Samu szülinap

Samu haverom szülinapi bulijára voltam ha hivatalos. A bulit egy 18. kerületi játszóházban tartották. Nem volt olyan nagy banzaj, mint amilyen az én szülinapi bulim szokott lenni, a hely is jóval kisebb volt, ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat. A tortát spongyabob szogálta fel, akitől ugyan kicsit féltem, de azért pár kép erejéig hajlandó voltam mellé állni.
Ime néhány kép a buliról:

Levél a Jézuskának

Bár sok betűt ismerek már, azért levelet még nem tudok írni a jézuskának, ezért lerajzoltam neki, hogy mit szeretnék. Egyetlen álmom van, egy iyen gép:

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem olcsó mulatság, úgyhogy semmi mást nem kérek a Jézuskától.

Szülői értekezlet

Szülői értekezlet volt hétfőn az iskolában. Joli néni elmondta, hogy mennyire ügyesek vagyunk, milyen sokat fejlődtünk. Természetesen szóba került Krisztián, akit Joli néni csak kis vadócnak hív. Joli néni azt kérte a szülőktől, hogy legyenek türelmesek, nem tudhatjuk, hogy milyen körülmények közül jön az a kis fiú. Anya nem bírta szó nélkül, megkérdezte, hogy és mi lesz a mi gyerekeinkkel. Meddig kell türemesen néznünk, hogy nap mint nap bánt minket? Joli néni azt mondta anyának, hogy engem pont nem kell félteni, mert mindig én vagyok az aki odamegy Krisztiánhoz, amikor dühöngeni kezd, hogy megnyugtassam. És hogy én milyen szóvívű vagyok bla, bla, bla. Szerintem ez még nem ok arra, hogy megverjen. Bence anyukája azt mondta, hogy kerüljem el Krisztiánt, de mit tegyek, ha ennyi jó szándék van bennem és mindenkinek segíteni akarok. Mindamellett, hogy gonosznak tartom Krisztiánt, sajnálom is, ezért szoktam odamenni hozzá. Joli néni azt mondta, hogy nehogy kineveljék belőlem ezt. Én még nem vagyok megfertőzve, tényleg mindenkinek segíteni akarok.
Ezt a problémát tehát nem oldottuk meg. Gondolom, majd akkor tesznek valamit, ha valami nagy baj történik, addig pedig mindenki türelmesen hallgat. Elnézzük, hogy köpköd, hogy 7 évesen olyanokat mond, hogy megöllek, hogy veri a lányokat, visszabeszél a tanár néniknek ésatöbbi, ésatöbbi...

A szülői második részében Kati néni ismertette az év hátralévő programjait. Karácsony közeledtével elég sok esemény lesz a suliban. Kíváncsian várjuk. Lesz vásár is, ahova kell beküldeni apróságokat, amit el tudunk adni. Kati néni kérte a szülőket, hogy ha tudnak, küldjenek be játékokat, meg labdát, mert a labda fogyó eszköz... Rendszeresen lenyúlják a nagyok.
Végül a szülők megnézhették a dolgozatainkat. Nekem az olvasás sikerült a leggyengébben. Jó volt, hogy anya láthatta, miket rontottam el.
A szülői után anya még egy csomót beszélgetett Bence, Samu és Virág anyukájával. Samu anyukája nem igazán kedveli Kati nénit. Szerinte túlságosan részlehajló pár gyerekkel. Ebben lehet némi igazság, de anya kedveli a tanár nénimet és nem bánja, hogy én nem tartozom a protekciósok közé. Szeretné, ha a tudásommal tűnnék ki inkább. Bence anyukája egyébként tanárnő az iskolánkban, mondta, hogy néhány dologgal ő sem ért egyet, de nem szeretne beleszólni, nem akar rossz viszonyt kialakítani Kati nénivel.
Mindegy is. A lényeg, hogy én szeretek iskolába járni. Összességében jól tanulok. Meggyőződésünk, hogy benne vagyok az első 14-ben.

"súlyos" problémák

Lehet ez a poszt egyeseknél kiveri a biztosítékot, de különösebben nem érdekel bennünket. Anya már egy jó ideje figyeli az alkatomat, tekintettel arra, hogy azok a ruhák, amik az én korosztályomnak valók hosszra ugyan rendben vannak, de a pocakomon nem lehet begombolni őket. Szóval vagy nagyon vékony gyerekekre van minden méretezve, vagy én kezdtem el gőzerővel hízni. Senki nem mondta még, hogy kövér vagyok, meg ilyenek, de azért az egyértelműen látszik, hogy jóval "teltebb" vagyok az ex-ovis, illetve iskolás társaimnál. Anya miután tapasztalta, hogy egy 134-es nadrágot nem tudott begombolni rajtam, megnézte a http://www.retter.hu/teszt.html weboldalon a BMI indexemet és kb úgy maradt a szája, amikor meglátta, hogy 95%-al egyértelműen a túlsúlyos kategóriába tartozom. Ehhez a magassághoz (120 cm) kb 23 kg lenne normális, én pedig 29 kg vagyok...

A suliban mindennap van tornaóra és mindenki elhiheti, hogy nem egy sarokban ülő gyerek vagyok, sajnos nekem ilyen az alkatom, ez ellen nem tehetünk semmit, azonban megfelelő táplálkozással és még több mozgással kordában tudjuk tartani a súlygyarapodást. Száműztük a cukros üdítőket, a nasikat, kekszeket, édességeket. A suliba már csak vizet viszek, és gyümölcsöt, meg zöldséget, vagy néha rozs kenyérből készített szendvicset. Természetesen nem szabad fogynom, a cél csakis az, hogy megállítsuk a súlygyarapodást. Anya olvasta valahol, hogy a 7 éves korosztálynál figyelhető meg a leginkább hirtelen súlygyarapodás, én még nem vagyok annyi, úgyhogy nagyon résen kell lennünk...

Ami engem illet, már én is unom a pocakomat. Egy csomó olyan dolog van, amit az iskolás társaim könnyedén meg tudnak csinálni torna órán én meg nem és ez rettentően bosszant és elszomorít. Úgyhogy egyáltalán nem reklamáltam, amikor anya az uzsizs dobozomba répát kezdett el csomagolni nápolyi helyett. Bár néha azért elcsábulok. Volt rá példa, hogy amikor anya itthon kibontotta a répás dobozomat, egy félig megrágott nápolyit talált benne. Amikor megkérdezte, hogy hogyan került bele, mondtam, hogy elcseréltem a répámat, de csak egy fél nápolyit ettem :D

Közelednek az ünnepek, hamarosan jön a mikulás. Én már megírtam (rajzoltam) neki a levelet. Csoki helyett egy szemüveget, egy mandarint, egy epres könyvet és két mogyorót kértem...

Nyilt nap 2

A mai napon matek órára kísérhetett el anya. Ezen az órán is legalább annyit jelentkeztem, mint tegnap az olvasáson, azonban most nem jutott nekem annyi szerep. Kicsit el is szontyolódtam az óra közepén, amiért sokáig nem szólítottak fel, és egy időre abba is hagytam a jelentkezést, rezignáltan csináltam a feladatokat. Aztán végre én is kaptam szót és utána ismét beszálltam:). Az óra végén ma is megjegyezte Kati néni, hogy ügyes voltam és sokat jelentkeztem.
Anya kicsit beszélgetett vele, mielőtt elment. Kíváncsi volt, hogy hol tartok a többiekhez képest, mire Kati néni azt mondta, hogy borzasztóan sokat fejlődtem, nagyon aktív vagyok mindig, úgyhogy nagyon szépen haladok. Meglátjuk mire lesz ez elég. Anya most már mindenképpen szeretné, ha járhatnék angolra, de ahhoz az első 14-ben kell lennem. Emiatt kell annyit gyakorolnom otthon is.

Délután vidáman hívtam fel anyát, ugyanis kedden matekból dolgozatot írtunk éééééés 100%-os lett. Anya legalább annyira boldog volt mint én. A jó eredmények rendkívül motiválnak, kezdem elhinni, hogy én is olyan okos vagyok, mint a többiek:).

Megkaptuk a negyedéves szöveges értékelést is, gyakorlatilag ugyanaz szerepelt benne, mint az előző értékelésben, csak egy kicsit részletesebben. Szóval van ok az örömre! :)

Nyilt nap 1

A mai napon rendhagyó olvasás óra volt, ugyanis a szülők is bent lehettek és megnézhették, hogyan zajlik nálunk egy óra, milyen fegyelmezettek vagyunk, hol tartunk stb... Engem anya kísért el, természetesen és vigyorgó arccal dícsért meg az óra után. A dícséret azért járt, mert az órán végig nagyon aktív voltam, rengeteget jelentkeztem és jól is válaszoltam, amikor Kati néni felszólított. Többször jutottam szóhoz, és bár nem az olvasás az erősségem, ügyesen megoldottam a feladatokat. Amúgya az egész osztály nagyon ügyes volt... Anya azt mondta, hogy nagyon-nagyon büszke rám és rögtön felhívta apát, neki is elújságolta, milyen remekül teljesítek olvasásból. Múlt héten amúgy írtunk egy olvasás dolgozatot, ami 88%-os lett és írásból is meg kellett mutatnunk a tudásunkat, az a dolgozat 95% lett. Eléggé el voltam keseredve, mert már nagyon vágyok egy 100%-os dolgozatra. Remélem, hamarosan összejön.
Anya azt mondta, hogy örül, hogy a 100%-ra hajtok, de elégedett lehetek ezekkel az eredményekkel is. (Azt is hozzátette, hogy ő a fenekét a földhöz verné, ha az angol vizsgája 88%-os lenne:))

Újabb elmés beszólásom

-Anya ne mondd azt a ruháimra, hogy szép, mert akkor nem fogom felvenni. Mondd mindig azt, hogy csúnya. Nem szeretem a szép ruhákat.
-Lili, felveszed azt a nagyon csúnya pulcsit, amit most vettem neked?
-Azt már nem!

1. iskolai értékelés

Megint büszkeségre adtam okot anyáéknak, hiszen  a héten kaptunk egy értékelést, amibe a tanító néni csupa jó dolgokat írt.

Eszerint:

• A szókincsem változatos
• A beszédem bátor, érthető, megfelelő tempóban beszélek és folyékony, összetett mondatokat használok
• A közösségi magatartásom aktív
• Szívesen végzek feladatokat
• Megfelelő a figyelmem
• Szívesen veszek részt közösségi játékban
• A munkatempóm kicsit lassú, de pontos
• Önállóan öltözök
• Munkavégzésem pontos, a feladataimat kevés hibával oldom meg
• A feladatokat egyszeri elmondás alapján megértem

Nagyon örülünk ennek az értékelésnek, és azon leszünk, hogy a következő is ilyen szép legyen :)
Amúgy a héten olvasásból és matekból is kaptam egy-egy piros pontot és két szorgos méhecskét is bezsebeltem. Ami az olvasást illeti, egyre jobban megy, de azért még nagyon sokat kell gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...

Inzultálás

A héten kétszer jöttem ki sírva az iskolából, mert az egyik kis fiú (aki ráadásul másodszor járja az első osztályt) állandóan bánt. Megdob labdával, kicsavarja a kezemet, ütöget. Nem tudom, hogy mit tegyek. Szóltam apának, aki szólt anyának, hogy intézkedjen, mert ha ő intézkedik, akkor annak nagyon rossz vége lesz. Apa nagyon ideges a kisfiú miatt és anya is. Pénteken már az egyik szülő is szólt anyának, hogy valamit tegyen, mert a kisfiú nagyon rám szállt. (Nem csak engem bánt, hanem másokat is, de mivel én nem vagyok verekedős és az iskolában meglehetősen csendes vagyok, így én könnyű célpont vagyok neki.)
Már tervezem, hogy jól megverem, de hát mégis idősebb nálam, meg hát anyáék nem akarják, hogy verekedjek, mert szerintük nem ez a megoldás, ha problémánk van. Erőszakra nem szabad erőszakkal válaszolni.
A kiránduláson szóba került ez a kis fiú (Krisztián), de a tanító néni is teljesen tanácstalan, nem igazán tudja, hogy hogyan oldja meg ezt a helyzetet. November végén lesz szülői értekezlet, anya szóba fogja hozni ezt a témát, ha addig nem oldódik meg.
Nem értem, hogy engem miért szúrnak ki mindig a verekedős fiúk... Az oviban Jeremivel gyűlt meg mindig a bajom, most meg Krisztiánnal. Hát már sose lesz ennek vége?

Halloweenre

Ez már a harmadik év, hogy halloweenre valami finomsággal készülünk. Ilyenkor mama mindig vidékre megy rokon és temető látogatóba, így szabadon garázdálkodhatunk a konyhában. Idén valami egyszerű dologgal készültünk, amit nem kell sütni, de legalább olyan látványosan fel lehet díszíteni, mint az előző években készített muffinokat, vagy tortát. Ezúttal kókuszgolyó alapot készítettünk, illetve készítettem, anya kukta segítségével. A kis golyókat színes marcipánnal vontunk be. Így lettek tököcskéink, szellemecskéink, pókocskáink. A marcipánon kívül gumicukorkát használtunk még a díszítéshez. Jó móka volt. A végeredmény pedig itt látható:

Ez pedig a bizonyíték, hogy a munkálatokból igencsak kivettem a részemet: