Lili hercegnő naplója: augusztus 2014

2014. augusztus 31., vasárnap

De nehéz az iskolatáska...

Ma megtörtént a tanévnyitó az általános iskolámban, amit a igazgatónő azzal indított, hogy a nyári szünet valamikor 2015. júniusában kezdődik... Nah addig még sok víz fog lefolyni a Dunán. Maga az évnyitó, amúgy szép volt, kb 3/4 óráig tartott, amit én fegyelmezetten ültem (a Himnusz alatt álltam) végig. Az évnyitó végén az egyik diák ünnepélyes keretek között megkongatta az iskola harangját, ezzel hivatalosan is elkezdődött a 2014/2015-ös tanév. Az évnyitó után felmentünk a 204-es tanterembe, ott fogom tölteni a hétköznapjaimat az elkövetkező 10 hónapban. Egyenlőre oda ülhettünk, ahova akartunk, úgyhogy én Virággal egy padban foglaltam helyet. Kati néni az osztályfőnököm megosztott velünk és a szülőkkel néhány infot, kiosztott mindenkinek egy-egy névvel ellátott kitűzőt, amit az elkövetkező hetekben hordanunk kell, amíg sikerül mindenkinek megjegyezni a nevét. A kitűzőn egy szorgos méhecske is van, az jelképezi, hogy mennyire szorgalmasan fogunk tanulni :).
Az évnyitó után -amire nagyiék és Netti is elkísért- hazajöttünk, megmutattam nagyiéknak a táskámat, szobámat. Miután hazamentek szépen lefeküdtem, mert anyáék azt mondták, hogy innentől kezdve minden reggel korán kell kelnem és a suliban már nem alhatok nap közben.

Képek az évnyitóról:

Indulás előtti bohóckodás:

Virággal várjuk az évnyitót:

1/c osztály:

Pacsi a büszke papától:

Ismerkedés az iskolapaddal:

Vidám 1/c-s :)

2014. augusztus 30., szombat

Még egy utolsó roham

Ma anya becsomagolta, felcimkézte, ellátta a nevemmel és az óvodai jelemmel az összes könyvemet, füzetemet, tanszeremet. Elszaladtunk még az írószerboltba technika dobozért és vignettáért, aztán apával elmentünk cipőt venni. Három üzletet jártunk meg, mire sikerült kiválasztani a megfelelő cipőket, anya szerint ő nem válogat ennyit, apa pedig kijelentette, hogy többet nem visz el minket vásárolni... Nem volt egyszerű választani, mert ami nekem tetszett, az anyának nem, ami anyának tetszett, azt én utáltam, ami pedig apának jött be, attól anya és én kaptunk frászt... a vége az lett, hogy rám hagyták a cipőválasztást, hiszen én fogom hordani, csak az volt számukra szempont, hogy ne legyen túl nagy, ill. kicsi.
Benéztünk a H&M-be is egy átmeneti kabátért és mellényért, de sajnos egyik sem volt a méretemben. Felpróbáltam egy 128-as nacit és egy szoknyát, de mindkettő szűk volt. Nem egyszerű már a ruhavásárlás sem, mert ami hosszban jó lenne, az derékban szűk, ami derékban jó, az meg nagyon hosszú. Felsőkből még elég a 128-as, de nadrágból már 134-es kell. Amiket felpróbáltam, azokból meg 128-as volt a legnagyobb :( Szívás!
Azért találtunk egy-két jó darabot és kisírtam egy táskát is. Miután hazajöttünk anya felpróbálta az egyik mellényemet és megállapította, hogy pont jó rá :) Lassan lehet csereberélni a ruháinkat, meg vehetünk egyen cuccokat :))

2014. augusztus 26., kedd

A matek lesz a kedvenc tantárgyam, meg a technika

Ma apa elhozta a könyveimet az iskolából. Összesen 10 könyvet és munkafüzetet kaptam. Van köztük matematika, írás, olvasás, technika, környezetismeret és ének könyv illetve munkafüzet. Átlapozva a könyveket az alábbi két megállapítást tettem:

1, A matematika és a technika lesz a kedvenc tantárgyam, mert azok a könyvek a legérdekesebbek. Raádásul számolni szeretek, a technika pedig kifejezetten kreatív :)
2, Egy csomó olyan feladatot láttam főleg a matek könyvben, amivel korábban már találkoztam és meg is oldottam az iskolaelőkészítőn, vagy itthon a nagy sárga illetve zöld könyvben. Nem lesz itt gond :)

2014. augusztus 23., szombat

Aranyköpések

Réka: Ti nem akartok egy kistesót Lilinek?
Én: Nah pontosan ezt mondogatom én is anyának, már vagy 6 éve..

Apa: Holnap teszek fel egy új mágnest a szúnyoghálóra
Én: Nyugi anya, figyelni fogom, hogy felteszi, vagy sem

"A nap egy hatalmas gázgolyó"

Mama: Miért ugat a kutya?
Én: Azért ugat, mert nem tud énekelni, ha nem tudnád!

"Most nem vagyok szomorú hangulatban!"

Miután pukiztam egyet:
Pukiztál anya? Ugye jól esett? Azért máskor ne csinálj ilyet!

Én: Anya szerinted melyik hajpánt illik jobban ehhez a ruhához?
Anya: Mindkettő jól áll hozzá szerintem
Én: Anya ne mondd ezt!
Anya: Miért?
Én: Mert akkor nem tudok választani :)

"Fölveszem a magassarkú cipőmet! Úgy izgulok, hogy ebben megyek! Anya fog meg a kezem, nehogy kitörjem a lábam!"

És még mindig csak készülünk...

Rengeteg sok dolgot kell beszerezni az iskolába. Ma megvettük a tornafelszerelést (kék tornacipőt választottam mert az a kedvenc szinem), tisztasági csomagot, úszó felszerelést, ünneplő cipőt és egy rakat őszi ruhát. Már csak a technika doboz hiányzik, na meg egy őszi cipő meg egy váltó cipő és kitudjamégmi... 26-án vehetjük át a könyveket, ami az első osztályosoknak ingyenes, másnap kell befizetni az ebédet, a tanévnyitó pedig vasárnap délután 6 órakor lesz. Ki látott már ilyet, vasárnap hatkor évnyitót rendezni?! Nah mindegy is. Nagyon várom már az iskolát, számolom vissza a napokat.
Anya is várja már, mert amint elkezdődik, fellélegzik a pénztárcája. Eddig 150 ezernél tartunk, ami az iskolakezdést illeti és hol van még a vége?

Az iskolát 27,5 kg-al és 118,5 cm-el kezdem el. Ideális iskolaméret szerintem :)

Jah ami a ruhákat illeti csupa jó tanulós ruhákat választottunk és nem divatosokat, mert az iskolában szerintem nem divatozni kell, hanem jól tanulni. Ez a véleményem.

Most egyébként menetfelszerelésben (szürke fekete pöttyös ruha, fekete fehér pöttyös cicanadrág, miniegeres hajpánt) a tüzijátákot várom, amire mama fog elvinni és amíg nem kezdődik el, addig wc papír kockákat számolok. Remélem, mire a végére érek a gurigának, elindulunk...

2014. augusztus 11., hétfő

Iskolába készülök

Ma anya itthon maradt szabadságon és délelőtt elvitt egy üzletbe megvásárolni a tanszereimet az iskolába. Mindent megvettünk a technika dobozon és a tornafelszerelésen kívül. Az üzletben nagyon szépen viselkedtem, nem követelőztem, nem hisztiztem, inkább csodálattal figyeltem. Monster High-os iskola táskát akartam, de az pont nem volt az üzletben. Az eladónéni kérdezte, hogy rendeljen-e, de én inkább kiválasztottam egy másikat, nehogymár táska nélkül menjünk haza. Választottam tolltartót is, de a többibe nem igazán volt beleszólásom. Végül azért kaptam Monster Highos cuccokat, hiszen keri vett nekem olyan tornazsákot, illetve a füzeteim is olyanok lesznek.
Délután elmentünk és megvettük az íróasztalomat is. Elég komoly asztalt választottunk. Több fiókja is van, meg van benne polcos rész, el fognak rajta férni a cuccaim, az már biztos. Jah és kaptam széket is, gurulósat, rózsaszín, természetesen :) Jöhet az iskola, visszaszámlálás elkezdődött...

Véget ér a nyár :(

Megérkeztünk Trogirból. Izgalmas, néha ugyan feszültségekkel teli, de legtöbbször vidám és békés hetet töltöttünk ott. Anyáék szombaton reggel hétkor jöttek értem Zamárdiba. A kemping előtt vártuk őket keriékkel. Indulás előtt anya és Réka megnézte a kempinget és lesétáltunk még egyszer a Balaton partra. Nagyon szép és nyugodt volt. Anya azt mondta, hogy lehet jövőre inkább a Balcsit választjuk és nem külföldet, annyira megtetszett neki.

Vissza Trogirhoz, az út végtelenül hosszú volt, én elég sokat aludtam közben. Háromszor álltunk meg kis pihenőre, így 2 óra körül érkeztünk meg Okrug Gornjiba. Az utolsó kilométerek a kanyargós szerpentines úton nagyon izgalmasak, már-már félelmetesek voltak, úgyhogy mindannyian fellélegeztünk mikor végre kiszálltunk a kocsiból. Miután kipakoltunk sajnálattal tapasztaltuk, hogy időközben eleredt az eső, de szerencsére hamar elállt, úgyhogy gyorsan lementünk a partra. Még sose éreztük ilyen kellemes melegnek a tengert. Fürcsizés után kocsival bementünk Trogirba, tankoltunk, majd úgy volt, hogy leparkolunk valahol és sétálunk egyet a bazársoron, de sajnos sehol nem találtunk parkolóhelyet, így visszamentünk az apartmanba. Volt egy kis probléma a parkolóhellyel, de valahogy megoldottuk. Ráadásul áramszünet volt az egész szigeten, úgyhogy nem volt túl jó kedvem…. Az áram akkor jött vissza, amikor már aludni indultunk. Vicces volt sötétben felhúzni az ágyneműkre a huzatokat, de valahogy ezt is megoldottuk.

A napok kb ugyanúgy teltek. Minden nap reggeli után lementünk a partra, fürödtünk, néha kint ebédeltünk, néha felmentünk az apartmanba. Hétfőn délután bementünk Trogirba, ezúttal hajóval. Kedden délután Zsuzsáékkal palacsintáztunk. Míg Zsuzsa és anya palacsintát sütöttek, mi gazdálkodj okosant játszottunk. Szerdán este Tabu-t játszottunk Zsuzsáék apartmanjában, Csütörtök este egy kellemes tengerparti étterembe mentünk vacsorázni, utána pedig még jó sokat sétáltunk a tengerparton. Pénteken aquaparkban voltunk, ami igazság szerint nem is aquapark, hanem a tengerre kihelyezett hatalmas csúszdás ugrálóvár. Réka és Andris jöttek be velem, anyáék meg kintről kameráztak. Nagyon izgalmas volt a magasból becsúszni és beugrani a tengerbe. Kicsit féltem is, de utána már jó volt J J. Sajnos anyáék csak fél órára fizettek be, de megígérték, hogy másnap is elvisznek. Az aquapark után elindultunk a mi strandunk felé, de félúton megálltunk, mert anya vizibiciklizni akart. Megkérdeztünk egy lányt, hogy hol lehet bérelni vizibiciklit. Egy örökkévalóság volt mire felfogta mit szeretnénk, de végül sikerült útbaigazítania minket. Kiderült, hogy a vizibiciklit ott pedale boatként ismerik… Ezt is megtanultuk. Egy kölcsönző volt csupán az is a strand legelején, úgyhogy sétálhattunk vissza egy csomót. Végül hosszabb tanakodás után egy órára kibéreltünk egy járgányt, azzal a tervvel, hogy majd visszabiciklizünk vele a mi strandunkig, ahol anya felszalad még pénzért és majd vmikor pár óra múlva visszavisszük a járgányt. Nah alig mentünk be vele a tengerbe, rögtön rájöttünk, hogy ez nem nekünk való. Anya iszonyatosan félt, hogy felborulunk, mert a tenger nagyon hullámzott, engem is jól beparáztatott. KB 40 percig bicikliztünk, aztán szépen visszavittük a járgányt. Azért mókás volt, amikor Réka becsúszott a tengerbe, aztán amikor vissza akart mászni, apáék elkezdték hajtani, Réka meg jól lemaradt J Én is csúsztam kettőt, de mielőtt bestem volna a tengerbe lefékeztem, így végül vissza tudtam mászni. Anya csak ült és kapaszkodott J

