A limuzin a vasúttörténeti parkba vitt minket. Eleinte úgy volt, hogy a szülők közül csak az ünnepeltek és Domi anyukája utazik majd velünk, de végül Mesi és Anya is helyet kaptak az autóban. Az út meglehetősen hosszú volt, de pont mire nagyon meguntuk volna meg is érkeztünk a parkba (útközben lufikkal játszottunk, pezsgőztünk, és violetta cd-t hallgattunk. Miután kiszálltunk még készítettünk pár fényképet, aztán bementünk a parkban. A pénztárnál volt egy kis kavarodás, mert kiderült, hogy a partyn csak két felnőtt vehet részt díjmentesen a többi felnőttnek jegyet kell vennie. Emiatt az ikrek anyukája eléggé kiborult és sokáig nagyon fel volt háborodva. Ráadásul kiderült, hogy az apukák, akik utánunk jöttek autóval, otthon felejtették az üdítőket, almaléből meg csak egy dobozzal hoztak, ami azonnal el is fogyott, szóval Ica emiatt is eléggé dühös volt és persze mindenért az ikrek apukáját hibáztatta. Mi persze az egészből nem tapasztaltunk semmit, én meg főleg. Kifejezetten jól éreztem magam :).
A park a rendelkezésünkre bocsátott egy klimatizált termet, ahol már várt ránk a pizza. Rögtön enni kezdtünk, én két szeletet is begyűrtem. Botiék apukája kifejezetten anya kedvéért rendelt egy négy sajtosat is, pedig anya nem is magára gondolt, hanem a gyerekekre. Tapasztalat, hogy nem minden gyerek szereti a húsos, vagy gombás, vagy magyaros pizzát. El is fogyott azonnal.
A pizza evés után elmentünk kisvasútazni, míg apáék elmentek a boltba üdítőt venni. Mire megérkeztek mi már túl voltunk két kör kisvasutazáson és megnéztünk két termet ahol terepasztalok voltak. Mivel nagyon meleg volt és Dominik rosszul érezte magát a terepasztal nézés után szóltunk a kísérőnek, hogy visszamennék a terembe tankolni :).
Ekkor jött a torta, amihez nem volt kés... Nah ezt vajon ki hagyta otthon :)). Szerencsére a parki kísérőbácsi szerzett nekünk egy kést, így ez a probléma is megoldódott :D
Dénesék hoztak hifitornyot, amibe betettek egy olyan cd-t ami csak szülinapi zenéket játszott. Mindhárom gyerek egy-egy nyolc szeletes tortát kapott tüzijátékkal.
A tortaevés után zenét hallgattunk, Déneske anyukája fújt fel nekünk lufikat, ugráltunk, szaladgáltunk, táncoltunk. Dominik pocakja is rendbejött, szóval minden gyerek jól érezte magát.
Aztán egy hosszabb túrára indultunk. Megnéztük belülről azt a vonatot, amit még Rákosi Mátyás használt. Nekem félelmetes látványt nyújtott, el is sírtam magam és alig vártam már, hogy kiszálljunk belőle, mivel nagyon meleg volt, így lassan haladt a parkbemutató, amint megláttunk egy büfét, azonnal megálltunk fagyizni:).
Utána továbbmentünk a fordítókoronghoz, amit ki is próbáltunk, itt eleinte nagyon féltem, de a végén felengedtem. A fordítókorongozás után hajtányozni mentünk, ahol a csapat két részre oszlott és csináltunk egy versenyt, aminek egy-egy lett a vége, de csak azért, mert anyáék csapata (amiben apa és az ikrek apukája voltak a vezetők) visszafelé feladta a küzdelmet, hogy ne alázzanak meg minket nagyon... Mentünk még egy menetet a hajtánnyal, de az már nem versenyzős volt, anélkül is nagyon élveztük.
A hajtány után vonatoztunk egyet, apa felemelt, így párszor meghúztam a dudát :)
A vonatról leszállva azzal fogadtam anyát, hogy legyőztem a félelmemet és büszkén mentem tovább megnézni a szerelőműhelyt, ahol éppen három gőzös pihent. A kísérőbácsi elmondta, hogy milyen vonatokat látunk. Ott voltak azok a gőzösök is (köztük Truman és a félelmetes 404-es, akiket utolsó látogatásunkkor versenyezni láttunk). Elmondta, hogy Trumant az amerikaiak hagyták itt, illetve adták el a mávnak ócskavasként. A máv felújította és bár most ünnepelte a 70. szülinapját még mindig üzemképes. A bácsi azt is elmondta, hogy ezeket a gőzösöket 8 órán át kell fűteni ahhoz, hogy el tudjanak indulni, szóval nem expressz vonatok, az már biztos. :)
Ezután átmentünk még egy nagy terembe, ahol különböző kocsik voltak kiállítva. Volt ott egy postakocsi is, amibe már félelemérzet nélkül szálltam be, hiszen azt már korábban legyőztem, ugye :)
Természetesen az apukák is jól érezték magukat, pedig egy csepp alkohol sem volt a partyn:)
Az összes vonatot megtekintettük, aztán visszasétáltünk a klimatizált épületbe. Feltakoltunk, összetakarítottunk és fél öt körül hazaindultunk. Visszafelé már nem limuzinnal mentünk, én Ténivel és Mesiékkel utaztam egy autóban, anyáék pedig Déneséket, Dominikékat és Botit hozták. (Ez volt az első alkalom, hogy ki tudtuk próbálni a 7 személyes autónk hátsó két ülését. A fiúknak nagyon tetszett, miután megérkeztek anyáék az ikrek házához Boti vidáman újságolta, hogy a csomagtartóban utazott :D).
Engem Mesiék rögvest hozzájuk vittek, anyáék is nemsokára megérkeztek és Mesivel együtt mentünk haza. Gyorsan felvettem a fürdőrucimat és Mesivel berohantunk a medencébe, amíg anyék elszaladtak a Müllerbe. Sajnos Mesit időközben hazavitte az anyukája, de miután anyáék hazaértek a Müllerből, felhívták őket, apával átmentünk hozzájuk és Mesivel jöttem haza.
Este kicsit bunkó voltam hozzá, de a csúnya viselkedést a fáradtság hozta ki belőlem. 11 óra volt kb, mire sikerült végre elaludnunk...
Visszatérve ikrek és Déneske szülinapja tökéletes és emlékezetes volt. A gyerekek és szülők is jól érezték magukat. Bár kifejezetten fiús szülinap volt, mi csajok is jól szórakoztunk. Őszintén sajnálom, hogy jövőre elválnak útjaink, hiszen a csapatból én és Dominik más iskolába fogok járni, és más osztáyba is, de azért bízom benne, hogy fogunk még együtt ünnepelni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése