Kedden nagy nehezen összejött a laborvizsgálat, csak kakimintát nem sikerült adnunk, és megkaptam a hat éves oltást is. Hős voltam a vérvételen és az oltás beadásakor is, kicsit megijedtem, de nem sírtam.
Szerdán délután átjött hozzánk Mesi és nálunk is aludt. Mikor anya este beesett már a fürdőkádban voltunk és amikor apa aludni küldött minket, szó nélkül felmentünk. Másnap Virág csatlakozott hozzánk, aki a szülinapomon összehaverkodott Mesivel. Festettünk, bújócskáztunk, futkároztunk, fogócskáztunk, iskolásat játszottunk. Egyikünknek sem kellett altató este, bár én megint hisztiztem egy sort, úgyhogy apa engem külön altatott el és amikor felvitt a szobámba már mindenki aludt. Pénteken már anya is otthon volt. Az idő remek volt, úgyhogy az egész napot kint töltöttük a kertben. Nap közben én többször bevágtam a durcit és rendeztem féltékenységi jelenetet. Amikor fáradt vagyok mindig bután viselkedek és olyankor nagyon nehéz lenyugtatni. Délután anya elvitt minket kocsikázni. A munkahelyén jártunk mert be kellett vinnünk egy gyógyszert az egyik munkatársa kisfiának. A kocsiban diszkóztunk, énekeltünk és amennyire tudtunk táncoltunk :). Mesiért négykor jött az anyukája és hazavitte. Nem voltam valami lelkes, amikor elment Mesi, nem őt sajnáltam, hanem azt, hogy a hajában maradtak a csattjaim, meg a gumijaim :(
Este iskolásat játszottunk anyával. Ő volt a tanár, Virág meg én a tanulók. Az első óra rajz óra volt. A tavasz és Húsvét témában kellett rajzolnunk valamit. Aztán volt egy irodalom óra, ahol mindannyiunknak verset kellett mondani, és volt egy történeti (történelem) óra, ahol a történelmi tudásunkat próbálta bővíteni anya.
A játéknak megint az vetett véget, hogy én bedurciztam valamin.
Szombaton nem volt szép idő, úgyhogy a nap nagy részét a szobámban töltöttük és legoztunk. Én Olívia házát raktam ki, Virág pedig a Delfin cirkálót és a kisállatszalont. Délután átszaladtunk nagyiékhoz, mert papa hazajött a szanatóriumból. Miután hazajöttünk befejeztük a legot és gyurmázni kezdtünk. Míg Virág fagyikat gyártott, addig én gyurma sütiket készítettem anyának.
Virággal megbeszéltük, hogy nem fekszünk le aludni, hanem meglessük a nyuszit, mert Évi néni a régi óvónőm mesélte, hogy ő látta. Sajnos ebből nem lett semmi, mert este mindketten bealudtunk.
Ma reggel mindketten alig bírtunk magunkkal. Nagyon vártuk a nyuszit. Gyorsan felöltöztünk, megreggeliztünk és csak vártunk, vártunk, vártunk. Mivel a lakásban semmi fura mozgást nem láttunk, ezért kikéreckedtünk a kertbe, hátha kint járt már a nyuszi. Mindketten kaptunk egy-egy kosarat és felkerekedtünk, de eleinte az ég világon semmit sem találtunk. Aztán egyszercsak felfedeztünk egy kindertojást olyan helyen ahol már korábban megnéztük, de a nyuszit nem láttuk sehol. Csak hipp-hopp ott volt a tojás. Mentünk tovább, keresgéltünk és felfedeztünk még egyet, meg még egyet. Körbejártuk a házat, a kertet és egy rakat csokitojást, csokinyuszit gyűjtöttünk. Hogy hogy kerültek oda, az rejtély, hiszen végig kint voltunk, de egyszer biztos ki fogom deríteni :) A csokikon kívül mindketten találtunk egy-egy kreatív játékot, sőt nekem egy scrabble társasjátékot is hozott a nyuszi. A biztonság kedvéért bent is körülnéztünk, és a nappaliban is találtunk néhány finomságot. Abba sem akartuk hagyni a keresgélést :)
A csokikat testvériesen elosztottuk, aztán megint a várakozásé volt a főszerep, ezúttal keriéket vártuk. Olyan 11 felé érkeztek meg. Miközben beszélgettünk megint körbefutott a nyuszi a kertben és Balázsnak meg nekem eldugott még pár finomságot. Mivel már az összes rejtekhelyt ismertük, nem volt nehéz megtalálni őket:). Keriék az egész napot nálunk töltötték. Keriapunak munkás volt ez a nap, mert villanyt kellett szerelnie a kútnál és a szobámban. (A szobámban már hónapok óta nem volt világítás, keriapunak hála, most már van :)).
Napközben nagyon bedurciztam. Az úgy volt, hogy kimentünk biciklizni. Anya mondta, hogy ideje, hogy megtanuljak végre kétkereküzni, de nem voltam hajlandó. Annyira félek attól, hogy elesek, hogy képes lennék elajándékozni a szülinapomra kapott rózsaszín biciklit.
Virág is próbálkozott rávenni, hogy tanuljak meg, de csak pár percre ültem fel a kétkerekümre és akkor is csak úgy, ha anya fogott. Anya azt mondta, hogy már érzi, hogy menne támogatás nélkül is, mert érezte, hogy egyensúlyban tudom tartani a bringát, de amint elengedett, mindig megijedtem és megálltam. Sajnos küzdésben és kitartásban egyelőre úgy tűnik, hogy nem anyára ütöttem. Otthon az a jellemző rám, hogy ha valami nem megy, nem erőltetem, bedurcizok és abbahagyom. Reméljük, hogy egyszer majd kinövök ebből és rájövök arra, hogy nincsen lehetetlen, csak tehetetlen és hogy sok gyakorlással, küzdéssel és kitartással mindent el lehet érni.
Őszintén, ha a hozzáállásom a feladatokhoz olyan marad, mint most, akkor anyáéknak nagyon nehéz dolguk lesz velem iskolakezdéskor. Most csak angolra járok és iskolaelőkészítőbe. Az angollal kapcsolatban csupán annyi a feladatom otthon, hogy naponta kétszer meg kell hallgatnom egy húsz perces cd-t, de amint bekapcsolják, rögtön veszekedni kezdek és kimegyek a szobából. Az iskolaelőkészítőn pedig mindig kapok házi feladatot, de mindig igyekszem kibújni a feladatok megoldása alól. Anya ezt rendszerint nem hagyja, de ő kevesebbet van velem, mert este sokáig dolgozik, apát viszont nem érdekli, vele konkrétan azt csinálok, amit akarok. Így, nem tudjuk mi lesz, ha elkezdődik az iskola. Ki fog segíteni a tanulásban és, hogy ki fog számonkérni, hogy kész van-e a házifeladatom. Majd anya este 8-kor, amikor hazaér a munkahelyéről...
Nah ezért szeretem apát, mert ő cimbora mindenben. Anya viszont makacs és konok, mint én, úgyhogy vele jóval többet harcolok, de a végén általában ő nyer :(
Visszatérve a bejegyzés fő témájához, a tavaszi szünethez, minden jól alakult. Este, amikor keriék hazaindultak, vittek magukkal engem is természetesen, úgyhogy az éjszakát és a holnapi napot náluk töltöm. Az ovi szerdán kezdődik, előtte nekem még jelenésem van a gasztroenterológián kedden, kíváncsian várjuk az allergiavizsgálat eredményét, amit még mindig nem tudunk és bízunk benne, hogy nem fognak nagyon leszidni minket, hogy a kakivizsgálat még mindig nem készült el, mert nem voltam hajlandó mintát biztosítani hozzá....
Végezetül egy kép a 21. század gyerekeiről:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése