Tavaszi szünet

A tavaszi szünet első napját (április 2-át) ágyban töltöttem... Hajnalban felszökött a lázam, egész nap fájt a fejem és a torkom, szédültem, szóval nagyon rosszul éreztem magam. Enni sem bírtam, mondtam is anyának, hogy most biztos, hogy leadtam legalább egy kilót...
Délután apa elvitt a doktornénihez, aki épp szabin volt, a helyettese meg délelőtt rendelt. Tanácstalanul felhívtuk anyát, hogy most mi legyen. Anya mondta, hogy maradjunk még, várjuk meg a délutános doktornőt, hátha megvizsgál. Legalább egy órát vártunk, de végül sikerrel jártunk. Egy kedves doktornéni részletesen megvizsgált, és írt fel gyógyszert. Valami vírust kaptam el, attól durrant be a torkom és szökött fel a lázam.
Szerencsére másnapra már sokkal jobban éreztem magam. Pénteken anya meglehetősen korán jött haza a munkahelyéről és sajnos leült velem tanulni. Olvastunk és matekoztunk egy csomót. Szombaton is gyakoroltunk valamennyit. Délután anyáék elmentek vásárolni és vettek nekem egy munkafüzetet, meg ruhákat. Természetesen a munkafüzetből máris nekiálltunk gyakorolni:(.
Vasárnap mikor anya felébredt én már javában gyakoroltam (teljesen egyedül). Minden bizonnyal ezt láthatta meg a nyuszi, mert egy rakás édességgel lepett meg, de találtam a kertben könyveket is és egy tudományos játékot, aminek segítségével kémiai kísérleteket lehet végezni.
Délután anyával nekiálltunk legózni, aminek az lett a vége, hogy anya összerakta nekem Heartlake várost, meg a Delfin cirkálót. Egy darabig segítettem neki, de aztán meguntam. Úgy volt, hogy miután felépítettük a várost, játszunk a legóval, de mire anya végzett, rá sem bírt nézni a játékra, úgyhogy végül egyedül játszottam vele.
Kipróbáltam a kémiás játékot is. Apával buborék fújót készítettünk házilag. Ki gondolta volna, hogy még cukor és méz is kell a buborék fújóhoz. :)

Pár kép az elmúlt napokból:

 

Mit találtam a kertben??? Seperc alatt összegyűjtöttem a nyuszi által pottyantott cuccokat:)

 

Kaptam 5 Ótestamentum DVD lemezt is. Mindegyiken 3-3 rajzfilm van. (A teremtéstől Mózes hercegig) nagyon izgalmasak a mesék, valóban gyerek nyelven mutatják be a történeteket a Bibliából. (Legozás közben pár részt megnéztünk. A Káin és Ábel rész volt a legszomorúbb)

 

Na akkor legozzunk... :)

 

Vidám kémia apával. Persze jobb lenne, ha apa nem tehernek érezné a velem való foglalkozást, hanem szívesen ülne le velem játszani...

Egy igen rosszul sikerült dolgozat

Nah többet tuti száz, hogy apa nem készíthet fel semmiféle dolgozatra. Az utolsó olvasás dolgozatom ugyanis mindössze 60%-os lett. Ha nem gyakoroltunk volna ugyanolyan feladatokat egy nappal a dolgozat írás előtt apával, lehet jobban sikerült volna a teszt. Anya borzasztóan ki volt az eredmény hallatán, de én is sírtam, amikor felhívtam és elmeséltem neki, hogy nagyon rosszul sikerült a dolgozat. Most már kaparkodhatunk, hogy év végén legalább a 4-es meglegyen. Anya kijelentette, hogy mostantól minden este meg kell várnom és lefekvés előtt olvasnom kell pár sort. Tök mindegy miből, nem fekhetek úgy le, hogy nem gyakorlom kicsit az olvasást. Ráadásul mindig feltesz pár kérdést azzal kapcsolatban amit olvastam, vagy egyszerűen a saját szavaimmal el kell mondanom, hogy miről szól az iromány.

Természetesen apa is megkapta a magáét, mert az ő keze is könyékig benne volt ebben a gyászos eredményben azzal, hogy gyakorlatilag hagyta, hogy slendrián módon oldjam meg a feladatokat és nem javított ki, nem segített rávezetni a helyes eredményre. Ráadásul jó korán lefektetett aludni, hogy anya már ne tudjon gyakorolni velem. Természetesen a dolgozatban ugyanolyan rosszul oldottam meg a feladatokat, mint otthon. Hiszen ha otthon ez jó, akkor az iskolában miért ne lenne az?

No mostmár mindegy. Jó lecke volt ez anyának :(

...

Érzelmi zabagép lettem

Anya segíts! Beszorultam a nadrágomba!

Olyan hidegem van!

Lili: Múmiás könyvből szeretnék olvasni!!
Anya: De múmiás könyvünk nincs. Mi lenne, ha néznék neked múmiás szöveget az interneten, és azt olvasnád el?
Lilis: De anya, az nem jó! Nem érted, hogy az internet az számítógépen van? A számítógépet azt kifejlesztik, a könyvet pedig írják!!! Az nem ugyanaz!!!

Tudós 7. szülinap

Ma van a szülinapom!!! De mi tegnap ünnepeltük. Jöjjön pár kép és az élménybeszámoló.

Szóval reggel olyan korán keltem, mintha iskolába mennék. Természetesen anyát is felvertem. Gyorsan kitakarítottunk, lufit fújtunk, aztán én elmentem apával vásárolni, amíg anya feldíszítette a nappalit.

 

Miután apával hazaértünk, anya kitakarított fent, majd nekiállt apával szendvicseket gyártani, én pedig segítettem tálalni.

Kb 80 darab kis szendvicset csináltunk, én voltam a főkostoló:) Finomak lettek és elég guszták :)

Apa olyan 3/4 3 körül elindult keriékért, mi meg nagyiékra vártunk. Nagyiék fél négy körül érkeztek, keriék pedig 4 körül. A tortát apa hozta. A kívánságom egy matyó mintás torta volt, piros, fehér zöld sávval az oldalán (Mert hát magyar vagyok vagy mi. Nemrég volt a március 15-i ünnepség az iskolában, meg kellett tanulni a nemzeti dalt, meg kokárdát kellett kitűzni és ez engem nagyon magával ragadott. Innen jött a matyó minta és a magyar zászló motívum) Ami az ízt illeti valami gyümölcsöset akartunk (mert karamellás torta nincs, ha lett volna, olyat kértem volna), de vagy apa, vagy a cukrászda elcseszte a rendelést, így végül oroszkrém lett. (Határozottan emlékszik anya, hogy amikor apa a cukrászdában egyeztetett a nénivel, aki a megrendelést felvette, még feketeerdőről volt szó...) Senki nem kért repetát a tortából, pedig egy vagyonba került (tényleg). Ami a mintát illeti, ilyet anya is tud... Ennyi pénzből öt emeleteset sütött volna, ha lett volna ideje... és annak valszeg nem maradt volna meg a fele...

 

Ami a gyertyafújást illeti, eleinte azt hittem, hogy ez gyerekjáték. Csakhogy ezek a gyertyák mindig újra meggyulladtak. Végül mégis sikerült elfújnom az elfújhatatlan gyertyákat :D

 

Itt már anya is és Virág is segített nulla sikerrel, mert végül egyedül fújtam el az utolsó szálat.

 

 

Segítettem anyának az első szelet felvágásában.

 

Apa segítségével a tortából még az orromra is jutott :)

Ami az ajándékokat illeti csupa tudós és tudományos dolgot és könyvet kértem. Nagyiéktól teleszkópot kaptam, valamint egy világűrös könyvet, egy ablak zsiráfot (régóta vágytam már a kékre), egy csokor virágot és egy pelust:)
Anyáéktól egy komolyabb mikrószkópot kaptam, Van már mikroszkópom, de az gagyi. Keriék pedig egy húsevő és dinoszaurusz növény keltető szettel ajándékoztak meg.

A játékokat rögtön ki is próbáltam. Alig vártam már az estét, hogy a teleszkóppal meg tudjam szemlélni az eget, de nagyon felhős volt az ég, ráadásul végül nem aludtam otthon, mert keriék átvittek, így ez mára marad. A magokat is ma fogjuk elültetni anyával, mert ma van virág vasárnap

 

Nagyiák 3/4 6-kor elmentek, mert Netti most jött haza külföldről, de mi buliztunk tovább. Ettünk, ittunk, táncoltunk. Keriák 1/2 9-ig maradtak, aztán velem együtt útra keltek. Jó volt ez a nap :)

 

Fogadó óra 2

Múlt héten anya kapott egy emailt Kati nénitől, melyben arra kérte őt a tanító nénim, hogy egyeztessenek időpontot velem kapcsolatban, mindenképpen beszélni akar anyával, ezen a héten bármelyik nap fogadja őt ebédidőben. Anya nagyon megijedt, úgyhogy rögtön felhívta a tanító nénit, hogy mi a fenét csinálhattam már megint. A februári hasfájós időszak óta úgy tűnt, hogy rendben vagyok, azt leszámítva, hogy kis hullámvölgybe kerültem és torkig lettem az iskolával.
Kati néni anya érdeklődésére elmondta, hogy nincs gond, csak mostanában azt mesélem bent a suliban, hogy elköltözünk és ezzel kapcsolatban akar vele egyeztetni. Anya elmondta, hogy nem költözünk el, viszont az igaz, hogy másik iskolába akarok járni, mert nem érzem ott jól magam. Elmondta, hogy mennyire magányosnak érzem magam, hogy nincsenek barátaim, hogy azért nem akarok szülinapot tartani, mert nem tudok kit meghívni, hogy a madarakkal és a bogarakkal beszélgetek jobb híján (a csótányokat inkább nem említette) ésatöbbi ésatöbbi.
Kati néni nem lepődött meg csak egy kicsit. Mondta, hogy nem gondolta, hogy ez engem ennyire megvisel, de elhiszi, hogy nem érzem magam jól az iskolában, ha nincsenek barátaim. Végül abban maradtak anyával, hogy átültet Petrához, ő az egyetlen kis lány, akivel jóban vagyok, valamint megbeszélték, hogy 24-én (tegnap) anya meglátogatja őt az iskolában 11 órakor.
Mi az udvaron voltunk, amikor anya megérkezett. Amikor megláttam,  hogy a tanító nénimmel beszélget az üres termünkben, rögtön elpityeredtem. A gyerekek próbáltak vigasztalni és anya is adott egy puszit, meg megsimogatott, hogy nincsen semmi baj. Aztán anyáék kimentek beszélgetni, amíg mi összekészülődtünk az ebédhez.
Kati néni elmondta, hogy ez a Petrás dolog hosszú távon nem lesz jó. Petra olyan dolgot csinált, ami még anyánál is kiverte a biztosítékot. Felbujtott valakit, hogy verjen meg egy kis fiút, ami szerintem nem helyes és el is mondtam a tanító néninek, mire ő jól megsértődött és azóta nem is áll szóba velem. Anya tegnap azt mondta, hogy helyesen tettem, hogy szóltam a tanító néninek, mert ilyet nem szabad csinálni. Azért ma megkérdezte Kati nénit, hogy igaz-e a történet, mire Kati néni elmondta, hogy bizony ez így volt és sajnos ez már nem az első eset, hogy Petra csúnya dolgot művelt. Mindketten úgy gondolják, hogy nem biztos, hogy rám nézve jó, ha vele barátkozom, mert egész más jellemek vagyunk. Anya megosztotta Kati nénivel az iskolával kapcsolatos aggodalmait, amiktől félt még nagy csoportos koromban. Gyakorlatilag minden bejött a kis boszorkánynak. Elmesélte, a Heim Pál pszichológián végzett felmérést, a diszlexia gyanút, a nevelési tanácsadós történetet, az ovi reagálását, hogy könyörgött az iskola igazgatónak, hogy ha már muszáj iskolába mennem, legalább nem válasszon szét a barátnőmtől Fannitól stb, stb, stb... Hiszen ezek vezettek oda, hogy bár tényleg nem mondhatjuk, hogy rossz tanuló vagyok, de nekem ötször annyi energiát kell belefektetnem mindenbe és tessék, egyedül vagyok és nem szeretek ebbe az iskolába járni. És itt most az ebbe szón van a hangsúly. Mert összességében magával az iskolával nincs gondom, csak ezzel a társasággal. Itt nem tudok senkihez odamenni szünetben, senkivel beszélgetni, játszani. Nem szívesen beszélek erről otthon. Próbálja anya kiszedni belőlem, hogy mit érzek, de megmondtam neki, hogy erről nem akarok beszélgetni. Majd lesz valahogy. Kati néni megint átültetett, ezúttal Virág mellé és azt mondta, hogy velem is fog beszélgetni, mert sajnos a teljesítményem rovására megy ez az egész dolog és amilyen kellemes meglepetés voltam év elején, amilyen szépen indultam, most nagyon leálltam. Már nem vagyok olyan aktív, mint az első félévben, bár azt azért hozzátette, hogy a jegyeimmel nincs gond, szépen olvasok, de gyakran összecsapom a munkáimat és az írást is mostanában. Elmondta azt is, hogy mennyire jó szívű vagyok, milyen nagy az igazság érzetem, hogy mindig segítek a többieknek, hozzá is gyakran odamegyek és megsimogatom a hátát. Szóval tényleg egy szeretnivaló kis emberke vagyok, ami valahol tök jó, de azért résen kell lenni, mert ezek miatt később kis is használhatnak. Kb egy órát beszélgettek és abban maradtak, hogy egy hét múlva anya felhívja és megvitatják változott-e valami, ill. hogyan tovább.
Este anya megkérdezte, hogy miért sírtam el magam, amikor megláttam. Elmondtam, hogy azért, mert azt hittem, mérges lesz, mert belenyúltam Petra táskájába, mert benne maradt a matek könyvem és kivettem. A tanító néni nagyon leszidott, hogy nem szabad más táskájában turkálni.
Tudott az esetről anya és megkért, hogy soha többet ne nyúljak bele más táskájába (ez nekem sem esne jól). Viszont értette, hogy miért csináltam, hiszen ő is nagyon leszidott, amiért nem hoztam haza a könyvet és nem tudtunk gyakorolni. Petra anyukája tudja a számunkat, tudja, hogy hol lakunk, fordított esetben, mi szóltunk volna és visszajuttattuk volna a könyvet... No mindegy...

Amúgy anya csak rávett, hogy legyen szülinapi bulim az osztálytársaimmal. Ő is kíváncsi rá, hogy kiket hívok meg és hogyan viselkedek a társaságukban. Ez jó alkalom lesz arra, hogy közelebb kerüljek hozzájuk.

Nem érzem jó magam

Az az igazság, hogy magányos vagyok az iskolában. Nincsenek barátaim. Anya a napokban megkérdezte, hogy kikkel szoktam szünetben játszani, meg beszélgetni, mire én azt feleltem, hogy a madarakkal, a bogarakkkal és a csótányokkal barátkozom. Anya ezen nagyon megdöbbent, hiszen én nem ilyen emberke vagyok. Otthon legalábbis igyekszem központban lenni és amikor gyerekek vannak nálunk, akkor sem vagyok visszahúzódó. Nagyon megsajnált és megkérdezte, hogy akkor most mi legyen. Közeledik a szülinapom, felajánlotta, hogy hívjak meg pár iskolás társat, szervez nekem egy bulit, ahol talán közelebb tudok kerülni az osztálytársaimhoz. Én viszont visszautasítottam, mondtam, hogy nem akarok szülinapi partyt, mert nem tudok kit meghívni. (Max az ovis társaimat.) Ha tehetném simán elmennék egy másik iskolába. Úgy érzem, hogy itt senki nem ért meg. Azt sem érzem, hogy a tanító néni kedvelne. Anya szerint ez nem így van, mindenesetre azt mondta, hogy ha el akarok innen menni, akkor átirat másik iskolába.
Meglátjuk.
Amúgy a dolgozataim eddig ebben a félévben nem sikerültek rosszul. Olvasásból írtam egy 100-as, írásból egy 90-es dolgozatot. Sajnos matekból becsúszott egy 87-es, de ez még nem a világ vége. Viszont az hihetetlenül megviselt, hogy szorgalomra csak jót kaptam februárra. Anya azt mondta, hogy ne vegyem zokon, majd megmutatjuk, hogy tud ez jobban is menni. Csak hát engem már nem érdekel az iskola...

Fogadó óra

Elmaradt a fogadó óra ma, mert a tanító néni lebetegedett. Abban maradtak anyával, hogy ha jobban lesz, majd egyeztetnek új időpontot. Mindenesetre azóta az ominózus anyával töltött gyötrelmes ábécé tanulós délután óta, többször nem panaszkodtam hasfájásra. Igaz párszor hamarabb jött értem apa. Kár, hogy ebből nem lehet rendszert csinálni :(

Az ábécét holnapra megtanulom! Az ábécét holnapra megtanulom!

Az utóbbi időben gyakran panaszkodtam hasfájásra, így több esetben is korábban kellett apának értem jönni. Volt, hogy öklendeztem is az iskolában. Hiába vitt el apa orvoshoz, nem derült ki semmi. Hétfőn is hányingerem volt, ezúttal anyát érték el hamarabb telefonon, így azonnal értem jött az iskolába. (Az azonnal azt jelenti, hogy egy órát vártam rá az osztály előtt, egyedül a nyitott ablaknál mikozben a többiek bent tanultak...) Pont szünet volt, mikor anya megérkezett, így még tudott pár szót váltani a tanár nénivel. Elmondta, hogy szerinte ez valami lelki eredetű dolog lehet, ami miatt rendszeresen rosszul vagyok az iskolában, mert otthon semmilyen tüneteim nincsenek, sőt kifejezetten jól érzem magam. A tanító néni egyetértett anyával (mondjuk, így nem igazán értjük, hogy akkor minek küldött haza, de mindegy is). Anya mebeszélte vele, hogy fel fogja hívni és kér időpontot fogadóórára, hogy megbeszéljék, hogyan tovább. A tanító néni amúgy azt is megemlítette, hogy mostanában a teljesítményem is visszaesett.
Bár örültem nagyon anyának, hogy ő jött értem, otthon már nem voltam annyira lelkes. Anya ugyanis rövid beszélgetés után azonnal nekiállt az ábécét gyakoroltatni, amit még hétvégére adtak fel leckének, de én pár betűt nem tanultam meg rendesen. Sajnos anya nem az a feladós típus, mint apa. Ő mindig is a maximumot próbálja kihozni belőlem és addig nem ereszt, amíg nem tanulom meg rendesen a dolgokat, vagy nem csinálom meg tökéletesen a házimat. Mikor a sulis dolgok után rétértünk a házira rögtön kikérdezte az ábécét, amit hétvégén is gyakoroltam. Hát nem volt tökéletes, de nem voltam hajlandó többször felmondani. Erre anya elkezdte mondogatni. Eleinte csak a dzs-ig, mert ezt  a betűt a dz-vel együtt mindig kihagytam. Én már kínomban felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót, de anya jött utánam és a csukott ajtó mögött megállás nélkül mondogatta az ábécét, mint egy lemezjátszó, amiben megakadt a lemez. A végén már megsajnáltam és lementem vízért, nehogy kiszáradjon a szája, de így sem hagyta abba. Csak mondta és mondta és mondta kb másfél óráig. Akkor hagyta csak abba, amikor végre nagy kegyelmesen hajlandó voltam újra felmondani. Mit ad Isten, sikerült a dz és dzs helyét megtalálnom és kicsi gyakorlás után rendesen kiejtenem is mindkét betűt. Ezt követően még a gy és ly hangokkal voltak gondok, de este sikerült párszor hibátlanul felmondani, és másnap reggel is segítség nélkül felmondtam.
Este meglepődve tapasztalta anya, hogy ismét beíratta velem a tanító néni az üzenőmben, hogy az abécét holnapra megtanulom. Anya megkért, hogy mondjam fel neki. Felmondtam, jól. Nah erre anya szépen befirkantotta az üzenőmbe a következő levelet a tanító néninek:
"Egy hete az abc-vel kelünk és fekszünk. Voltak problémék a dz, dzs , gy és ly betűk kiejtésével és helyével, de hétfőn úgy feküdt le Lili, hogy előtte többször hibátlanul, segítség nélkül felmondta és ma reggel is kikérdeztem, többször hibátlanul elmondta. Nem értem, hogy az iskolában miért nem megy, miért blokkol le, mindenesetre ma délután is gyakoroltuk. Bízom benne, hogy most már az órán is hibátlanul fel fogja tudni mondani."
Ma már nem volt beírás. Este anya beszélt Kati nénivel, a fogadóróra miatt. 25-re kapott időpontot.
Nem tudom mi lesz ezután, de mostanában nem szeretek iskolába járni :(