...néha.
Amikor túl sokáig csendben ténykedek a szobámban, akkor általában valami nagyon rosszban sántikálok. Szétpakolok, vizet, vagy szörpöt locsolok a szőnyegre, lenyúlom anya kozmetikai dolgait, szétkenem a krémeit, kipingálom magam stb. Mindezt hihetetlenül csendben, mondhatni titokban teszem.
Ma viszont egészen más dolgot műveltem titokban, úgyhogy amikor anya feljött a szobámba, hogy megnézze, miben tettem kárt, nagy meglepetés érte. Ugyan a szobámban hatalmas rumli fogadta, de ezt már annyira megszokta, hogy szóvá sem tette, viszont ezúttal nem tettem kárt semmiben, hanem csendben ültem és éppen tornyot építettem fakockákból.
Hatalmas puszit nyomott a fejemre, annyira büszke volt rám :)
Szóval, tudok én is angyal lenni, ha akarok :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése