2008. augusztus 22., péntek
Ébredés
Ma reggel sikerült ismét jó korán felkeltenem anyut (és magamat is). Minden úgy történt, hogy hajnalban egy ezidáig ismeretlen dolog (szerintem, vagy a fejem, vagy a lábam, vagy a kezem) elindította a forgómat. A nagy csendben megszólaló zene hatására anyukám egyből kipattant az ágyból, körülnézett a szobában a hang forrását kutatva, mígnem rájött, hogy nem a légzésfigyelőm, nem a telefonja és nem rádió szólalt meg, hanem bizony az én egyik játékom. Persze a zenére én is egyből magamhoz tértem és jeleztem anyának, hogy azonnal ki kell kapcsolni a forgót mielőtt az egész ház felébred. Miután ez megtörtént már egyikünk sem tudott visszaaludni, úgyhogy átcuccoltunk a hálószobába. Most nagyon izgulok, hogy mi lesz a forgóm sorsa, ugyanis amikor utoljára a beszélő, zenélő kiskutyám ezidáig ismeretlen módon (a szám segítségével) felébresztette és megijesztette anyukámat az éjszaka közepén, akkor bizony a kutyának távoznia kellett az ágyamból. (Pedig csak annyit mondott, hogy "látlak"...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Jézusom... :D Anya nem kapott frászt, mikor a csendbe benyögte a maci, hogy "látlak"? Nagyon ijesztő lehetett! nem csodálom, hogy száműzve lett...
De bizony, nagyon megijedt az ismeretlen hangtól, és az összes beszélő, zenélő havert eltűntette a forgó kivételével. Azt hitte, hogy azt nem tudom megszólaltatni, pedig én nagyon okos baba vagyok és mindennek megtalálom a módját.
Végül megegyeztünk, hogy a forgó marad:)
Megjegyzés küldése