Napköziben

Családi napköziben jártam ma anyával és apával. A napközi, bár csak szeptemberben nyílik, mégis már most tele van gyerekekkel. 5 kislány és egy kisfiú szaladt elém a kapuba, amikor megérkeztem és volt ott egy hatalmas kutyus is, aki nagyon barátságos volt. Megkínáltam babapiskótával és megette:).
Amíg anyáék a napközivezető nénivel beszélgettek, addig a gyerekek körbevezettek engem. Először a kertet néztük meg a verandáról. A kert hatalmas, nagyobb mint a miénk. Van ott hinta, mászóka, csúszda és természetesen homokozó is. Van medence is, pont olyan, mint nálunk. Miután megszemléltük a kertet, körülnéztünk a házban is. Rögtön megtaláltam azt a szobát, ami a napközis gyerekek részére lett elkülönítve. Még nincs teljesen berendezve, de játékok már vannak, nem is kevés:) és van két emeletes ágy is.
A gyerekek megmutatták, a saját szobáikat, és a fürdőszobába is bekísértek, ahol pezsgőfürdő van meg szauna:). Háziállatokat is mutattak nekem. Az akita kutyus mellett tartanak halakat, meg teknősbékákat, meg hörcsögöket, meg cicát, és papagájokat is. A cica és a papagájok, az érkezésemkor kint voltak a kertben.
A napközivezető néni, akit egyébként Andi néninek hívnak, és akinek három gyereke van, fiatal és barátságos. A gyerekei Virág, Viki és Ricsi nagyon jól neveltek, kedvesek és közvetlenek. Sajnos nem játszhattam velük sokáig. Nem nagyon akaródzott felvennem a cipőmet és elindulni hazafelé, de nem tehettem mást Kint összefutottam a cicával is, de nem engedte, hogy megsimogassam. A gyerekek egészen a kocsiig kísértek, pacsival búcsúztam tőlük.

Jövő héten szerdán is ovinézőbe megyünk, akkor egy német nyelvű magánovit fogunk megkukkolni, de az más most biztos, hogy fogok még találkozni Virággal és tesóival:).