Tegnap teljesen magamtól úgy döntöttem, hogy a szobámban fogok éjszaka aludni. Lefekvéskor be is mentem a szobámba és bekefüdtem az ágyamba. Anya is apa, is elbúcsúzott tőlem, aztán átmentek a saját szobájukba.
Aztán egyszercsak rájöttem, hogy mégsem akarok egyedül aludni és sírni kezdtem, majd kiabálni. "Félek a sötétben, félek a sötétben, félek a sötétben". Anyáék szobájából nem érkezett semmiféle reakció, úgyhogy kb 10 perc sírás és kiabálás után hónom alá kaptam a plüss kutyámat, és hello kittymet, valamint egy fürdőköpenyt és óvatosan átsétáltam a hálószobához. Az ajtóban aztán megálltam, bekukucskáltam és ott is elsírtam, hogy "Félek a sötétben, félek a sötétben". Végül anyáék megszántak és beengedtek.
Az egyedül alvás még várat magára...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése