Ami késik, az nem múlik:) Végre sikerült az októberi képeimet is feltölteni a webalbumomba. A képek az alábbi linken tekinthetők meg.
http://picasaweb.google.hu/Lilicsumpi/2009Oktober#
2009. november 30., hétfő
2009. november 29., vasárnap
Fa puzzle
Sima ügy nekem már ez is. Lehet vonatos, vagy állatos, gond nélkül kirakom.
Anyja lánya:)))
Anyja lánya:)))
Meglepetések napja
A mai napot nagyiéknál töltöttem, méghozzá az ősök nélkül. Apa vitt át kora délelőtt, és anya hozott haza késő délután. Most nem voltak ott a csajok, csak Kati nézett be egy tálka rakott krumplival. Később, amikor anya értem jött, megjelent Réka is, de vele már nem játszhattam sokat, mert anya hazavitt. Egyébként nagyon jól viselkedtem nagyiéknál. Voltunk sétálni, meg játszottam a kertben, de dvd-ztem, meg aludtam is papa kezét fogva, és persze jókat ettem. Biliztem is mielőtt hazaindultunk.
Már sötét volt mikor hazaértünk anyával. Rögtön észrevettem, hogy valami nincs rendben. Amíg nem voltam otthon valaki gyönyörűen feldíszítette a házunkat. Ráadásul a nappali egyik ablakán egy óriási mikulás kukucskál be egy világító létrába kapaszkodva, a másik ablakán meg egy világító télapó mosolyog hatalmas, ajándékokkal teli puttonnyal a hátán. Gondolom, mondanom sem kell, mennyire örültem a mikulásoknak. Ugrándoztam, mutogattam, nevettem, és mindent megnéztem. A házban további meglepetések vártak. Valaki a nappalit és a konyhát is feldíszítette fenyő girlandokkal és világító füzérekkel. A nappalit kicsit át is rendezték, a tv állványt áttették a teraszajtó elé. Anya szerint valszeg azért, mert minden bizonnyal a Jézuska, a tv állvány helyére fogja varázsolni a karácsonyfát. Nagyon hangulatos lett a házikónk a karácsonyi dekorációkkal. Nekem persze a mikulások tetszenek a legjobban. Amikor az imént a bilin ültem, titokban integettem a mikulásoknak, (az ablakban kukucskálóknak is, meg a komódon álló zenélő-táncoló mikiknek is), aztán titokban a fényeknek is integettem egyet, nem is vettem észre, hogy anya közben mögöttem állt, és engem figyelt:)))
Már sötét volt mikor hazaértünk anyával. Rögtön észrevettem, hogy valami nincs rendben. Amíg nem voltam otthon valaki gyönyörűen feldíszítette a házunkat. Ráadásul a nappali egyik ablakán egy óriási mikulás kukucskál be egy világító létrába kapaszkodva, a másik ablakán meg egy világító télapó mosolyog hatalmas, ajándékokkal teli puttonnyal a hátán. Gondolom, mondanom sem kell, mennyire örültem a mikulásoknak. Ugrándoztam, mutogattam, nevettem, és mindent megnéztem. A házban további meglepetések vártak. Valaki a nappalit és a konyhát is feldíszítette fenyő girlandokkal és világító füzérekkel. A nappalit kicsit át is rendezték, a tv állványt áttették a teraszajtó elé. Anya szerint valszeg azért, mert minden bizonnyal a Jézuska, a tv állvány helyére fogja varázsolni a karácsonyfát. Nagyon hangulatos lett a házikónk a karácsonyi dekorációkkal. Nekem persze a mikulások tetszenek a legjobban. Amikor az imént a bilin ültem, titokban integettem a mikulásoknak, (az ablakban kukucskálóknak is, meg a komódon álló zenélő-táncoló mikiknek is), aztán titokban a fényeknek is integettem egyet, nem is vettem észre, hogy anya közben mögöttem állt, és engem figyelt:)))
2009. november 28., szombat
Sok sok minden
Rengeteg dolog történt velem az utolsó jelentkezésem óta, de kezdjük az elején.
November 18-án a Heim Pál kórházban jártunk. Nem kell megijedni, nem vagyok-voltam beteg, csupán cipőt venni mentünk. A cipővásárlás persze nem ment olyan egyszerűen, történt ugyanis, hogy a Heim Pál kórház mellett - miközben apa éppen parkolóhelyet keresett - én megint össze-vissza hánytam magam, így anyáéknak a cél előtt vissza kellett fordulniuk. Úgy volt, hogy a vásárlást áttesszük másik napra, de mivel nem betegség miatt, hanem megszokásból hánytam, így miután otthon tiszta ruhát kaptam, és az ülésemet is letakarították, újra felkerekedtünk. Másodszorra már sikerrel jártunk, egy nagyon szép virágmintás 22-es téli bakanccsal indultunk haza. Mivel a bakancsot karira kapom Nagyiék Jézuskájától, így egyelőre óvjuk, és amíg nem muszáj, nem is használjuk. Ezúton is köszönöm a cipőt Nagyiék Jézuskája!
A cipővásárlás utáni napon nem mentünk sehova, tekintve, hogy az autósülésem mosás alatt volt. Szerencsére estig megszáradt a huzata, és mivel másnap reggel jelenésem volt a művelődési házban, így anya még este össze akarta rakni, azonban egy tartozéka szőrén-szálán eltűnt. Anyáék átfésülték a teljes lakást legalább háromszor, több mint két órán keresztül keresgéltek, még a hűtőszekrénybe is benéztek, mire kiderült, hogy a tartozék ott lapul az ülésben... ugyanis azt nem is vette ki anya... No komment:)
A pénteki cincogó nagyon családias volt. Én lazára vettem a figurát és össze-vissza járkáltam csakhogy kivonjam magam a közös feladatok alól, így anya gyakorlatilag magának mondókázott, meg énekelgetett. Persze amikor hazaindultunk jól megsértődtem, egyáltalán nem akartam hazamenni. Délután aztán beugrottunk nagyiékhoz, ahol Nenééken kívül Jutka nénivel és Jenő bácsival találkoztam. Ritkán látom őket, úgyhogy meglehetősen visszafogott voltam. Innen is nagyon köszönöm a finom csokit és a formabedobós teknőcöt, sokat játszom vele azóta is.
Másnap úszás után (ahol anya jobban elfáradt, mint én) keriékhez mentünk bulizni. Balázska szülinapját, és Virág névnapját ünnepeltük. Volt finom torta (kettő is), gyertya, tűzijáték meg szép ajándékok, és eljött Virág és Balázs két kis barátja, Zsófi és Zoltánka is. Én megint kihúztam a gyufát a gyerekeknél, Zsófit, aki már ovis úgy megszorongattam, hogy elsírta magát, Balázs pedig megkérte anyukámat, hogy legközelebb egyedül menjen át, engem hagyjon inkább otthon. Virágot is elkaptam egyszer, de ő már megszokta... meg hát megint nálunk akart aludni, úgyhogy inkább nem szólt semmit. A nálunk alvásból végül nem lett semmi, pedig Virág hazajött velünk, csak olyan 10 óra körül rájött, hogy hiányoznak neki a babái és biztos sírnak otthon, amiért ő eljött, úgyhogy fél 11 körül az apukája hazavitte. Én akkor már aludtam, egyebet nem tudok elmondani.
Vasárnap természetesen nagyiztam. Most nem ők jöttek, hanem én mentem apával. Anyát otthon hagytuk vasalni, meg takarítani. Megint taliztam Jutka néniékkel és sírtam, amikor Nenéék hazamentek.
Fura, mert a mostani hétről szinte semmi nem jut eszembe, pedig nem voltam mintagyerek az tuti:)). Voltunk Csiri-biri tornán, meg Cincogón is, meg egy játékboltban is és szerdán benéztek hozzám nagyiék egy rakás finomsággal. A hét legnagyobb eseménye, hogy végre sikerült termelnem valamit a bilibe. Csütörtökön is, meg pénteken is belepisiltem, nem is egyszer, úgyhogy most anyáék végtelenül büszkék rám, és én is nagyon örültem, amikor hosszú üldögélés után végre zenélni kezdett a bili. A szobatisztaságtól azért még rendkívül messze vagyok, de elindultam az úton... ez már biztos.
Ma lógtunk az úszásról, helyette anyával átmentünk keriékhez ugyaniiis keriapu szerzett nekünk egy SZÁMÍTÓGÉPET. Hurrá, hurrá, hurrá!!!
Most már nagyon fáradt vagyok, úgyhogy aludni térek, de holnap hozok képeket is, meg videót, ha lesz időm:)))
2009. november 15., vasárnap
Mozi, mozi, mozi
Ennyire jól ismerem az állatokat:
Így játszottam a csigás formabedobóval pár héttel ezelőtt:
A videók készítése óta rengeteget fejlődtem, a formabedobót már szinte csukott szemmel használom, az állatokat pedig már meg is nevezem, és azt is meg tudom mutatni, hogy hova kell őket betenni.
Így játszottam a csigás formabedobóval pár héttel ezelőtt:
A videók készítése óta rengeteget fejlődtem, a formabedobót már szinte csukott szemmel használom, az állatokat pedig már meg is nevezem, és azt is meg tudom mutatni, hogy hova kell őket betenni.
Harmadikos lettem
Tegnap úszás előtt anya megkérdezte Gitta nénit a fő-fő oktatómat, hogy mennyi ideig kell még a kettes csoportban lennünk. Erre Gitta néni azt mondta, hogy az órán több figyelmet fog szentelni nekünk és megnézi, hogy mit tudok, aztán megkérdezte anyától, hogy hány hónapos vagyok. Anya mondta, hogy 19 múltam, erre Gitta néni visszakérdezett, hogy senki nem mondta még, hogy menjünk át a hármasba? Anya mondta, hogy eddig nem, erre Gitta visszaadta a bérletünket és mondta, hogy nyugodtan menjünk át, tudja, hogy már elég érett vagyok és ebben a csoportban újat már nem tudnak tanítani nekem. Így történt, hogy tegnap már a hármas csoportot erősítettem.
A hármas csoportban sokkal komolyabb feladatok vannak... pl buborékot fújunk, felhozunk játékot a víz alól, egyedül ugrunk be és jövünk fel a víz alól, háton úszunk deszka segítségével, tanuljuk a mell- és gyorsúszás kar- és lábtempóját, és itt is sokat merülünk. Ezen a szinten már a szülőknek is többet kell dolgozniuk, úgyhogy óra végére anya is nagyon elfáradt, ráadásul nem csak én lettem csurig vizes, hanem ő is:).
Sajna apa nem volt velünk, így ő nem láthatta, hogy hogyan birkózunk meg az új feladatokkal, de megígérte, hogy jövő héten elkísér minket.
A hármas csoportban sokkal komolyabb feladatok vannak... pl buborékot fújunk, felhozunk játékot a víz alól, egyedül ugrunk be és jövünk fel a víz alól, háton úszunk deszka segítségével, tanuljuk a mell- és gyorsúszás kar- és lábtempóját, és itt is sokat merülünk. Ezen a szinten már a szülőknek is többet kell dolgozniuk, úgyhogy óra végére anya is nagyon elfáradt, ráadásul nem csak én lettem csurig vizes, hanem ő is:).
Sajna apa nem volt velünk, így ő nem láthatta, hogy hogyan birkózunk meg az új feladatokkal, de megígérte, hogy jövő héten elkísér minket.
2009. november 12., csütörtök
A héten történt...
Sajnos az utolsó jelentkezésem után teljesen elromlott a gépünk. Most nagyiéknál vagyok, ez a bejegyzés náluk íródik.
Hétfőn megint csiri-biri tornán voltunk, de most a csajok nélkül. Nagyon sokan voltunk, ettől függetlenül jól éreztem magam.
Kedden randim volt a doktornénivel és taliztam a védőnénivel is. Szurit kaptam már megint (bárányhimlő ellenit) és ha már ott voltam, le is mértek. Jelenleg 10 és fél kilót nyomok és 82 centi vagyok, ami azt jelenti, hogy az utóbbi egy hónapban fél kilót és 1 centit gyarapodtam:). A doktornéni azt mondta, hogy legközelebb két évesen szeretne látni... én is őt:)
Szerdán egész nap esett az eső, úgyhogy ki se tettük a lábunkat a jó meleg lakásból. Egész nap kedvenc Halász Judit lemezemet hallgattuk, és a cincogón tanult mondókákat gyakoroltuk.
Itt szeretném megjegyezni, hogy egyre több három szótagú szót használok. Az egészség volt az első, amit megtanultam. Ha valaki eltüsszenti magát a környékemen, akkor mindig ezt a szót mondom. Aztán jöttek a krokodil és buborék szavak, meg az anyáé, apáé, ebédet stb...
Ma a ferihegyi tescoban voltunk anyával, rengeteg babát és játékot láttam megint, a szó szoros értelmében tátva maradt a szám:) Hazafelé szokás szerint eltévedtünk, de a jó Istenke megint hazavezetett bennünket.
Szerettem volna még két videót közzétenni a kézügyességemről, de sajna a fényképezőgépünk otthon maradt. Sebaj, majd máskor:).
Hétfőn megint csiri-biri tornán voltunk, de most a csajok nélkül. Nagyon sokan voltunk, ettől függetlenül jól éreztem magam.
Kedden randim volt a doktornénivel és taliztam a védőnénivel is. Szurit kaptam már megint (bárányhimlő ellenit) és ha már ott voltam, le is mértek. Jelenleg 10 és fél kilót nyomok és 82 centi vagyok, ami azt jelenti, hogy az utóbbi egy hónapban fél kilót és 1 centit gyarapodtam:). A doktornéni azt mondta, hogy legközelebb két évesen szeretne látni... én is őt:)
Szerdán egész nap esett az eső, úgyhogy ki se tettük a lábunkat a jó meleg lakásból. Egész nap kedvenc Halász Judit lemezemet hallgattuk, és a cincogón tanult mondókákat gyakoroltuk.
Itt szeretném megjegyezni, hogy egyre több három szótagú szót használok. Az egészség volt az első, amit megtanultam. Ha valaki eltüsszenti magát a környékemen, akkor mindig ezt a szót mondom. Aztán jöttek a krokodil és buborék szavak, meg az anyáé, apáé, ebédet stb...
Ma a ferihegyi tescoban voltunk anyával, rengeteg babát és játékot láttam megint, a szó szoros értelmében tátva maradt a szám:) Hazafelé szokás szerint eltévedtünk, de a jó Istenke megint hazavezetett bennünket.
Szerettem volna még két videót közzétenni a kézügyességemről, de sajna a fényképezőgépünk otthon maradt. Sebaj, majd máskor:).
2009. november 8., vasárnap
Helyzetjelentés
Sajna a gépünk még mindig nem mükszik megfelelően. Átvittük keriékhez, keriapu megnézte, de nem jött rá, hogy mi a hibája, így ma haza is hoztuk. Most valahogy sikerült elindítanunk, de bármikor lefagyhat és kikapcsolhat a monitor .
Most addig használjuk, amíg tudjuk....
De félre ezekkel a csip-csup dolgokkal, hiszen egy csomó minden történt velem az utolsó jelentkezésem óta. Szerdán anya és én átmentünk kerihez, aki palacsintával várt bennünket. Vivi sajna oviban, Ba pedig suliban volt úgyhogy egyedül garázdálkodtam a szobájukban
Hazafelé persze sikerült eltévednünk, de a jó Isten pont ahhoz az uszodához irányított bennünket, ahova szombatonként járunk, így végül apa telefonos segítségével hazataláltunk.
Csütörtökön meglátogattak nagyiék. Nenét is hozták magukkal, meg egy csomó finomságot.
Délután valahogy a kezembe került a kocsikulcs, és miután kijátszottam magam vele, úgy eltettem, hogy magam sem találtam meg. Apa éppen a dolgozójába készült, és ki akarta venni az iratait a kocsiból, amikor észrevette, hogy nincs meg a kulcs... Szólt anyának, hogy segítsen megkeresni, de ő sem találta, aztán mama mondta, hogy látta a kezemben, erre bevontak engem is a keresésbe, de én sem tudtam segíteni. Közben megérkezett apa munkatársa is, aki be szokta őt vinni a dolgozójába, ő is beszállt a keresésbe, de ő sem találta. Végül, amikor már ott tartottunk, hogy kinyitjuk a pótkulccsal, és valahogy kikapcsoljuk a riasztót, anya megtalálta a kulcsot a mosogatógép aljában. Nem tudom ki tehette oda.... nem hiszem, hogy én voltam.
Pénteken délelőtt megint cincogni voltunk a közösségi házban. Most nem voltunk olyan sokan, így sokkal kellemesebb, és barátságosabb volt a légkör. Megint mondókák tömkelegével ismerkedtünk meg, igazán jó volt!
Délután apával elmentünk az auchanba. Sajna most nem kaptam semmit, pedig rengeteg játék volt. Nem győztem húúúzni, meg hááázni miközben a babákkal teli polcok között sétáltunk.
Szombaton úszni voltunk. Legnagyobb meglepetésemre az uszodában összefutottam Zoéval, akit már hónapok óta nem láttunk, nem sokáig örülhettem a találkozásnak, ugyanis Zoét átküldték a hármas csoportba. Ezen kicsit meglepődtünk, hiszen mi mindig együtt úsztunk Zóéval, ráadásul nem hagytunk ki annyi órát, mint ő.... nekünk is feljebb kellett volna már lépnünk. Anya azt mondta, hogy a következő órán rá fog kérdezni, hogy mikor mehetünk mi is át, mert ebben a csoportban már nem tudunk tovább fejlődni.
Ma megint keriéknél voltunk. A laptopért mentünk, és meglátogatni Vivit, meg Ba-t. Ma nem volt palacsinta, csak kakaóscsiga, leves és csoki.... Jóllaktam azokkal is
Most addig használjuk, amíg tudjuk....
De félre ezekkel a csip-csup dolgokkal, hiszen egy csomó minden történt velem az utolsó jelentkezésem óta. Szerdán anya és én átmentünk kerihez, aki palacsintával várt bennünket. Vivi sajna oviban, Ba pedig suliban volt úgyhogy egyedül garázdálkodtam a szobájukban
Hazafelé persze sikerült eltévednünk, de a jó Isten pont ahhoz az uszodához irányított bennünket, ahova szombatonként járunk, így végül apa telefonos segítségével hazataláltunk.
Csütörtökön meglátogattak nagyiék. Nenét is hozták magukkal, meg egy csomó finomságot.
Délután valahogy a kezembe került a kocsikulcs, és miután kijátszottam magam vele, úgy eltettem, hogy magam sem találtam meg. Apa éppen a dolgozójába készült, és ki akarta venni az iratait a kocsiból, amikor észrevette, hogy nincs meg a kulcs... Szólt anyának, hogy segítsen megkeresni, de ő sem találta, aztán mama mondta, hogy látta a kezemben, erre bevontak engem is a keresésbe, de én sem tudtam segíteni. Közben megérkezett apa munkatársa is, aki be szokta őt vinni a dolgozójába, ő is beszállt a keresésbe, de ő sem találta. Végül, amikor már ott tartottunk, hogy kinyitjuk a pótkulccsal, és valahogy kikapcsoljuk a riasztót, anya megtalálta a kulcsot a mosogatógép aljában. Nem tudom ki tehette oda.... nem hiszem, hogy én voltam.
Pénteken délelőtt megint cincogni voltunk a közösségi házban. Most nem voltunk olyan sokan, így sokkal kellemesebb, és barátságosabb volt a légkör. Megint mondókák tömkelegével ismerkedtünk meg, igazán jó volt!
Délután apával elmentünk az auchanba. Sajna most nem kaptam semmit, pedig rengeteg játék volt. Nem győztem húúúzni, meg hááázni miközben a babákkal teli polcok között sétáltunk.
