Lili hercegnő naplója: Véget ér a nyár :(

Megérkeztünk Trogirból. Izgalmas, néha ugyan feszültségekkel teli, de legtöbbször vidám és békés hetet töltöttünk ott. Anyáék szombaton reggel hétkor jöttek értem Zamárdiba. A kemping előtt vártuk őket keriékkel. Indulás előtt anya és Réka megnézte a kempinget és lesétáltunk még egyszer a Balaton partra. Nagyon szép és nyugodt volt. Anya azt mondta, hogy lehet jövőre inkább a Balcsit választjuk és nem külföldet, annyira megtetszett neki.

Vissza Trogirhoz, az út végtelenül hosszú volt, én elég sokat aludtam közben. Háromszor álltunk meg kis pihenőre, így 2 óra körül érkeztünk meg Okrug Gornjiba. Az utolsó kilométerek a kanyargós szerpentines úton nagyon izgalmasak, már-már félelmetesek voltak, úgyhogy mindannyian fellélegeztünk mikor végre kiszálltunk a kocsiból. Miután kipakoltunk sajnálattal tapasztaltuk, hogy időközben eleredt az eső, de szerencsére hamar elállt, úgyhogy gyorsan lementünk a partra. Még sose éreztük ilyen kellemes melegnek a tengert. Fürcsizés után kocsival bementünk Trogirba, tankoltunk, majd úgy volt, hogy leparkolunk valahol és sétálunk egyet a bazársoron, de sajnos sehol nem találtunk parkolóhelyet, így visszamentünk az apartmanba. Volt egy kis probléma a parkolóhellyel, de valahogy megoldottuk. Ráadásul áramszünet volt az egész szigeten, úgyhogy nem volt túl jó kedvem…. Az áram akkor jött vissza, amikor már aludni indultunk. Vicces volt sötétben felhúzni az ágyneműkre a huzatokat, de valahogy ezt is megoldottuk.

A napok kb ugyanúgy teltek. Minden nap reggeli után lementünk a partra, fürödtünk, néha kint ebédeltünk, néha felmentünk az apartmanba. Hétfőn délután bementünk Trogirba, ezúttal hajóval. Kedden délután Zsuzsáékkal palacsintáztunk. Míg Zsuzsa és anya palacsintát sütöttek, mi gazdálkodj okosant játszottunk. Szerdán este Tabu-t játszottunk Zsuzsáék apartmanjában, Csütörtök este egy kellemes tengerparti étterembe mentünk vacsorázni, utána pedig még jó sokat sétáltunk a tengerparton. Pénteken aquaparkban voltunk, ami igazság szerint nem is aquapark, hanem a tengerre kihelyezett hatalmas csúszdás ugrálóvár. Réka és Andris jöttek be velem, anyáék meg kintről kameráztak. Nagyon izgalmas volt a magasból becsúszni és beugrani a tengerbe. Kicsit féltem is, de utána már jó volt J J. Sajnos anyáék csak fél órára fizettek be, de megígérték, hogy másnap is elvisznek. Az aquapark után elindultunk a mi strandunk felé, de félúton megálltunk, mert anya vizibiciklizni akart. Megkérdeztünk egy lányt, hogy hol lehet bérelni vizibiciklit. Egy örökkévalóság volt mire felfogta mit szeretnénk, de végül sikerült útbaigazítania minket. Kiderült, hogy a vizibiciklit ott pedale boatként ismerik… Ezt is megtanultuk. Egy kölcsönző volt csupán az is a strand legelején, úgyhogy sétálhattunk vissza egy csomót. Végül hosszabb tanakodás után egy órára kibéreltünk egy járgányt, azzal a tervvel, hogy majd visszabiciklizünk vele a mi strandunkig, ahol anya felszalad még pénzért és majd vmikor pár óra múlva visszavisszük a járgányt. Nah alig mentünk be vele a tengerbe, rögtön rájöttünk, hogy ez nem nekünk való. Anya iszonyatosan félt, hogy felborulunk, mert a tenger nagyon hullámzott, engem is jól beparáztatott. KB 40 percig bicikliztünk, aztán szépen visszavittük a járgányt. Azért mókás volt, amikor Réka becsúszott a tengerbe, aztán amikor vissza akart mászni, apáék elkezdték hajtani, Réka meg jól lemaradt J Én is csúsztam kettőt, de mielőtt bestem volna a tengerbe lefékeztem, így végül vissza tudtam mászni. Anya csak ült és kapaszkodott J

Másnap Réka nem érezte jól magát, úgyhogy nagyon úgy nézett ki, hogy lőttek az aquaparknak, de végül mégis elmentünk és ezúttal anya jött be velem és Andrissal, apa és Réka pedig kint vigyorogtak. Buli volt, de azért én rendesen be voltam rezelve, pedig már másodszor jártam ott, ráadásul volt rajtam mellény is, ami fent tartott a vízen. Ismét fél órát töltöttünk bent. Elég megterhelő volt anya szerint. Sztem mi voltunk ott a legbénábbak. A kis gyerekek félelmet nem ismerve szaladgáltak le fel, ugráltak össze-vissza, szaltóztak a tengerbe, mi meg csak szerencsétlenkedtünk. De azért így is jókat nevettünk. Ismét beugrottam a vízbe kétszer, illetve nem is ugrottam, hanem Andris dobott be. Anya is beugrott és csúszott is, pedig nagyon féltette a szempilláját, de nem esett le J Az aquapark után lassan visszasétáltunk a starndra. Egyet csobbantunk, majd én apával és Andrissal felmentem az apartmanba, anya meg Réka pedig lent maradtak. Anya kihasználta az utolsó napot és késő délutánig kint volt a parton, Réka viszont nem sokkal később utánunk jött, és többet már nem be a tengerbe. Mi apával még egyszer lementünk pancsolni. Miután apa emlékeztetett rá, hogy ez az utolsó alkalom, hogy fürödhetek a tengerben, nagyon felbátorodtam és a szememet nem kímélve annyit merültem, amennyit csak tudtam. Megmutattam apának a delfin úszást és a cápa úszást. Elég sokat fejlődtem amúgy. Aztán apával visszamentünk az apartmanba, anya pedig még lent maradt a strandon. Késő délután jött csak fel és rögtön nekiállt pakolni. Estig szép rendet raktunk, de még komoly munka várt ránk másnap.

Vasárnap reggel 5-kor keltünk. Apáék készítettek szendvicseket és levitték a cuccokat a kocsiba, anyáék pedig folytatták a takarítást. Úgy volt, hogy 7 körül indulunk, de végül ½ 8-kor fejezte be anya a takarítást, addigra már mindannyian lent voltunk és csak rá vártunk. Megtapsoltuk mire végre lejött menetfelszerelésben. J Utunk először egy boltba vezetett a tengerparton. Amíg apáék vettek még elemózsiát hosszú útra, anya a tengerparton fényképeztette magát Rékával. Aztán kérte apát, hogy a szerpentines úton is álljon meg, mert onnan gyönyörűen lehetett látni a nyílt tengert, akart pár fényképet készíteni. Az út hazafelé megint nagyon hosszú volt. Háromszor álltunk meg, mindháromszor Horvátországban. Anyáék kávéztak, én kaptam üdítőt, aztán mentünk tovább. Egy óra körül léptük át a határt és kb három órára értünk haza. Mama, akit szerdán kiengedtek a kórházból rántott husival várt minket. Gyorsan megebédeltünk, aztán Andrisék elmentek. Délután még benéztek nagyiék. Gyorsan átfutották a fényképeket, amiket anya épp akkor töltött le a gépére aztán már mentek is.

Anya megkérdezte , hogy hol éreztem jobban magam, Horvátországban, vagy Balcsin, de nem tudtam különbséget tenni a kettő között. Bár a Balcsi nekem jobban bejön, mert az nem sós és nem csípi a szemem. Ráadásul a nevem is Balatoni :)

Hát így telt a harmadik külföldi nyaralásunk, ismét Horvátországban, egészen pontosan Okrug Gornjiban

Képek a nyaralásból:

Indulhatunk a strandra :)