Másnap Réka nem érezte jól magát, úgyhogy nagyon úgy nézett ki, hogy lőttek az aquaparknak, de végül mégis elmentünk és ezúttal anya jött be velem és Andrissal, apa és Réka pedig kint vigyorogtak. Buli volt, de azért én rendesen be voltam rezelve, pedig már másodszor jártam ott, ráadásul volt rajtam mellény is, ami fent tartott a vízen. Ismét fél órát töltöttünk bent. Elég megterhelő volt anya szerint. Sztem mi voltunk ott a legbénábbak. A kis gyerekek félelmet nem ismerve szaladgáltak le fel, ugráltak össze-vissza, szaltóztak a tengerbe, mi meg csak szerencsétlenkedtünk. De azért így is jókat nevettünk. Ismét beugrottam a vízbe kétszer, illetve nem is ugrottam, hanem Andris dobott be. Anya is beugrott és csúszott is, pedig nagyon féltette a szempilláját, de nem esett le J Az aquapark után lassan visszasétáltunk a starndra. Egyet csobbantunk, majd én apával és Andrissal felmentem az apartmanba, anya meg Réka pedig lent maradtak. Anya kihasználta az utolsó napot és késő délutánig kint volt a parton, Réka viszont nem sokkal később utánunk jött, és többet már nem be a tengerbe. Mi apával még egyszer lementünk pancsolni. Miután apa emlékeztetett rá, hogy ez az utolsó alkalom, hogy fürödhetek a tengerben, nagyon felbátorodtam és a szememet nem kímélve annyit merültem, amennyit csak tudtam. Megmutattam apának a delfin úszást és a cápa úszást. Elég sokat fejlődtem amúgy. Aztán apával visszamentünk az apartmanba, anya pedig még lent maradt a strandon. Késő délután jött csak fel és rögtön nekiállt pakolni. Estig szép rendet raktunk, de még komoly munka várt ránk másnap.

Vasárnap reggel 5-kor keltünk. Apáék készítettek szendvicseket és levitték a cuccokat a kocsiba, anyáék pedig folytatták a takarítást. Úgy volt, hogy 7 körül indulunk, de végül ½ 8-kor fejezte be anya a takarítást, addigra már mindannyian lent voltunk és csak rá vártunk. Megtapsoltuk mire végre lejött menetfelszerelésben. J Utunk először egy boltba vezetett a tengerparton. Amíg apáék vettek még elemózsiát hosszú útra, anya a tengerparton fényképeztette magát Rékával. Aztán kérte apát, hogy a szerpentines úton is álljon meg, mert onnan gyönyörűen lehetett látni a nyílt tengert, akart pár fényképet készíteni. Az út hazafelé megint nagyon hosszú volt. Háromszor álltunk meg, mindháromszor Horvátországban. Anyáék kávéztak, én kaptam üdítőt, aztán mentünk tovább. Egy óra körül léptük át a határt és kb három órára értünk haza. Mama, akit szerdán kiengedtek a kórházból rántott husival várt minket. Gyorsan megebédeltünk, aztán Andrisék elmentek. Délután még benéztek nagyiék. Gyorsan átfutották a fényképeket, amiket anya épp akkor töltött le a gépére aztán már mentek is.

Anya megkérdezte , hogy hol éreztem jobban magam, Horvátországban, vagy Balcsin, de nem tudtam különbséget tenni a kettő között. Bár a Balcsi nekem jobban bejön, mert az nem sós és nem csípi a szemem. Ráadásul a nevem is Balatoni :)

Hát így telt a harmadik külföldi nyaralásunk, ismét Horvátországban, egészen pontosan Okrug Gornjiban

Képek a nyaralásból:

Indulhatunk a strandra :)