Helyzetjelentés

A változatosság kedvéért mostmár mama és anya is betegek, így a tegnapi nap meglehetősen unalmasan telt, mert gyakorlatilag mindenki az ágyban feküdt.
Viszont én ma már mehettem oviba. Öszítnén szólva egyáltalán nem volt kedvem hozzá, de hiába hisztiztem, anya végül felöltöztetett és elvitt. Sajnos a későn keléseknek egy időre vége:((((

Visszaestem

Kedden már nem mentem oviba. Megint visszaestem, úgyhogy apa délután elvitt a doktornénihez. Kaptam egy csomó gyógyszert, aztán átmentünk nagyiékhoz. Az éjszakát náluk töltöttem. Még sose aludtam éjszaka náluk, ez volt az első alkalom, de nem volt semmi baj, szépen viselkedtem.
Szerdán aztán koradélután értem jött anya és hazavitt. Nagyon haragudtam rá, mert megint nem hozott nekem semmit, ráadásul a boltba se volt hajlandó elvinni, mert belázasodtam:(
Este aztán gyakorlatilag minden élelem, amit a nap folyamán bekerült a szervezetemben, távozott a számon keresztül:(

Ma anya itthon maradt velem, és itthon van apa is, de ő sincs jól, magas lázzal fekszik fent a szobájában:(

Holnap anyának már dolgoznia kell, úgyhogy vagy itthon maradok apával, vagy megyek nagyiékhoz... Meglátjuk...

Majdnem meggyógyultam

A szemem már rendben van, de az orrom még mindig folyik. Ettő függetlenül már járok oviba. Hétfőn Juci néni azzal köszöntött, hogy milyen jó volt a Farsang, amin én persze nem vehettem részt...
Nah majd jövőre.

Már most tudom, hogy jövő héten szerdán nem kell oviba mennem, mert anya nem lesz otthon, nincs ki elvigyem. Mama fog vigyázni rám. Mostanában egyébként sem szeretek oviba járni. Anya ma megkérdezte, hogy hol jobb, az oviban, vagy papáéknál. Köntörfalazás nélkül azt mondtam, hogy papáéknál jobb.
Különben is Juci néni csütörtökön elvette a hajpántomat, mert rátettem Dominikra. Azt mondta, hogy kidobja a kukába, de szerencsére végül visszaadta. Másnap persze az első dolga az volt, hogy beárult anyának, én meg majdnem elsírtam magam:( Egészen máshogy indul a napom, amikor Juci néni a délelőttös. Marianna nénit jobban kedvelem. Ő sokkal többet foglalkozik velünk. Nekem szinte minden nap megfésüli szépen a hajamat és be is fonja.
Ma reggel nagyon boldog voltam, amikor anya azt mondta, hogy nem kell oviba mennem. Mivel anya suliba ment, így megkérdeztem mamát, hogy neki nem kell-e tanulnia, de szerencsére azt mondta, hogy nem, úgyhogy ő vigyázott ma rám, amíg apa haza nem ért. Most pedig farsangi fánkot süt nekem én pedig egy festményen dolgozom éppen :)

Félek a sötétben, félek a sötétben bruhaha

Tegnap teljesen magamtól úgy döntöttem, hogy a szobámban fogok éjszaka aludni. Lefekvéskor be is mentem a szobámba és bekefüdtem az ágyamba. Anya is apa, is elbúcsúzott tőlem, aztán átmentek a saját szobájukba.

Aztán egyszercsak rájöttem, hogy mégsem akarok egyedül aludni és sírni kezdtem, majd kiabálni. "Félek a sötétben, félek a sötétben, félek a sötétben". Anyáék szobájából nem érkezett semmiféle reakció, úgyhogy kb 10 perc sírás és kiabálás után hónom alá kaptam a plüss kutyámat, és hello kittymet, valamint egy fürdőköpenyt és óvatosan átsétáltam a hálószobához. Az ajtóban aztán megálltam, bekukucskáltam és ott is elsírtam, hogy "Félek a sötétben, félek a sötétben". Végül anyáék megszántak és beengedtek.

Az egyedül alvás még várat magára...

Betegesen

Bebizonyosodott, hogy kötőhártyagyulladásom van, úgyhogy ezen a héten már nem mehetek oviba és így a pénteki farsangi bálról is lecsúsztam :( Anya tegnap az orvostól hazafelé menet beszaladt az oviba elmondani a rossz hírt. Marianna néni azt mondta, hogy jobbulást kíván és ha már mehetek oviba, akkor vigyem be nyugodtan a jelmezemet, megengedi, hogy felvegyem. Persze úgy már nem lesz az igazi, mert csak én leszek beöltözve, ráadásul pénteken mókás ügyességi versenyek is lesznek... én meg mindenről lemaradok:(((

Tegnap egyébként nagyon izgalmas napunk volt, mert anya otthon dolgozott egy projecten és több kollégája is megjelent délután. Gyakorlatilag főhadiszállás lett a konyhánk :) Én tök jól éreztem magam, mindenkitől megkérdeztem, hogy meddig ohajt maradni, meg, hogy esetleg nálunk alszanak-e:) Este aztán végül mindenki lelépett, én viszont annyira felpörögtem, hogy 10 óra is bőven elmúlt már mire elaludtam.
Azért ma reggel felébredtem, mielőtt anya elindult a dolgozójába, de nem keltem ki az ágyból.

Ma mama idegeivel fogok játszani, ő vigyáz rám :)

Ma sem megyek oviba

Tegnap délután az óvónéni szólt apának, hogy valaki vigyen el az orvoshoz, mert lehet kötőhártyagyulladásom van. Reggel még semmi baja nem volt a szememnek, de délutánra tényleg könnyezni kezdett, úgyhogy apa csinált kamillateát és azza borogatta. Sajnos ma reggelre még csúnyább lett a szemem, úgyhogy most anya elvisz a doktornénihez.
Lehet, lőttek a pénteki farsangnak :( Pedig úgy vártam már :((((

Veszíteni tudni kell

Nekem pedig még meg kell tanulnom ezt is, mint sok minden mást. Mostanában egyre többször kerül elő valamilyen társasjáték. A memóriakártya a kedvencem, ebből már kétfélével rendelkezem. Természetesen hercegnős az egyik, a másikat pedig pont ma kaptam, azon a Verdák2 autói szerepelnek. Kifejezetten ügyes vagyok ebben a játékban és bizony simán lepipálom anyát, pedig rendesen játszik sose hagy nyerni, de így is a legtöbbször nekem sikerül több párt megtalálnom.
Azonban mindig csalódással tölt el, ha anya akár egy párt is összeszed, olyankor már nem olyan édes a győzelem, sőt felér egy veszítéssel, és ha olyan kedvem van, még a kártyákat is szétdobálom...

Ilyen vagyok, győzelemre születtem...

Más:
Jó volt kerianyuéknál, nem is akartam hazajönni pedig anyáék egy csomó meglepetést vettek nekem, amíg távol voltam. Megint kaptam hercegnős pulcsikat, pólót, temperákat, filctollakat, kreatívkodós cuccokat, hercegnős fogkefét és fogkrémet, hazafelé keriéktől pedig még egy játékboltba is elvittek, ahol sikerült vennünk az aranyhajas jelmezemhez egy szép szőke parókát. Én a játékboltban gyönyörűen viselkedtem. Nem kértem semmit csak egy buborékfújót, pedig rengeteg érdekes játékot láttam.

Miután hazaértünk, az első dolgom az volt, hogy kipróbáljam az új szerzeményeket és természetesen a rucikat is felpróbáltam. A paróka annyira nem jön be, viszket alatta a fejem és zavar a hossza is. Megígértem anyának, hogy a farsangi bálra felveszem, de addig látni se akarom.

Ismét Keriéknél

bár egész nap esett a hó, délután mégis átmentünk keriékhez. A gyerekek pont az udvaron voltak, amikor odaértünk és havat lapátoltak :)

A hidegre való tekintettel nem voltunk sokat kint és miután bementünk gyorsan rávetettük magunkat Balázs tortájára, aztán én elvonultam játszani. Virág kapott a Jézuskától egy tök nagy barbie autót, meg egy összecsukható házat, azokkal játszottam rendkívül hosszú ideig. Csodálkoztak is a felnőttek, hogy milyen sokáig elvagyok egyedül.

Amikor eljött a hazaindulás ideje hosszas könyörgésbe, kérlelésbe kezdtem, hogy hadd maradhassak keriéknél éjszakára. A vége természetesen az lett, hogy anyáék nélkülem mentek haza. Keri kikötötte, hogy csak akkor maradhatok náluk, ha az éjszakát rendesen végigalszom és reggel sem kelek korán. Nem tudom, hogy ezeket, hogy fogom betartani, de azon leszek:)

Káosz

Komolyan nem értem, hogy miért baj az, ha így néz ki a szobám:

Miért nem érti meg senki, hogy én így érzem jól magam? Miért kell állandóan rendet rakni?....
Hogy ne találjak meg semmit :(((

Hóváró

Napok óta arról szólnak a híradások, hogy hatalmas mennyiségű hó fog esni. Eleinte azt mondták, hogy csütörtöktől, aztán ezt áttették péntekre.
Reggel miután felkeltem az első dolgom az volt, hogy kikukucskáltam az ablakon, látok-e hót a háztetőkön, de nem láttam semmit.
Most kezdett el igazán esni, ha ez így folytatódik, akkor bizony estére tényleg hó fogja fedni a kertet és építhetünk hóembert, meg elmehetünk szánkózni. Juhéjj!

Balázs névnapja is ma lesz, úgyhogy azt azért nem bánnám, ha arra az időre, amíg átmegyünk felköszönteni, alábbhagyna kicsit a hóesés. Különben lehet nem visznek át az ősök... :(

Szülinapi rendelés...

Bár a szülinapom csak március végén lesz, én már most tudom, hogy mit szeretnék kapni és le is adtam már a megrendelést.

Apától egy tik tak órát szeretnék, amit fel lehet venni, anyától pedig egy barbies babaházat. Jah és hogy
a tortáról se feledkezzünk meg, rendeltem náluk egy Aranyhajas tortát, egy pónisat egy Maximuszosat egy Flynn Rydereset meg egy Paskálosat. (Ha valaki nem tudná, Maximus egy ló, Paskál egy kaméleon, Flynn Ryder pedig Aranyhaj barátja:)

Rosszul indul néha egy-egy nap

A mai nap kifejezetten rosszul indult. Reggel alig bírtam felkelni és ha rajtam múlt volna, az ovit is messzire elkerülöm. Próbálkoztam anyánál, hogy hagy maradjak itthon, de hiába könyörögtem, végül rámerőltette a meleg ruhát és elvitt az oviba.
Juci néni pedig már megint árulkodott... elmondta anyának, hogy tegnap egy percet sem aludtam bent az oviban és amióta odajárok ilyenre még nem került sor. Azt is elmondta, hogy Mariann néni végig ott ült mellettem és simogatott, de én csak forgolódtam. No nem mintha ez baj lenne, csak meglepődtek, mert úgy ismertek meg, hogy jó az alvókám, sőt általában én vagyok az utolsó, aki délutánonként felébred.

Egyébiránt ma nagyon boldogan jöttem haza az oviból, mert a könyvtáram két új szerzeménnyel bővült.

Erre már nagyon nagyon vártam:


Ez most még apáé, de ha nagyobb leszek állítólag engem is nagyon érdekelni fog.


Végezetül egy újabb aranyköpés:)

Valamelyik nap bevallottam anyának, hogy ő a világ legjobb anyukája. Másnap leszidott mert csúnyán beszéltem vele, aztán megkérdezte, hogy akkor már nem is ő a világ legjobb anyukája? Erre én lazán odavetettem, hogy "De igen, csak maradj már csöndben!"
Muszáj néha őt is rendre utasítani.

Tudok én angyal is lenni...

...néha.
Amikor túl sokáig csendben ténykedek a szobámban, akkor általában valami nagyon rosszban sántikálok. Szétpakolok, vizet, vagy szörpöt locsolok a szőnyegre, lenyúlom anya kozmetikai dolgait, szétkenem a krémeit, kipingálom magam stb. Mindezt hihetetlenül csendben, mondhatni titokban teszem.
Ma viszont egészen más dolgot műveltem titokban, úgyhogy amikor anya feljött a szobámba, hogy megnézze, miben tettem kárt, nagy meglepetés érte. Ugyan a szobámban hatalmas rumli fogadta, de ezt már annyira megszokta, hogy szóvá sem tette, viszont ezúttal nem tettem kárt semmiben, hanem csendben ültem és éppen tornyot építettem fakockákból.
Hatalmas puszit nyomott a fejemre, annyira büszke volt rám :)

Szóval, tudok én is angyal lenni, ha akarok :D