Bizony nem mindig öröm és boldogság az élet.... Ha valami nem az én elképzeléseimnek megfelelően alakul, akkor bizony mostmár beszólogatok, aztán duzzogok, aztán csapkodok és mindezek mellett minden kezem ügyében lévő dolgot eldobálok.
Az imént is ez történt, úgyhogy most büntetésben vagyok.
A büntim pedig az, hogy először össze kellett pakolnom, amiket szétdobáltam, aztán pedig bezavartak a szobámba gondolkodni.... Most a szobámban hisztizek és addig kell ott maradnom, amíg valakinek meg nem esik a szíve rajtam, vagy meg nem unom a hisztizést és legalább 5 percig csöndben maradok.
Néha sanyarú a gyereksors :(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése