Búcsú az ovimtól

Rezignáltan vettem tudomásul, hogy utoljára léptem ma át az ovim kapuját. Úgy mentem és úgy jöttem haza, ahogy máskor is. Anya és apa meghatódtak, ők nyilván tudják, hogy mi vár rám a jövőben, bennem azonban még ez nem tudatosult. Most annak örülök, hogy nyár van, végre nem kell reggelente olyan korán kelnem, nem kell anyával veszekednem, hogy mit veszek fel és nem kell folyamatosan azt hallgatnom, hogy mikor indulunk már...
Két és fél hónap lazulás, játék, fürdőzés, napozás vár rám. Július végéig itthon leszek, meg majd talán nagyiékhoz is átnézek néha, aztán keriékkel egy hetet Balcsin fogok tölteni, utána pedig anyáékkal egy hétre Horvátországba utazunk. Lesz egy szülinapi buli is a szünetben, amire hivatalos vagyok én is július közepén. Az ikrek és Déneske fogják ünnepelni a hetedik szülinapjukat. A bulit a vasúttörténeti parkban fogják tartani. Röviden így fog telni a nyaram, de természetesen majd minden fontos eseményről be fogok itt számolni :)

Amúgy nagyon ötletes ajándékokat vittünk búcsúzóul Évi néninek, Juci néninek és Rózsika néninek. Nem akartunk virágot venni, mert szerintünk majdnem mindenkitől azt kapnak, így anya a Müllerben hosszas nézelődés után egy ezüst vázát, egy köszönöm kendőt, és egy merci bonbont vett mindenkinek. Az ajándékokat köszönöm tasakba raktuk én pedig szépen ráírtam az összesre a nevemet :). Reggel én adtam át őket Juci néninek és Rózsika néninek, miközben anya megköszönte nekik a törődést és a három évnyi gondoskodást. Évi néni akkor még nem volt bent, úgyhogy neki nap közben adtam át az ajándékot. Apa mikor értem jött, kérte, hogy nézzek még utoljára jól körül, és búcsúzzak el mindentől. Kiürítettük a szekrényemet, összeszedtük minden cuccomat; fogkefémet, poharamat, hajkefémet, ágynemümet, váltócipőmet és hazajöttünk. Nem tudom, ki fogja megkapni a szekrényemet, de remélem, ő is úgy fog vigyázni rá, ahogy én is tettem három éven keresztül. Azért kicsit szomorú vagyok, hiszen nem tudom mikor fogom legközelebb látni legjobb barátnőmet, Biust és a többi ovis barátomat, akik másik iskolába mennek, de izgatottam várom az iskolát és biztos vagyok benne, hogy találok majd új barátokat. Másik legjobb barátnőmtől Fannitól meg csak egy osztály fog elválasztani, vele a szünetben biztosan sokat fogok találkozni.

Pünkösdi hétvége

Tartalmas pünkösdi hétvégém volt ismét. Szombaton autó nézőben voltunk apával és papával. Le akarjuk cserélni anya kocsiját egy nagyobb családi darabra, amivel kényelmesen el tudunk majd utazni Horvátországba augusztusban. A kocsi, amit apa kinézett hatalmas a kis citroenünkhöz képest, amit anyáék csak buboréknak, meg zajos tücsöknek hívnak. Este átjött Mesi és nálunk aludt. (Eddig tartott anya haragja...)
Vasárnap Bence és Miki haverommal strandon voltunk Szigetszentmiklóson. Úgy volt, hogy kalandparkba megyünk, de annyira meleg hétvégét jósoltak, hogy inkább a strandot választottuk. Mesit is hívtuk, de nem engedte el az anyukája, pedig nagyon akart jönni. Sírt szegény, amikor reggel hazavittük. A strandon nagyon jól éreztük magunkat. Engem szinte lehetetlen volt kitessékelni a vízből, gyakoroltam az úszást. Egyre jobban megy, de azért még van mit fejlődnöm :).
Három után indultunk haza, én jól elaludtam a kocsiban és miután hazaértünk, bementem a nappaliba és folytattam az alvást. Anyáék is rettentően elfáradtak, ők is lepihentek kicsit. Este a gyáli utcabálba mentünk, ahol már vártak ránk Bencéék. Bence nagypapája kapott oklevelet a polgármester bácsitól. Amíg az ősök beszélgettek, addig én a fiúkkal játszottam. Az egyik ovis társam is kint volt, ő is csatlakozott hozzánk. Az utcabál után még átmentünk Bencéékhez és este 11-ig ott voltunk. Én vetettem véget a bulinak, amikor már nagyon álmos voltam, kértem anyát, hogy menjünk haza. Rögtön el is aludtam, ahogy hazaértünk.