Szombaton úszni voltunk. Legnagyobb meglepetésemre az uszodában összefutottam Zoéval, akit már hónapok óta nem láttunk, nem sokáig örülhettem a találkozásnak, ugyanis Zoét átküldték a hármas csoportba. Ezen kicsit meglepődtünk, hiszen mi mindig együtt úsztunk Zóéval, ráadásul nem hagytunk ki annyi órát, mint ő.... nekünk is feljebb kellett volna már lépnünk. Anya azt mondta, hogy a következő órán rá fog kérdezni, hogy mikor mehetünk mi is át, mert ebben a csoportban már nem tudunk tovább fejlődni.
Ma megint keriéknél voltunk. A laptopért mentünk, és meglátogatni Vivit, meg Ba-t. Ma nem volt palacsinta, csak kakaóscsiga, leves és csoki.... Jóllaktam azokkal is
2009. november 4., szerda
Szolgálati közlemény
Ezúton tájékoztatom a kedves olvasókat, hogy a blogom technikai okok miatt határozatlan ideig szünetel.
Sajnos a laptopunk elromlott, és egyenlőre nem tudjuk, hogy meg lehet-e javítani. Természetesen amint a probléma megoldódik, vagy gépközelbe kerülök, jelentkezni fogok.
Sajnos a laptopunk elromlott, és egyenlőre nem tudjuk, hogy meg lehet-e javítani. Természetesen amint a probléma megoldódik, vagy gépközelbe kerülök, jelentkezni fogok.
2009. november 2., hétfő
Fodrászkodás
Fodrásznál voltam ma, életemben először. A szépségszalonban, ahova anya elvitt csak fiatal nénik voltak, persze amint beléptünk, azonnal a figyelem középpontjába kerültem. Erika a fodrásznéni és a többiek is nagyon kedvesek voltak hozzám. Megdicsérték a ruhámat és a rózsaszín szőrme táskámat is, amit mindenhova magammal viszek.
A fodrász székbe nem voltam hajlandó egyedül beülni, így végül anya ölében nyírtak meg. Amikor Erika az ollót a hajamhoz közelítette, borzasztóan megijedtem. Nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam, de anya megnyugtatott, hogy nem fog fájni, és tényleg nem fájt. Ettől függetlenül nem könnyítettem meg Erika dolgát.
Szerencsére nem kellett sokáig szenvednem, kb 10 perc alatt végeztünk. Főleg a hosszából és a frufrumból vágtak. Miután elkészültem, nagyon megdicsértek és kaptam egy nyalókát is.
Erika becsomagolt nekem egy tincset, hogy vigyem haza apukámnak.
Az új frizurám nagyon tetszik apának és mamának is.
Hétvége Virággal
Szombaton lógtunk az úszásról, helyette meglátogattuk keresztanyuékat. Ezer éve nem taliztunk velük. Virág, akit én csak Vivinek és Ba azaz Balázs a nagyijuknál volt, mikor megérkeztünk, de aztán kerianyu hazahozta őket. Kicsit játszottam Vivivel, aztán meg az arcába vágtam egy játékot. Anya jól leszidott, amiért bántottam uncsitesót. Vivi persze nem haragudott rám sokáig, este át is jött hozzánk.
Jól meglepődött, amikor bejött a nappaliba, ugyanis igencsak megnőtt a játékaim száma, mióta utoljára nálunk járt. Nenééktől örököltem egy rakás játékot, köztük babákat, babakocsikat, építőkockákat, mikrót, mosógépet, turmixgépet, tálas mixert, varrógépet, pénztárgépet és még sorolhatnám. Ráadásul még nálunk van Nene trambulinja is, szóval el lehet képzelni, milyen most a nappalink. Igazi kiscsaj birodalom:))) Nem is tudta Vivi, hogy mivel játsszon, végül mindent kipróbált:).
Vasárnap legújabb jószokásom szerint 7-kor ébredtem. Reggeli után apa mamával elment Dabasra a temetőbe mi pedig anyával, Vivivel és Noncsival maratoni játszásba kezdtünk. Először orvososat játszottunk, aztán boltosat, aztán barbisat, közben pedig az egyik Halász Judit cd-met hallgattuk kakaón, és amikor a kedvenc számainkhoz érkeztünk, akkor ugráltunk, meg fel-le futkostunk a nappaliban és a konyhában. Nem tudom, Vivi hogy van vele, de én nagyon jól éreztem magam. Koradélután érkeztek meg apáék és vetettek véget a felhőtlen szórakozásnak, Vivit pedig 1/2 4 után vitte haza az apukája.
Sajnos egy dolog beárnyékolta ezt a gyönyörű vasárnapot, reggelre ugyanis megint betaknyosodtam... pedig már több, mint egy hete tünetmentes voltam:(((
Jól meglepődött, amikor bejött a nappaliba, ugyanis igencsak megnőtt a játékaim száma, mióta utoljára nálunk járt. Nenééktől örököltem egy rakás játékot, köztük babákat, babakocsikat, építőkockákat, mikrót, mosógépet, turmixgépet, tálas mixert, varrógépet, pénztárgépet és még sorolhatnám. Ráadásul még nálunk van Nene trambulinja is, szóval el lehet képzelni, milyen most a nappalink. Igazi kiscsaj birodalom:))) Nem is tudta Vivi, hogy mivel játsszon, végül mindent kipróbált:).
Vasárnap legújabb jószokásom szerint 7-kor ébredtem. Reggeli után apa mamával elment Dabasra a temetőbe mi pedig anyával, Vivivel és Noncsival maratoni játszásba kezdtünk. Először orvososat játszottunk, aztán boltosat, aztán barbisat, közben pedig az egyik Halász Judit cd-met hallgattuk kakaón, és amikor a kedvenc számainkhoz érkeztünk, akkor ugráltunk, meg fel-le futkostunk a nappaliban és a konyhában. Nem tudom, Vivi hogy van vele, de én nagyon jól éreztem magam. Koradélután érkeztek meg apáék és vetettek véget a felhőtlen szórakozásnak, Vivit pedig 1/2 4 után vitte haza az apukája.
Sajnos egy dolog beárnyékolta ezt a gyönyörű vasárnapot, reggelre ugyanis megint betaknyosodtam... pedig már több, mint egy hete tünetmentes voltam:(((
Cincogón
Akkor most jöjjön a beszámoló a Jékával és Nenével töltött napomról. Szóval pénteken reggel hétkor arra ébredtem, hogy mindketten a szobámban alszanak. Nem tudom, hogyan kerültek oda, de nagyon boldog lettem. Annyira, hogy rögtön fel is ébresztettem őket. Persze ők is kíváncsiak voltak arra, hogy mit szólok, ha meglátom őket, úgyhogy most nem hurrogtak le, nem mondták, hogy aludjak még egy picit (ahogy egyébként anyával együtt szokták.) Természetesen miután kiörömködték magukat, vissza akartak aludni, de nem hagytam, mivel délelőtt rendkívül fontos programunk volt, Cincogóra készültünk a művelődési házba.
Gyorsan megreggeliztünk, felöltöztünk, anya - akit mostanában nemes egyszerűséggel csak Eminek hívok - és Jéka kipingálták magukat, kicsit még játszottunk, és 1/2 10 után elindultunk a műv. házba. A műv. ház parkolójában vettük észre, hogy a sapkám otthon maradt. Úgy volt, hogy a kabátot a csajok adták rám, és a kocsiba is ők tettek be, amíg anya összeszedte a cuccaimat. Mivel a kocsiban mindig leveszem a sapkámat, így senkinek nem tűnt fel, hogy nincs rajtam. Miután kivettek a kocsiból, vették észre, hogy nincs ott a satyesz. Szerencsére kapucnis pulcsi és kabát volt rajtam, ráadásul az idő sem volt rossz, de akkor is! Rossz anya!!!
Miután túltettük magunkat a sapkás storyn beballagtunk a műv. házba. Megint korán értünk oda, de kivételesen nem mi voltunk az elsők. Már volt ott egy kislány az anyukájával, sajnos a nevére már nem emlékszem. Aztán elkezdtek szállingózni a gyerekek. Kezdésre megtelt a terem.
A foglalkozást vezető nénit, és kisfiát Misit már ismertük a csiri-biri tornáról, de a többiekkel még nem találkoztam, és új volt maga a foglalkozás is, még sose jártunk ilyenen, de nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Sok-sok új mondókát tanultunk, meg táncoltunk is, és volt furulya, voltak gyerek hangszerek, amikkel ütemre doboltunk, meg csilingeltünk és volt szabadfoglalkozás is, mint a csiri biri tornán. Szóval jó volt az egész. Megint készültek képek, meg videók. Ha lesz időnk, majd felteszünk belőlük párat.
Cincogó után hazafelé vettük az utunkat, később aztán bementünk apáért a munkahelyére. Szegénynek mostanában kocsi nélkül kell léteznie, mert azt ugye egy ideje lefoglaltuk anyával. Mielőtt hazamentünk volna, tankoltunk és beugrottunk egy boltba, ahol apa vett nekem falra ragasztható világító holdat meg csillagokat és Matyinak - aki apa unokatesójának kisfia - is vettünk egy bilit, ami épp olyan trón formájú, mint az enyém, csak nem rózsaszín, hanem kék.
Otthon aztán aludtam egy nagyot, addig a lányok tv-ztek, meg számítógépeztek. Miután felébredtem, Nenét és Jékát átvittük a nagyiékhoz. Kicsit elidőztünk náluk aztán haza mentünk. A Hold kísérte utunkat:).
Gyorsan megreggeliztünk, felöltöztünk, anya - akit mostanában nemes egyszerűséggel csak Eminek hívok - és Jéka kipingálták magukat, kicsit még játszottunk, és 1/2 10 után elindultunk a műv. házba. A műv. ház parkolójában vettük észre, hogy a sapkám otthon maradt. Úgy volt, hogy a kabátot a csajok adták rám, és a kocsiba is ők tettek be, amíg anya összeszedte a cuccaimat. Mivel a kocsiban mindig leveszem a sapkámat, így senkinek nem tűnt fel, hogy nincs rajtam. Miután kivettek a kocsiból, vették észre, hogy nincs ott a satyesz. Szerencsére kapucnis pulcsi és kabát volt rajtam, ráadásul az idő sem volt rossz, de akkor is! Rossz anya!!!
Miután túltettük magunkat a sapkás storyn beballagtunk a műv. házba. Megint korán értünk oda, de kivételesen nem mi voltunk az elsők. Már volt ott egy kislány az anyukájával, sajnos a nevére már nem emlékszem. Aztán elkezdtek szállingózni a gyerekek. Kezdésre megtelt a terem.
A foglalkozást vezető nénit, és kisfiát Misit már ismertük a csiri-biri tornáról, de a többiekkel még nem találkoztam, és új volt maga a foglalkozás is, még sose jártunk ilyenen, de nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Sok-sok új mondókát tanultunk, meg táncoltunk is, és volt furulya, voltak gyerek hangszerek, amikkel ütemre doboltunk, meg csilingeltünk és volt szabadfoglalkozás is, mint a csiri biri tornán. Szóval jó volt az egész. Megint készültek képek, meg videók. Ha lesz időnk, majd felteszünk belőlük párat.
Cincogó után hazafelé vettük az utunkat, később aztán bementünk apáért a munkahelyére. Szegénynek mostanában kocsi nélkül kell léteznie, mert azt ugye egy ideje lefoglaltuk anyával. Mielőtt hazamentünk volna, tankoltunk és beugrottunk egy boltba, ahol apa vett nekem falra ragasztható világító holdat meg csillagokat és Matyinak - aki apa unokatesójának kisfia - is vettünk egy bilit, ami épp olyan trón formájú, mint az enyém, csak nem rózsaszín, hanem kék.
Otthon aztán aludtam egy nagyot, addig a lányok tv-ztek, meg számítógépeztek. Miután felébredtem, Nenét és Jékát átvittük a nagyiékhoz. Kicsit elidőztünk náluk aztán haza mentünk. A Hold kísérte utunkat:).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)