és hittanra. (Angolra nem, mert mint kiderült oda csak a nagyobb gyerekek mehetnek:()
Az ovi után kicsit mérgesen jött haza és az első dolga az volt, hogy megkérdezte szokott-e még bántani Jeremi. Amikor az ovit elkezdtem egyszer-kétszer megjegyeztem, hogy Jeremi bántott, aztán anya rákérdezett az óvónéninél, aki elmondta, hogy valóban történtek attrocitások, de nem kifejezetten engem spécizett ki, másokkal is durván viselkedik. Ezt követően többet nem reklamáltam, ill egyszer az évzárón, de annak sírás lett a vége. Jeremi is és én is elsírtam maga. (Én azért mert árulkodásért még én lettem leszidva... pedig én csak azt akartam, hogy Jeremi nagymamája szóljon az unokájának, hogy hagyjon engem békén.)
Most a szülőin állítólag Emese anyukája reklamált, és megkérdezte anyát is, hogy én is szoktam-e otthon panaszkodni, mert az ő kislánya ott tart, hogy nem hajlandó oviba menni, amíg nem tesznek Jeremivel valamit.
Amúgy miután anya megkérdezte, bevallottam, hogy engem is bánt még, de én nem tulajdonítottam eddig nagy dolgot ennek. Igaz, amikor fejbe rúgott, az azért fájdalmas volt...
Hát sajnos ilyen dolgok mennek az oviban, de ez nem szegi a kedvemet. Vannak barátaim, akik miatt szívesen járok be. Fanni mellett most Biankával szoktam haverkodni, meg a fiúkkal is. Az óvónéni elárulta anyának, hogy a lányok közül egyedül én szoktam ebédnél a fiúkkal vegyülni. Nem is akárkikkel Domonikkal, Bencével, az ikrekkel... És azt is mondta az óvónéni, hogy huncutkodni is szoktam velük:))))
Az ovi után kicsit mérgesen jött haza és az első dolga az volt, hogy megkérdezte szokott-e még bántani Jeremi. Amikor az ovit elkezdtem egyszer-kétszer megjegyeztem, hogy Jeremi bántott, aztán anya rákérdezett az óvónéninél, aki elmondta, hogy valóban történtek attrocitások, de nem kifejezetten engem spécizett ki, másokkal is durván viselkedik. Ezt követően többet nem reklamáltam, ill egyszer az évzárón, de annak sírás lett a vége. Jeremi is és én is elsírtam maga. (Én azért mert árulkodásért még én lettem leszidva... pedig én csak azt akartam, hogy Jeremi nagymamája szóljon az unokájának, hogy hagyjon engem békén.)
Most a szülőin állítólag Emese anyukája reklamált, és megkérdezte anyát is, hogy én is szoktam-e otthon panaszkodni, mert az ő kislánya ott tart, hogy nem hajlandó oviba menni, amíg nem tesznek Jeremivel valamit.
Amúgy miután anya megkérdezte, bevallottam, hogy engem is bánt még, de én nem tulajdonítottam eddig nagy dolgot ennek. Igaz, amikor fejbe rúgott, az azért fájdalmas volt...
Hát sajnos ilyen dolgok mennek az oviban, de ez nem szegi a kedvemet. Vannak barátaim, akik miatt szívesen járok be. Fanni mellett most Biankával szoktam haverkodni, meg a fiúkkal is. Az óvónéni elárulta anyának, hogy a lányok közül egyedül én szoktam ebédnél a fiúkkal vegyülni. Nem is akárkikkel Domonikkal, Bencével, az ikrekkel... És azt is mondta az óvónéni, hogy huncutkodni is szoktam velük:))))
2012. szeptember 15., szombat
Hétvége Keriéknél
Tegnap este anya átvitt keriékhez, a hétvégét náluk töltöm. Programot is szerveztek nekem, a vasúttörténeti parkba visznek el.
Anya holnap kora délután jön értem, addig kitakaríthatja a szobámat és ha ezek után még marad ideje, pihenhet:)
Anya holnap kora délután jön értem, addig kitakaríthatja a szobámat és ha ezek után még marad ideje, pihenhet:)
Már megint shoppingoltunk
Csütörtökön nyílt a ferihegyi market centralban egy H&M, és mivel anya megígérte, hogy a múlkor vásárolt cuccokhoz vesz nekem egy táskát benéztünk oda. Én apával mentem az oviból, anya pedig a munkahelyéről jött, ott találkoztunk. Sajnos dugóba keveredett, úgyhogy elég későn ért oda, viszont addig is amíg vártunk szólt apának, hogy válasszunk ki pár rucit, ami tetszik nekem, ha megérkezik, megnézi őket. Mire odaért, apa mindkét keze tele volt ruhákkal, de leakasztottam egy ezüst balerina cipőt is. Anya gyorsan átfutotta a szerzeményeimet és szépen visszapakoltatta az összeset oda, ahonnan elvettük, mondván, kezdjük elölről az egészet.
Végül az alábbi cuccokat újjítottuk be:
Vettünk egy ilyen kardigánt és szoknyát:
Egy ilyen cipőt hozzá, ami mostantól váltócipőként szolgál az oviban
Ilyen bokacsizmát:
Hideg téli napokra, egy ilyen belül bélelt csizmát:
Ilyen sapkát:
Erre a fülvédőre én beszéltem rá anyát:
Kaptam még egy kötött ruhát, leggingseket, hajgumikat. Úgyhogy nagy volt az öröm, mikor hazaértünk. Másnap a pöttyös kardigánba és a balerina szoknyában mentem oviba. Évi néni meg is jegyezte, hogy már megint milyen trendy vagyok. Az egyik kisfiú pedig sóhajtva hozzátette, hogy "Jajj Lili, te mindig szebbnél szebb holmikat hozol be":D
Fontos változások az oviban
A szülői értekezlet ugyan csak hétfőn lesz, de már most szembesültünk néhány fontos változással az oviban.
Bevezették például a napos és mosdófelelős munkaköröket. A naposnak az a feladata, hogy megterítsen az ovónénik segítségével. Mindkét posztra először nagyobb gyerekeket választanak ki, úgyhogy engem jól kihagytak belőle, ám kedden, amikor nem akartam elengedni anyát, Évi néni azt mondta, hogy ha szeretném, lehetek mosdófelelős aznap. Nem mondom, hogy le tudott kenyerezni ezzel, de végül csak bementem a csoportszobába és Évi néni betartotta a szavát, engem választott mosdófelelősnek, Fanni barátnőmet pedig naposnak. Hogy a mosdófelelősnek pontosan mi a munkaköre, nem jöttem rá, mindenesetre Évi néni szerint nagyon ügyes voltam, anya pedig büszkén újságolta a hírt mindenkinek, hogy milyen felelősségteljes feladatot bíztak rám:)
Vannak még változások, ugyanis az úszás mellett mostantól lehet majd sakkra is járni, meg angolra. Úszás tavaly is volt, de a kis csoportosok nem járhatnak és mivel én már nagy csopis vagyok, így végre én is mehetek. És nem kérdés, hogy menni is fogok. Szeptember 27-én lesz a szintfelmérő, már alig várom:)
Újdonság, hogy az idei évtől kezdve lehet nálunk angolul tanulni és sakkozni is. Ezt is középső csoporttól hirdetik meg. Nem kérdés, hogy mindkettőre jelentkezünk. Anya azt mondta, hogy az angol obligatory (=kötelező), a sakkot meg nézzem meg, ha tetszik járhatok, ha nem tetszik, majd abbahagyom, de jó lenne ha járnék, mert az fejleszti a megértést és a problémamegoldó képesség elsajátítását, nem beszélve a kreativitásról, intelligenciáról és még egy csomó fontos dologról...
Remélem, hogy ezek a különórák nem egyszerre lesznek, mert akkor valamelyiket buktuk. Biztos van aki úgy gondolja, sok ennyi külön óra (pl. apa is), anyának viszont az a véleménye, hogy ezek mind más jellegű foglalkozások. Nézhetjük úgy, hogy sport, tanulás meg játék. Egy fél 5 éves gyerek napirendjébe be kell, hogy férjen ennyi.
Bevezették például a napos és mosdófelelős munkaköröket. A naposnak az a feladata, hogy megterítsen az ovónénik segítségével. Mindkét posztra először nagyobb gyerekeket választanak ki, úgyhogy engem jól kihagytak belőle, ám kedden, amikor nem akartam elengedni anyát, Évi néni azt mondta, hogy ha szeretném, lehetek mosdófelelős aznap. Nem mondom, hogy le tudott kenyerezni ezzel, de végül csak bementem a csoportszobába és Évi néni betartotta a szavát, engem választott mosdófelelősnek, Fanni barátnőmet pedig naposnak. Hogy a mosdófelelősnek pontosan mi a munkaköre, nem jöttem rá, mindenesetre Évi néni szerint nagyon ügyes voltam, anya pedig büszkén újságolta a hírt mindenkinek, hogy milyen felelősségteljes feladatot bíztak rám:)
Vannak még változások, ugyanis az úszás mellett mostantól lehet majd sakkra is járni, meg angolra. Úszás tavaly is volt, de a kis csoportosok nem járhatnak és mivel én már nagy csopis vagyok, így végre én is mehetek. És nem kérdés, hogy menni is fogok. Szeptember 27-én lesz a szintfelmérő, már alig várom:)
Újdonság, hogy az idei évtől kezdve lehet nálunk angolul tanulni és sakkozni is. Ezt is középső csoporttól hirdetik meg. Nem kérdés, hogy mindkettőre jelentkezünk. Anya azt mondta, hogy az angol obligatory (=kötelező), a sakkot meg nézzem meg, ha tetszik járhatok, ha nem tetszik, majd abbahagyom, de jó lenne ha járnék, mert az fejleszti a megértést és a problémamegoldó képesség elsajátítását, nem beszélve a kreativitásról, intelligenciáról és még egy csomó fontos dologról...
Remélem, hogy ezek a különórák nem egyszerre lesznek, mert akkor valamelyiket buktuk. Biztos van aki úgy gondolja, sok ennyi külön óra (pl. apa is), anyának viszont az a véleménye, hogy ezek mind más jellegű foglalkozások. Nézhetjük úgy, hogy sport, tanulás meg játék. Egy fél 5 éves gyerek napirendjébe be kell, hogy férjen ennyi.
2012. szeptember 9., vasárnap
Morbid beszólás
"Mama, siess már mert lekéssük anya temetését!"
Természetesen nincs anyának semmi baja, csak Bikalra mentünk ma, hogy meglátogassuk anya apukájának és nagyszüleinek sírját....
Természetesen nincs anyának semmi baja, csak Bikalra mentünk ma, hogy meglátogassuk anya apukájának és nagyszüleinek sírját....
2012. szeptember 8., szombat
Szeptemberi programok...
Őszintén szólva ez a nyár meglehetősen unalmas volt... Míg tavaly szinte minden héten elmentünk valahova, addig idén csak nyaralni voltunk... az egy napos kirándulások elmaradtak.
Nem mehet ez így tovább, úgyhogy szépen visszavezetjük a hétvégi (néha hétköznapi) kiruccanásokat. Kell ez nekem is és kis családomnak is.
Az első program szeptember 18-án kedden lesz, amikoris az állatkertbe fogunk ellátogatni anyával, Csigusszal és Barbival.
Apa még ugyan nem tud róla, de ugyanezen a héten vasárnap a Fővárosi Nagycirkuszba fogunk elmenni. Már meg is rendeltük anyával a jegyeket. Mivel még sose voltam cirkuszban, de a szót már sokszor hallottam, kíváncsian várom az előadást. Természetesen az első sorban fogunk ülni, szemben a poronddal, hogy semmiről sem maradjunk le:)
Az előadás után pedig, ha már úgyis arra járunk, beugrunk a Vidámparkba. Ránk fér már egy kis kikapcsolódás...
Nem mehet ez így tovább, úgyhogy szépen visszavezetjük a hétvégi (néha hétköznapi) kiruccanásokat. Kell ez nekem is és kis családomnak is.
Az első program szeptember 18-án kedden lesz, amikoris az állatkertbe fogunk ellátogatni anyával, Csigusszal és Barbival.
Apa még ugyan nem tud róla, de ugyanezen a héten vasárnap a Fővárosi Nagycirkuszba fogunk elmenni. Már meg is rendeltük anyával a jegyeket. Mivel még sose voltam cirkuszban, de a szót már sokszor hallottam, kíváncsian várom az előadást. Természetesen az első sorban fogunk ülni, szemben a poronddal, hogy semmiről sem maradjunk le:)
Az előadás után pedig, ha már úgyis arra járunk, beugrunk a Vidámparkba. Ránk fér már egy kis kikapcsolódás...
Paradicsomleves Lili módra
Mamával voltam ma itthon, mert anyának elkezdődött az iskolája. Gondoltam főzök neki valami finomat és mivel a kertünk tele van koktél paradicsommal, ráadásul a parilevest kifejezetten szeretem, úgy döntöttem, összeütök neki egyet. Mire hazaért majdnem el is készült a leves, ami konkrétan vizet, faleveleket és paradicsomokat tartalmazott, csak a tészta hiányzott belőle, amit jobb híján ropival helyettesítettem. (Aztán a leveleket gondosan kibányásztam belőle...)
Természetesen nem a képen látható tálakban szolgáltam fel a levest, hanem rendes tányérban, és komolyan gondoltam, hogy anya legalább megkóstolja, de hiába minden igyekezetemnek, egy kanállal sem volt hajlandó enni belőle.... Pedig ő ennél sokkal durvább kajcsikat készített, amikor kicsi voltam:)
No mindegy, most megyek és főzök egy teát, hátha azzal nagyobb sikert aratok...
2012. szeptember 7., péntek
Már megint nem férünk el a szekrényemben...
Napok óta egy H&M katalógussal kelek és fekszek. Találtam benne egy összeállítást, ami annyira elnyerte a tetszésemet, hogy azóta fűzöm anyát, vegyen nekem olyat. Még az oviba is bevittem az újságot, hogy megmutassam a barátaimnak, milyen ruhát szeretnék.
Borzasztóan örültem az új szerzeményeknek, mondanom sem kell. Még azt is hagytam, hogy lefényképezzen a kedvenceimben.
Csak azt sajnáltam nagyon, hogy táskát nem vett nekem, pedig az is tartozott ahhoz a kollekcióhoz, amit kinéztem magamnak. Hangot is adtam felháborodásomnak, aztán sírni kezdtem, és azonnal vissza akartam menni a H&M-be, de anya mondta, hogy a táska sajnos elfogyott, így nagy nehezen lenyugodtam.
Vasárnap Bikalra megyünk. Természetesen már tudom, hogy mit fogok felvenni. Naná, hogy az egyik csajos ruhát:D
Anya ma egy H&M-es zacskóval tért haza. Rögtön sejtettem, hogy fogok benne magamnak is találni valamit. Találtam is... gyakorlatilag a zacskó csak nekem vásárolt ruhákkal volt tele. Megvette anya azt a szettet (sál, pulcsi, szoknya, térdzokni), ami annyira tetszett és vett mellé még két kardigánt, két pulcsit, egy kalapot és három ruhát, igazi csajos ruhákat. :)
Néhány közülük:
Borzasztóan örültem az új szerzeményeknek, mondanom sem kell. Még azt is hagytam, hogy lefényképezzen a kedvenceimben.
Csak azt sajnáltam nagyon, hogy táskát nem vett nekem, pedig az is tartozott ahhoz a kollekcióhoz, amit kinéztem magamnak. Hangot is adtam felháborodásomnak, aztán sírni kezdtem, és azonnal vissza akartam menni a H&M-be, de anya mondta, hogy a táska sajnos elfogyott, így nagy nehezen lenyugodtam.
Vasárnap Bikalra megyünk. Természetesen már tudom, hogy mit fogok felvenni. Naná, hogy az egyik csajos ruhát:D
2012. szeptember 2., vasárnap
Tejecske
Tejecske az én drága kiscimám, akivel gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok. Engedi, hogy babakocsiban sétáltassam, hogy betegyem az etetőszékbe, hogy altatódalt dúdolva ringassam a karomban, hogy tekerjem-csavarjam. Néha összekapunk, de akkor is nekem ő az egyik legjobb barátod:)
Megkönnyebbült a szekrényem
Három zsák ruhát selejtezett ma ki anya a szekrényemből. Muszáj volt, hogy beférjenek az új gönceim, amiket tegnap vettünk. Nem kezdhetem az ovit kinőtt, kinyúlt, plecsnis ruhákkal, úgyhogy tegnap anyával elmentünk shoppingolni és beszereztünk néhány új darabot. Először a cipőboltba mentünk, aholis anya legnagyobb meglepetésére egy hello kittys mamuszt választottam óvódai cipőnek. Anya szerint béna, de ragaszkodtam hozzá, úgyhogy azt vettük meg. A cipőbolt után jött a ruhabolt, ahonnan egy tucat vékony pulcsival, cicanadrággal, harisnyával távoztunk, de vettünk egy ari farmerszoknyát is, egy lila kord shortot, egy hozzáillő kötött mellénykét, egy rózsaszín farmerdzsekit, meg egy fekete ruhát, aminek az elején egy masni van flittekerből kirakva. Nem egyszerű ám anyával vásárolni, nem mindig egyezik az ízlésünk. Kiválasztott olyan ruhákat, amitől már ránézésre is égnek állt a hajam. Volt egy rózsaszín nadrág pl, ami neki nagyon tetszett. Hiába mondtam, hogy nekem nem tetszik, fel kellett próbálnom. A próbafülkében aztán elkezdtem hisztizni, hogy nem tetszik a fazonja, meg túl hosszú, meg szűk (pedig pont jó volt), végül odaadtam apának, hogy tegye szépen vissza, majd megveszi egy másik kislány, én föl nem vennék ilyet... Nem az én stílusom...
Természetesen a táska gyűjteményemet is bővítettem egy rózsaszín darabbal és vettem hajgumikat, meg csatokat is. Anya ezúttal nem kapott semmit, de szerintem ő jobban örült a ruháimnak, mint jómagam:).
Reggel kimostuk az új szerzeményeket és rendet raktunk a szekrényemben. Szellősebb lett, mint volt, de csak olyan ruhák maradtak benne, amiket hajlandó vagyok felvenni.
Más:
bár még nem olyan hosszú a hajam, azért már lehet frizurát készíteni belőle. Ma hagytam anyának, hogy gyakorolja a parasztfonást. Ő nagyon örült a végeredménynek, én már nem annyira. Ki is vettem a gumit, rögtön, miután lefényképezett...
Természetesen a táska gyűjteményemet is bővítettem egy rózsaszín darabbal és vettem hajgumikat, meg csatokat is. Anya ezúttal nem kapott semmit, de szerintem ő jobban örült a ruháimnak, mint jómagam:).
Reggel kimostuk az új szerzeményeket és rendet raktunk a szekrényemben. Szellősebb lett, mint volt, de csak olyan ruhák maradtak benne, amiket hajlandó vagyok felvenni.
Őszi-téli ruhatáram még nincs kész amúgy... nem akartunk mindent egy helyen beszerezni, főleg mivel láttuk, hogy a Ferihegyi Market Centralban hamarosan nyílik egy H&M, egyik kedvenc ruhaüzletünk. Már alig várjuk.
Ez a kedvenc ruhadarabom, amihez van egy fehér hosszú újjú póló is. Holnap minden körülmények között ezt fogom felvenni:
Más:
bár még nem olyan hosszú a hajam, azért már lehet frizurát készíteni belőle. Ma hagytam anyának, hogy gyakorolja a parasztfonást. Ő nagyon örült a végeredménynek, én már nem annyira. Ki is vettem a gumit, rögtön, miután lefényképezett...
2012. szeptember 1., szombat
Ari beszólás
Első hetem az oviban
Hétfőn még viszonylag jókedvűen indultam oviba. Végül nem azt a farmerruhát vettem fel, amit előző nap kikészítettünk anyával, hanem egy fehér fekete mintás ujjatlan darabot, amit nem olyan rég rendeltünk. Szó nélkül öltöztem fel reggel és azt is hagytam, hogy anya elkészítse a frizurámat. Mostanában Dorothys frizurát szoktam készíteni, azaz két fonást szoktam anyától rendelni.
Ezen a héten még ügyelet volt, úgyhogy nem a saját csoportomba mentem, hanem a cinegébe.
Reggel elsőként Fannival futottam össze, akinek nagyon örültem. Együtt mentünk át a cinege csoportba. Nap közben találkoztam Juci nénivel és az új óvónőmmel Évi nénivel. Juci néni kérdezte, hogy mit csináltam nyáron, de végül nem mondtam el neki, hogy merre jártunk:)
Kedden reggel már nem akaródzott felkelni reggel, hisztiztem is, de aztán megnyugodtam és szó nélkül mentem az ügyeletbe.
Szerdán már nem akartam egyáltalán oviba menni, ill nem a Cinege csoportba, mert kis barátnőmnek Fanninak megengedték, hogy a Méhecske csoportba menjen, ahol Lara a testvére az utolsó hetét töltötte. Zokogtam, hogy nem akarok bemenni a csoportszobába, csimpaszkodtam anya nyakába, de nem szánt meg, jól ott hagyott. Délután hánytam, úgyhogy felhívták anyát, hogy vigyen haza. Apa jött értem, mert már otthon volt és elvitt a doktornénihez, aki diétára fogott és B6 vitamint írt fel nekem, de azt mondta, hogy másnap nyugodtan mehetek oviba.
Csütörtökön magamtól felkeltem reggel és amíg anya a haját szárította, szó nélkül felöltöztem és a csoportszobába is jó kedvűen mentem be.
Pénteken felemás kedvel indultam az oviba, bent viszont hatalmas lármát csaptam, mert otthon felejtettem a pénztárcámat, amibe elrejtettem pár szem minicukorkát, amit azért kaptam, mert csütörtök reggel jól viselkedtem. Kértem anyát, hogy menjen haza érte, de nem volt hajlandó. A csoportszobába sem akartam bemenni, nagyon sírtam. Végül Juci néni átvett anyától és valahogy megnyugodtam.
Hogy nap közben mit csináltam az oviban, nem árultam el anyának, hiába kérdezgette, úgyhogy itt sem fogjuk közzétenni. Az óvónéni szerint jól elvoltam Fanni nélkül is.
Ezen a héten még ügyelet volt, úgyhogy nem a saját csoportomba mentem, hanem a cinegébe.
Reggel elsőként Fannival futottam össze, akinek nagyon örültem. Együtt mentünk át a cinege csoportba. Nap közben találkoztam Juci nénivel és az új óvónőmmel Évi nénivel. Juci néni kérdezte, hogy mit csináltam nyáron, de végül nem mondtam el neki, hogy merre jártunk:)
Kedden reggel már nem akaródzott felkelni reggel, hisztiztem is, de aztán megnyugodtam és szó nélkül mentem az ügyeletbe.
Szerdán már nem akartam egyáltalán oviba menni, ill nem a Cinege csoportba, mert kis barátnőmnek Fanninak megengedték, hogy a Méhecske csoportba menjen, ahol Lara a testvére az utolsó hetét töltötte. Zokogtam, hogy nem akarok bemenni a csoportszobába, csimpaszkodtam anya nyakába, de nem szánt meg, jól ott hagyott. Délután hánytam, úgyhogy felhívták anyát, hogy vigyen haza. Apa jött értem, mert már otthon volt és elvitt a doktornénihez, aki diétára fogott és B6 vitamint írt fel nekem, de azt mondta, hogy másnap nyugodtan mehetek oviba.
Csütörtökön magamtól felkeltem reggel és amíg anya a haját szárította, szó nélkül felöltöztem és a csoportszobába is jó kedvűen mentem be.
Pénteken felemás kedvel indultam az oviba, bent viszont hatalmas lármát csaptam, mert otthon felejtettem a pénztárcámat, amibe elrejtettem pár szem minicukorkát, amit azért kaptam, mert csütörtök reggel jól viselkedtem. Kértem anyát, hogy menjen haza érte, de nem volt hajlandó. A csoportszobába sem akartam bemenni, nagyon sírtam. Végül Juci néni átvett anyától és valahogy megnyugodtam.
Hogy nap közben mit csináltam az oviban, nem árultam el anyának, hiába kérdezgette, úgyhogy itt sem fogjuk közzétenni. Az óvónéni szerint jól elvoltam Fanni nélkül is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)