Hétfőn keriék jöttek át hozzánk. Nagyon meleg volt, úgyhogy apa egy tejesládába engedett nekünk vizet abban pancsoltunk Virággal. Végül felállítottuk a medencét és elkezdtük feltölteni vízzel. Miközben töltöttük, Virággal bementünk pancsolni. Átjött a szomszéd kislány, Klaudia is egy kis fürdőzésre. Anya és kerianyú megállapították, hogy nem is vagyok olyan rossz gyerek. Klau túltesz még rajtam is. Folyamatosan kiabált, ugrált jobbra-balra, jó, hogy nem ütötte ki a medence oldalát. Keriék hatig maradtak és megbeszéltük, hogy jövő héten vasárnap átjönnek fürödni, ha jó idő lesz.
Nagyvonalakban így telt a hétvégém. Anyáék holnap már dolgoznak, de én még egy napot itthon leszek. Amúgy még három napot kell mennem, utána befejezem az ovit. Végre!!!

Ovis kirándulás

A Margitszigeten jártunk ma a csoportommal. Ez most szülős kirándulás volt, engem anya kísért el. A szigeten jól éreztem magam, bár főleg egyedül játszottam és néha hisztiztem is. Bius Fannival volt párban, Mesi pedig Téniával. Én Virághoz csapódtam. Ő lesz az osztálytársam a suliban, úgyhogy anyáék egy csomót beszélgettek a suliról. Virág tesója is odajár, szóval ők már valamennyire képben vannak a sulival és a tanárnőkkel kapcsolatban.

Sajnos a kirándulás vége nem úgy alakult, ahogy elképzeltem. Az úgy volt, hogy amikor sétáltunk vissza a buszhoz anyát megkérdeztem, hogy Mesi és Ténia átjöhetnek-e. Anya azt mondta, hogy ha a szüleik megengedik, akkor igen. Megkérdeztem Matyit és Sanyit, rövid kérlelés után mindketten igent mondtak.
 Aztán előrementem Mesiékhez közölni a hírt, de ők kitalálták, hogy Mesiéknél lesznek Téniával. A buszban Mesi folyamatosan mondogatta, hogy átjön hozzám a Ténia, átjön hozzám a Ténia. Ez nekem annyira rosszul esett, hogy elsírtam magam, aztán elaudtam, így azt már szerencsére csak anya hallotta, hogy arról beszélgettek, hogy Mesi szobájában fognak játszani. Végül Ténia apukája vetett véget a dolognak, mert kijelentette, hogy mégsem mehet át Téni Mesihez. Amikor kiszálltunk a buszból Mesi után kiabáltam, hogy hozzánk attól még átjöhet, de még csak meg sem fordult. Igazság szerint nem igazán értettük anyával, miért viselkedett velem így. Végig ott volt mellettem anya, nem emlékszik, hogy bármivel megbántottam a kirándulás alatt. Viszont anya emiatt úgy megharagudott Mesire, akit mi mindig szívesen láttunk eddig, hogy kijelentette, hogy egy darabig nem engedi meg, hogy átjöjjön hozzánk és nem is alhat nálunk.
Ahhoz képest, hogy mindig azzal jön Mesi anyukája, hogy az ő lánya mennyire érett és én mennyire gyerek vagyok, és, hogy kettőnk közül Mesi az okosabb, most bebizonyosodott, hogy egy cseppet sem különb nálam. Épp olyan gyerek ő is mint én :) !

Na de vissza a kiránduláshoz. A Margitsziget gyönyörű még mindig, sőt egyre szebb. Megnéztük a vadasparkot, és a zenélő szökőkútat, végül a játszótéren kötöttünk ki.

Pár kép a kirándulásról:

Készülünk, készülünk....

Ma egész nap a szobámat rendezgette anya. Volt munka bőven. Az összes játékomat kipakolta, szortírozta, letörölgette, majd visszapakolta. Mivel pikk-pakk és itt a szeptember, ráadásul már most rengeteget alkotok, rajzolgatok, úgy gondolta, hogy ideje kialakítani a szobámban, egy sarkot, ahol kedvemre kreatívkodhatok, és ha elkezdődik az iskola, tanulhatok. Szerettem volna egy fiókos íróasztalt, de egyenlőre be kell érnem a régi számítógépes asztalunkkal. Nem volt ellenemre, hogy berakjuk a szobámba, mivel kaptam mellé egy komódot, aminek 5 fiókja is van és amibe bőven el fognak férni a tanszereim. Annyira örültem az asztalnak, hogy azóta mindenkinek elmesélem, sőt anya telefonjával csináltam fényképet is róla és mindenkinek megmutatom a tanulóhelyemet :).

Az asztalt szépen be is rendeztük. Kihegyeztük az összes ceruzámat, különválogattuk a zsírkrétákat, filctollakat, tollakat. Kaptam színes papírokat, irattartót és egy parafatáblát, amire a remekműveimet fogjuk kitűzni. Felőlem, akár már holnap kezdődhetne az iskola:)