A ma délutáni programunk látogatás a Fiumei úti baleseti kórházban. Az történt, hogy az ágyon ugráltam, amikor hirtelen megcsúsztam, le az ágyról, neki az asztal üveglapjának, majd az alsó polcának míg végül a földön landoltam. Mit is mondhatnék, borzasztóan megijedtem, amikor észrevettem, hogy vérzik a fejem. Pánikba estem és sírva kiabáltam, hogy meg fogok halni, meg fogok halni. Mama próbált nyugtatni, inkább kisebb sikerrel, aztán felhívta apát, hogy siessen haza. Mikor apa hazajött, szólt anyának, hogy ne ijedjen meg, de betört a fejem. Anya azonnal elküldött minket az orvoshoz, de apa azt mondta, hogy kutya bajom ép csak egy kis pukli nőtt a fejemre. Anya kérte, hogy nézze meg tüzetesebben és mondja el, hogy mit lát. Apa megnézte és csak ennyit mondott: "Most elviszem a kórházba". Több se kellett anyának, azonnal hazarohant a munkahelyéről, mi pedig addig elindultunk az ügyeletre. Alig szálltunk ki a kocsiból már tovább is irányítottak minket a balesetibe. Anya már úton volt hazafelé, úgyhogy abban maradtunk, hogy otthon találkozunk és együtt megyünk be a kórházba. Mi még átszaladtunk Bencéékhez. Móni is beszélt anyával, mondta, hogy látszólag minden rendben, de ő is nagyon be lenne rezelve, ha a fiainak a fején olyan seb éktelenkedne, mint az enyémen. Egy kb két centi hosszú és három miliméternyire szétnyilt seb volt hátul a fejem közepén. Anya utasította apát, hogy azonnal vigyen haza és mire hazaér álljunk készen az indulásra. Kb 5 óra lehetett mikor elindultunk a balesetibe, az út alatt nagyon féltem, hogy mit fognak velem csinálni, fájni fog-e meg ilyenek. Kérdezgettem apáékat, de nem igazán tudtak mit mondani. Anya azt mondta, hogy nyugodjak meg, ott lesznek végig mellettem, lehet kicsit kellemetlen lesz, de rendbe fogok jönni.
A balesetiben viszonylag kevés várakozás után először megvizsgáltak, meg kikérdezték anyát, hogy pontosan mi történt. Aztán fel kellett hasalnom egy ágyra, leborotválták a seb körül a hajamat, majd összeragasztották a sebet. Én kicsit sírtam, anya meg majd elájult, úgyhogy apa fogott le.
Csináltak röntgent is, ami elég vicces volt, mert nem igazán sikerült pár másodpercig egy helyben megállnom, így többször meg kellett ismételni a felvételt. Végül anyát kérték meg, hogy álljon oda mellém. A röntgen után visszamentünk a vizsgálóba és a doktornéni azt mondta, hogy nincs törés és agyrázkódás. Amikor ránéztem a monitorjára nagyon megijedtem, mert egy koponyát ábrázolt, ráadásul az enyémet. Nem volt szép látvány....
A doktornéni ellátta anyát tanácsokkal, hogy mire kell odafigyelnünk az elkövetkező egy héten. Egy hétig nem szabad megmosni, nem mehetek napra, strandra, nem érheti víz és persze este figyelni kell, hogy aluszékony vagyok-e meg ilyenek, mert akkor gyorsan vissza kell mennünk. Hazafelé benéztünk még a mekibe, kaptam egy fájdalomfagyit.
Most, hogy túl vagyok a nehezén, büszkén mutogatom mindenkinek a kötést a fejemen. Mindenkinek azt mondtam amúgy, aki megkérdezte, hogy mi történt, hogy betörtem a fejemet és ömlött belőle a vér :)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése