Mama kórházban, én meg nyaralok

Mama egész héten nagyon rosszul érezte magát. Tőle szokatlan módon sokat feküdt a szobájában. Szombaton már fel sem kelt, úgyhogy miután apa hazajött, kihívták az ügyeletet hozzá. Az orvos hamar megérkezett és rövid vizsgálat után beutalta mamát a kórházba. Mondta, hogy küldd mentőautót, de apa azt mondta, hogy nem szükséges, hamarabb beérünk így. A mentőautóra ugyanis az orvos szerint kb két órát kellett volna várni. A diagnózisban nem volt az orvos biztos, de mondta, hogy érez vízet a tüdejében és ki is van száradva, ráadásul magas láza van. Szóval minél hamarabb be kellett jutnia mamának a kórházba, nehogy még jobban kiszáradjon. 11 óra után mentek el apáék. Én anyával otthon maradtam. Később aztán Mesi anyukája telefonált, látta az utcánkban az ügyeletet, kérdezte, hogy hozzánk jöttek-e. Anya elmesélte a sztorit, aztán áthívta Mesit, hogy ne unatkozzak, amíg ő takarít. Mesivel azonnal a medencében kötöttünk ki és egész nap bent voltunk. Anya többször beszélt apával, de nem tudott meg semmi konkrétat. Apa 6 körül jött haza a kórházból. Addigra kapott mama szobát és túlesett minden vizsgálaton. Konkrétan nem tudta meg apa, hogy mi baja van mamának, csak annyi biztos, hogy nem tüdőgyulladás, de apa szerint picit már jobban volt, amikor eljött.
Egy betegség soha nem jön jókor, de nagy mázlink van, hogy holnap nyaralni megyek, nem tudom jövő héten ki vigyázott volna rám...

Este még elmentünk vásárolni és persze benéztünk a H&M-be is, ahonnan természetesen nem jöttünk ki üres kézzel :D Kaptam egy fürdőrucit, egy nyári ruhát, új fogkefét, fogkrémet, naptejet stb... Miután hazamentünk, anya összeszedte a jövő heti ruháimat és megkért, hogy ha mód van rá, ne koszoljam nagyon össze magam, mert a Balatonról (Zamárdi), egyből Horvátországba megyek, és nem fog tudni mosni.
Az éjszakát Mesi nálunk töltötte.

Ma reggel korán keltünk, felöltöztünk, rendet raktunk, megreggeliztünk, hazavittük Mesit és átmentünk keriékhez. Már nagyon-nagyon vártam ezt a napot. Egy hét az ősök nélkül ráadásul vízparton :)))). Jövő vasárnap reggel jönnek értem anyáék és irány Trogir az ősökkel és Rékáékkal. Ráadásul kaptam zsebpénzt is amire nagyon büszke vagyok, nem mintha enélkül nem kaptam volna meg mindent, amit Virágék is kapnak.
A Balatonra forintot viszek, Horvátországba pedig kunát küld nekem nagyi.

Anyáék 11-kor indultak el keriéktől,bementek mamához a kórházba. Még tegnap rajzoltam mamának, hogy hamar gyógyuljon meg, de sajnos elfelejtettem odaadni anyának, hogy vigye be azt is. Remélem holnap nem felejti el apa, mint ahogy azt is, hogy mire hazajövök már otthon lesz mama.

Újabb aranyköpések és Lilis beszólások :)

"Az izzadság és a pisi rokonok?"

"Azért iszok sok kubut, hogy legyen több energiám."

"Nekem van a világon a legnagyobb bendőm:)"

Brazil-Horvát világbajnoki csoport mérközés alatt:
Lili: Anya te kinek szurkolsz?
Anya: braziloknak
Lili (kicsit felháborodva): Azért csak a horvátoknak kéne, mégis oda megyünk nyaralni...

Ebéd előtt, amikor valami finomat látok, elégedetten simogatva a hasamat:
"Na ma jól fogsz lakni kis pocakom! :)"

Párbeszéd mamával, amikor bevertem a fejemet és felszakadt:
Lili: Vérzik a fejem, vérzik a fejem! Meg fogok halni?!?
Mama: Ne sírj, nem fogsz meghalni. Nekem is betört a fejem, amikor gyerek voltam, még az agyam is kifordult.
Lili: És túlélted?

"Veszel nekem valamit, mert legyőztem a félelmemet?"

Lili: Anya kifested a körmöm?
Anya: Na jó. Milyenre?
Lili: Hát pirosra. Tudod az a bácsi, hogy is hívják azt mondta, hogy egy igazi nőnek piros a körme
Anya: Coco Chanel (és nő volt...)

"Egyél sokat anya, mert szeretnék egy kistesót."

A táskámat pakolva:
"Viszek magammal egy kis aloeverat, hátha megsérül valaki"

Medencében:
"Ugorhatok egy seggesgombát?"

Ruhaválasztás közben:
Anya: "Szerinted melyik ruhát vegyem fel a háromból? Melyik áll a legjobban anyának?"
Lili: "Ec-pec kimehetsz, holnapután bejöhetsz... " és kiszámolom a mondókával a legjobban álló, legmegfelelőbb öltözéket:)

Esti párbeszéd:
Lili: Anya reggel feldíszíthetlek?
Anya: Persze
Reggeli folytatás
Lili: Megígérted, hogy ma feldíszíthetlek!!!!
Anya: Na jó, de mire gondolsz? Már kifestettem magam, sietnem kell dolgozni.
Lili: Ezt a nyakláncot, ezt a fülbevalót és ezt a karkötőt vedd fel!

Megint ruhaválasztás, ezúttal nekem:
Lili: Én ezt nem veszem fel, nem kell mindig ünneplőbe öltözni...
Anya: Nem bízol az ízlésemben? Nem öltözik jól anya?
Lili: Hát, csak ritkán öltözöl jól...!

"Te vagy a világ legjobb anyukája!  .... na meg Móni...."

Barbecue :)

Nincs is jobb program egy rettentően meleg vasárnap, mint a családdal lenni, pancsolni a medencében, grillezni a kertben és bandázni a haverokkal. Összességében így telt ez a nap, bár a családból apa kilógott a sorból, de ezt már megszoktuk, hogy amikor keriék átjönnek, akkor apa mindig a TV előtt punnyad, vagy a tabletjét nyomkodja... Hát ma sem volt ez másképp.

Reggeli után a pizsinket fürdőruhára cseréltük Mesivel aki, mint azt az előző postban már említettem, az éjszakát nálunk töltötte. A mai nap még melegebbnek igérkezett mint a tegnapi, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a nap nagy részét a vízben fogjuk tölteni. Már nagyban pancsoltunk, amikor megérkeztek keriék. Ők is fürdőruhára vetkőztek és csatlakoztak hozzánk a 26 fokos vízbe. Én megmutattam, hogy mit tanultam nagyiéknál Nettitől a héten. "Sellőúszásban" átúsztam a medencét a víz alatt. Rettentően sokat fejlődtem és szerencsére Virág is legyűrte a víziszonyát, ő is rengeteget gyakorolt ma és még a fejét is hajlandó volt beletenni a vízbe. Balázsról már nem is beszélve, aki szintén rávette magát, hogy a kb 70 centis vízben gyakoroljon és szorgosan tempózott, amikor azt hitte, hogy senki nem látja:).
Mesiért kb 1/2 3-kor jött Matyi és elvitte. Őszintén szólva örültem, hogy elment, mert rosszul esett, hogy Virággal összesküdtek ellenem és mindenből kiközösítettek. Anya ráadásul mindig az ő pártjára áll és mindig azzal jön, hogy ha így folytatom, teljesen egyedül maradok és nem lesz egy barátom sem. (Persze amikor Virágék indultak haza, már kértem anyát, hogy hívja át Mesit, de mondta, hogy szó sem lehet róla, hogy itt civakodjunk egész este...)

 

Visszatérve a nap tök jól telt. Anyáék napoztak, keriapu saslikot készített, és sütöttünk tarját meg baconszalonnábba tekert csirkemellett. A köret krumpli volt és ubisaláta. Amikor már az asztalon volt minden étel, elégedetten simogattam a hasamat és megjegyeztem, hogy ma igazán jól fogsz lakni pocakocskám:).

 Az estebéd után visszamentünk a medencébe és a lépcsőről "seggesgombát" ugrottunk. Bukfenceztem, fejen álltam a vízben, úszkáltam minden tökéletes volt addig, amíg keri úgy nem döntött, hogy ideje indulni. Rögtön kérlelni kezdtem anyát, hogy engedjen engem is, de ezúttal keri és anya is nemet mondtak. Minden dühömet kiadtam, amikor mama és anya kikísérték keriéket a kocsihoz, bezártam előttük a kaput és nem akartam beengedni őket. Virágot hibáztattam, de anyára és kerire is haragudtam. Még azt is kijelentettem, hogy nem megyek el velük Balcsira. Persze ezt nem gondoltam komolyan, csak hát megint elfáradtam és a fáradtság ismét kihozta belőlem a kisördögöt. Ilyenkor igyekszek minél több embert megbántani...
Miután keriék elmentek kb egy órát feküdtem duzzogva az ágyon és elaludtam. Holnapra megenyhülök és majd keresek valami elfoglaltságot magamnak, hogy ne unatkozzak itthon. A szobámban már hatalmas a kupi, szóval abban nagyobb kárt már nem igazán tehetek. Talán rendet rakok.. Nah ezt csak egy vicc volt a végére :)

Kultúr szülinap :)

Limuzin, kisvasút, hajtány verseny, vonatozás... Igazi fiús szülinapi bulin vettem ma részt, de kezdjük az elején. Az ünnepeltek ovis társaim Boti és Beni az ikrek, valamint Déneske voltak. Reggel 10-re mentünk át az ikrekhez, mi voltunk az első vendégek, (két kis barátjukon kívül, akik szintén ikrek :), aztán lassan megérkeztek a többiek, Déneske és Dominik az anyukájukkal, majd Mesi és Ténia Mesi szüleivel.

Amíg a limuzinra vártunk, oriási zajt csaptunk, szaladgáltunk, nevetgéltünk, ugráltunk a kertben, a szülők pedig a teraszon beszélgettek. 11-kor érkezett meg a limuzin. Hatalmas 12 méter hosszú, gyönyörű fehér jármű volt. A belseje is gyönyörű volt, fekete bőr ülésekkel, tv-vel, kristály pezsgőspoharakkal, szóval volt ott minden :). Indulás előtt mi is és a szülők is fényképezkedtünk az autó előtt. (Amúgy sztem a szülők jobban oda voltak, mint mi, de ez az én véleményem :))).

A limuzin a vasúttörténeti parkba vitt minket. Eleinte úgy volt, hogy a szülők közül csak az ünnepeltek és Domi anyukája utazik majd velünk, de végül Mesi és Anya is helyet kaptak az autóban. Az út meglehetősen hosszú volt, de pont mire nagyon meguntuk volna meg is érkeztünk a parkba (útközben lufikkal játszottunk, pezsgőztünk, és violetta cd-t hallgattunk. Miután kiszálltunk még készítettünk pár fényképet, aztán bementünk a parkban. A pénztárnál volt egy kis kavarodás, mert kiderült, hogy a partyn csak két felnőtt vehet részt díjmentesen a többi felnőttnek jegyet kell vennie. Emiatt az ikrek anyukája eléggé kiborult és sokáig nagyon fel volt háborodva. Ráadásul kiderült, hogy az apukák, akik utánunk jöttek autóval, otthon felejtették az üdítőket, almaléből meg csak egy dobozzal hoztak, ami azonnal el is fogyott, szóval Ica emiatt is eléggé dühös volt és persze mindenért az ikrek apukáját hibáztatta. Mi persze az egészből nem tapasztaltunk semmit, én meg főleg. Kifejezetten jól éreztem magam :).

A park a rendelkezésünkre bocsátott egy klimatizált termet, ahol már várt ránk a pizza. Rögtön enni kezdtünk, én két szeletet is begyűrtem. Botiék apukája kifejezetten anya kedvéért rendelt egy négy sajtosat is, pedig anya nem is magára gondolt, hanem a gyerekekre. Tapasztalat, hogy nem minden gyerek szereti a húsos, vagy gombás, vagy magyaros pizzát. El is fogyott azonnal.

A pizza evés után elmentünk kisvasútazni, míg apáék elmentek a boltba üdítőt venni. Mire megérkeztek mi már túl voltunk két kör kisvasutazáson és megnéztünk két termet ahol terepasztalok voltak. Mivel nagyon meleg volt és Dominik rosszul érezte magát a terepasztal nézés után szóltunk a kísérőnek, hogy visszamennék a terembe tankolni :).

Ekkor jött a torta, amihez nem volt kés... Nah ezt vajon ki hagyta otthon :)). Szerencsére a parki kísérőbácsi szerzett nekünk egy kést, így ez a probléma is megoldódott :D
Dénesék hoztak hifitornyot, amibe betettek egy olyan cd-t ami csak szülinapi zenéket játszott. Mindhárom gyerek egy-egy nyolc szeletes tortát kapott tüzijátékkal.

A tortaevés után zenét hallgattunk, Déneske anyukája fújt fel nekünk lufikat, ugráltunk, szaladgáltunk, táncoltunk. Dominik pocakja is rendbejött, szóval minden gyerek jól érezte magát.

Aztán egy hosszabb túrára indultunk. Megnéztük belülről azt a vonatot, amit még Rákosi Mátyás használt. Nekem félelmetes látványt nyújtott, el is sírtam magam és alig vártam már, hogy kiszálljunk belőle, mivel nagyon meleg volt, így lassan haladt a parkbemutató, amint megláttunk egy büfét, azonnal megálltunk fagyizni:).

Utána továbbmentünk a fordítókoronghoz, amit ki is próbáltunk, itt eleinte nagyon féltem, de a végén felengedtem. A fordítókorongozás után hajtányozni mentünk, ahol a csapat két részre oszlott és csináltunk egy versenyt, aminek egy-egy lett a vége, de csak azért, mert anyáék csapata (amiben apa és az ikrek apukája voltak a vezetők) visszafelé feladta a küzdelmet, hogy ne alázzanak meg minket nagyon... Mentünk még egy menetet a hajtánnyal, de az már nem versenyzős volt, anélkül is nagyon élveztük.

A hajtány után vonatoztunk egyet, apa felemelt, így párszor meghúztam a dudát :)

A vonatról leszállva azzal fogadtam anyát, hogy legyőztem a félelmemet és büszkén mentem tovább megnézni a szerelőműhelyt, ahol éppen három gőzös pihent. A kísérőbácsi elmondta, hogy milyen vonatokat látunk. Ott voltak azok a gőzösök is (köztük Truman és a félelmetes 404-es, akiket utolsó látogatásunkkor versenyezni láttunk).  Elmondta, hogy Trumant az amerikaiak hagyták itt, illetve adták el a mávnak ócskavasként. A máv felújította és bár most ünnepelte a 70. szülinapját még mindig üzemképes. A bácsi azt is elmondta, hogy ezeket a gőzösöket 8 órán át kell fűteni ahhoz, hogy el tudjanak indulni, szóval nem expressz vonatok, az már biztos. :)
Ezután átmentünk még egy nagy terembe, ahol különböző kocsik voltak kiállítva. Volt ott egy postakocsi is, amibe már félelemérzet nélkül szálltam be, hiszen azt már korábban legyőztem, ugye :)
Természetesen az apukák is jól érezték magukat, pedig egy csepp alkohol sem volt a partyn:)

 

Az összes vonatot megtekintettük, aztán visszasétáltünk a klimatizált épületbe. Feltakoltunk, összetakarítottunk és fél öt körül hazaindultunk. Visszafelé már nem limuzinnal mentünk, én Ténivel és Mesiékkel utaztam egy autóban, anyáék pedig Déneséket, Dominikékat és Botit hozták. (Ez volt az első alkalom, hogy ki tudtuk próbálni a 7 személyes autónk hátsó két ülését. A fiúknak nagyon tetszett, miután megérkeztek anyáék az ikrek házához Boti vidáman újságolta, hogy a csomagtartóban utazott :D).
Engem Mesiék rögvest hozzájuk vittek, anyáék is nemsokára megérkeztek és Mesivel együtt mentünk haza. Gyorsan felvettem a fürdőrucimat és Mesivel berohantunk a medencébe, amíg anyék elszaladtak a Müllerbe. Sajnos Mesit időközben hazavitte az anyukája, de miután anyáék hazaértek a Müllerből, felhívták őket, apával átmentünk hozzájuk és Mesivel jöttem haza.

Este kicsit bunkó voltam hozzá, de a csúnya viselkedést a fáradtság hozta ki belőlem. 11 óra volt kb, mire sikerült végre elaludnunk...

 Visszatérve ikrek és Déneske szülinapja tökéletes és emlékezetes volt. A gyerekek és szülők is jól érezték magukat. Bár kifejezetten fiús szülinap volt, mi csajok is jól szórakoztunk. Őszintén sajnálom, hogy jövőre elválnak útjaink, hiszen a csapatból én és Dominik más iskolába fogok járni, és más osztáyba is, de azért bízom benne, hogy fogunk még együtt ünnepelni :)

Boldog nevem napját

Nem sokat vagyok mostanság itthon, de névnapomon hazahozott apa. Anya nagyon későn ért haza, ráadásul pont amikor leparkolt a házunk előtt, kezdett el szakadni az eső, úgyhogy kint ült a kocsiban addig, amíg mama meg nem jelent mellette két esernyővel. Nem érkezett üres kézzel, egy kis dobozt adott át nekem.

A dobozban pedig egy rég várt meglepetés lapult, egy monster high titkos napló. Annyira örültem neki, hogy el sem merem mondani. Gyorsan beállítottuk a jelszót, hogy idegenek ne tudják kinyitni, meg az üdvözlő és a búcsúzó üzenetet. A naplóban van egy titkos rekesz, amibe pont befér egy mp4 lejátszó, úgyhogy most azzal nyúzom az ősöket, hogy mennyire vágyok egy mp4 lejátszóra, de az anya azt mondta, hogy arra jó sokáig kell még várnom..:(

-2 fog

Tegnap reggel arra ébredtem keriéknél, hogy kiesett még egy fogam. Már az álmom is erről szólt, így nagyon meglepődtem reggel mikor észrevettem, hogy az álmom valóra vált... Mondtam kerinek, hogy nem vérzett és nem is fájt, de nagy szerencse, hogy nem nyeltem le, különben mit tettem volna éjjel a párnám alá... Ma reggel vidáman tapasztaltam, hogy a fogtündér keriéknél is megtalált és a fogacskám helyén ezúttal egy 500 Ft-ost találtam. Gyorsan eltettem, majd veszek belőle cukorkát :)

Látogatás a baleseti kórházban

A ma délutáni programunk látogatás a Fiumei úti baleseti kórházban. Az történt, hogy az ágyon ugráltam, amikor hirtelen megcsúsztam, le az ágyról, neki az asztal üveglapjának, majd az alsó polcának míg végül a földön landoltam. Mit is mondhatnék, borzasztóan megijedtem, amikor észrevettem, hogy vérzik a fejem. Pánikba estem és sírva kiabáltam, hogy meg fogok halni, meg fogok halni. Mama próbált nyugtatni, inkább kisebb sikerrel, aztán felhívta apát, hogy siessen haza. Mikor apa hazajött, szólt anyának, hogy ne ijedjen meg, de betört a fejem. Anya azonnal elküldött minket az orvoshoz, de apa azt mondta, hogy kutya bajom ép csak egy kis pukli nőtt a fejemre. Anya kérte, hogy nézze meg tüzetesebben és mondja el, hogy mit lát. Apa megnézte és csak ennyit mondott: "Most elviszem a kórházba". Több se kellett anyának, azonnal hazarohant a munkahelyéről, mi pedig addig elindultunk az ügyeletre. Alig szálltunk ki a kocsiból már tovább is irányítottak minket a balesetibe. Anya már úton volt hazafelé, úgyhogy abban maradtunk, hogy otthon találkozunk és együtt megyünk be a kórházba. Mi még átszaladtunk Bencéékhez. Móni is beszélt anyával, mondta, hogy látszólag minden rendben, de ő is nagyon be lenne rezelve, ha a fiainak a fején olyan seb éktelenkedne, mint az enyémen. Egy kb két centi hosszú és három miliméternyire szétnyilt seb volt hátul a fejem közepén. Anya utasította apát, hogy azonnal vigyen haza és mire hazaér álljunk készen az indulásra. Kb 5 óra lehetett mikor elindultunk a balesetibe, az út alatt nagyon féltem, hogy mit fognak velem csinálni, fájni fog-e meg ilyenek. Kérdezgettem apáékat, de nem igazán tudtak mit mondani. Anya azt mondta, hogy nyugodjak meg, ott lesznek végig mellettem, lehet kicsit kellemetlen lesz, de rendbe fogok jönni.

A balesetiben viszonylag kevés várakozás után először megvizsgáltak, meg kikérdezték anyát, hogy pontosan mi történt. Aztán fel kellett hasalnom egy ágyra, leborotválták a seb körül a hajamat, majd összeragasztották a sebet. Én kicsit sírtam, anya meg majd elájult, úgyhogy apa fogott le.
Csináltak röntgent is, ami elég vicces volt, mert nem igazán sikerült pár másodpercig egy helyben megállnom, így többször meg kellett ismételni a felvételt. Végül anyát kérték meg, hogy álljon oda mellém. A röntgen után visszamentünk a vizsgálóba és a doktornéni azt mondta, hogy nincs törés és agyrázkódás. Amikor ránéztem a monitorjára nagyon megijedtem, mert egy koponyát ábrázolt, ráadásul az enyémet. Nem volt szép látvány....

A doktornéni ellátta anyát tanácsokkal, hogy mire kell odafigyelnünk az elkövetkező egy héten. Egy hétig nem szabad megmosni, nem mehetek napra, strandra, nem érheti víz és persze este figyelni kell, hogy aluszékony vagyok-e meg ilyenek, mert akkor gyorsan vissza kell mennünk. Hazafelé benéztünk még a mekibe, kaptam egy fájdalomfagyit.

Most, hogy túl vagyok a nehezén, büszkén mutogatom mindenkinek a kötést a fejemen. Mindenkinek azt mondtam amúgy, aki megkérdezte, hogy mi történt, hogy betörtem a fejemet és ömlött belőle a vér :)...