Eleinte még nagyon félénk voltam, a szememet is eltakartam, ha valaki hozzám szólt és senkivel sem voltam hajlandó szóba állni.Később is csak cérnahangon voltam képes megszólalni. 1/2 4-kor mentünk le az étterembe, a buli helyszínére. Akkor már elég sokan voltak. Kaptam egy tombola sorsjegyet, amit be kellett tennem a zsebembe, aztán anya odavezetett egy asztalhoz, ahogy színezők és zsírkréták voltak. Találkoztam két manóval is, ők nagyon mókásak voltak. Mindketten zöld ruhába voltak öltözve és össze-vissza volt firkálva az arcuk:)
Később Szilvi néni is lejött, hogy csináljon rólam néhány fényképet. Miután a színezést meguntam, anyával hátramentünk a "nézőtérre" és helyet foglaltunk. Amíg nem kezdődött el a műsor, pogácsát majszoltam, később pedig kakaót is kaptam.
A műsort Böbe krampusz nyitotta meg.
Először egy csomó dologra megkért minket, pl. hogy mutatkozzunk be egyszerre, meg sikítsunk, nevessünk, vagy legyünk csendben és mi hol teljesítettük a kérését, hol nem:) Én a műsor alatt meguntam az üldögélést és előrementem Böbe krampusz mögé és jól beültem a télapó székébe. Később játszótársra is leltem, egy mikulásruhába öltözött kisfiú személyében, akivel fel-le rohangáltunk, amíg megérkezett a Mikulás. Én egyáltalán nem féltem Mikitől, és a többi gyerekkel közösen én is elénekeltem neki a Hull a pelyhes fehér hót:). A Mikulás bácsi leült a székébe, szemben velünk, aztán elaludt, mi meg felkeltettük, aztán szólt, hogy aki szeretne ajándékot, az menjen oda hozzá. A gyerekek sorba elindultak, voltak akik képekkel kedveskedtek neki, de a legtöbben verssel készültek. Én nem készültem semmivel, de azért kaptam mikulás csomagot. Virgács is volt benne, mondtam, hogy az apáé...
Miután mindenki megkapta a csomagját, még egyszer elénekeltük a Hull a pelyhes fehér hót, aztán a Mikulás elment, mert máshol is várták őt.
Sajnos a tombolán nem nyertem semmit, de vigaszdíjat azért kaptam, egy csomag zsírkrétát.
1/2 6-kor indultunk vissza a nagyiékhoz, Szilvi és Gábor bácsi is velünk jöttek. Metróval mentünk a Határ útig, onnan pedig busszal a nagyiékig. Miután feljöttünk az aluljáróból mondtam a többieknek, hogy "Itt vagyunk a Határ úton:)" Szilviék meg is jegyezték, hogy nem anyámra ütöttem, mert ő mindenhol eltéved és sose tudja, hogy hol van:).
Összességében nagyon jól éreztem magam az ünnepségen, és Szilvinek köszönhetően tök jó képek készültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése