Tegnap érkeztünk meg Trogirból. Amit az előző bejegyzésben írtam teljes egészében bevált. Szombaton indulás előtt este 10:00 órakor úgy elaludtam, mint a bunda. Amikor Rékáék megérkeztek felébredtem picit, de aztán megint visszaaludtam. Éjjel egykor indultunk. Az út hihetetlenül hosszú volt. Én rengeteget aludtam, de akárhányszor megálltunk, mindig felébredtem. Ha jól számolom, kb 6-szor álltunk meg odafelé, így 1/2 10-kor értünk Okrug Gornjiba. Miután megérkeztünk, anyával, Rékával és Andrissal egyből elsétáltunk befizetni valami adót, mert még nem tudtuk elfoglalni a szállásunkat. Az út a turisztikai hivatalba a kb két kilóméter hosszú strandon keresztül vezetett. Többször meg kellett állnunk odafelé, mert Réka és Andris nagyon elfáradtak. Végül anya mondta, hogy üljünk le az árnyékba, majd ő egyedül elmegy odáig. Mire visszaértünk az apartmanhoz, apa felhordta a cuccainkat. Most az első emeleti lakást kaptuk meg. Innen ugyan nem lehetett látni a tengert, de egy magas és egy emeletes ágy is volt benne. Rögtön lefoglaltam a magaságyat magamnak. Aztán volt egy kis hercehurca, hogy inkább Rékáékkal akarok aludni, de végül az egész nyaralás alatt anyával osztoztam a magaságyon.
Természetesen az érkezésünk napján mártóztunk egyet a tengerben. Nagyon kellemes volt. Délután aztán visszamentünk az apartmanba és aludtunk egyet, mert mindenkit nagyon lefárasztott a hosszú út. Este 8 után érbedtünk fel, pizzát vacsiztunk, beszélgettünk majd megint lefeküdtünk.
Én általában 7-kor ébredtem reggelenként és ahogy megígértem, nem keltettem fel anyáékat, hanem kimentem a nappaliba bekapcsoltam a TV-t és horvátul néztem a meséket. Rendszerint anya volt a második, aki pár perccel utána ébredt fel, majd Réka és Andris meg apa. Reggeli után mindig a strandra mentünk ahonnan általában egy és kettő között mentünk fel ebédelni. Katinak hála mindennap volt főtt ételünk, nekünk csak a köretet kellett elkészítenünk. (Ami anya és Réka főzés tudományát illeti, csak annyit jegyeznék itt meg, hogy egyiket sem a finom főztjeikért szeretjük. Történt ugyanis, hogy egyik nap kínait ettünk. Amíg a fiúk elmentek anyáék jól odaégették az ételt. A rizst meg nem sózták meg rendesen. Hogy mentsék ami menthető, nem keverték meg a szószt, és összekeverték a rízzsel. A fiúk nem igazán vették észre, hogy mi történt, csak amikor apa másodszor is szedni akart.)
Ebéd után mindig visszamentünk a strandra és késő délutánig maradtunk. Esténként aztán - péntek kivételével - mindennap volt valami program. Hétfőn este Trogirba mentünk hajóval. A mamától kapott költöpénzből vettem ott nyakláncokat, meg karkötőt magamnak. Anyától kaptam egy csudaszép ruhát, egy fürdőrucit (pinket természetesen), meg egy kalapot (pinket természetesen). Rékáék is elköltöttek egy rakat pénzt ajándékokra, de ők nem olyan pénztárcát hoztak magammal, amilyet én. Az ő pénztárcárjuk ugyanis kifogyott hamar, az enyém viszont akármennyit költöttem, mindig megtelt. Anya reggelenként mindig tett be nekem 40-50 kunát és Zsuzsa nénitől - anya főnökétől - is kaptam 30 kunát. Zsuzsa néniék a második emeleti apartmanban nyaraltak, úgyhogy mindennap összefutottunk velük a strandon.
Kedden a strandolás után mindenki mást akart csinálni, ezért kitaláltuk, hogy kis papírkákra felírjuk mindenki nevét, és akinek a nevét kihúzzuk, az fogja eldönteni, hogy mi lesz az esti program. Természetesen én húztam és Andris nevét. Ő pedig mindenképpen vacsizni akart elmenni, így nem volt mit tenni este elmentünk egy tengerparti (meglehetősen drága) étterembe. (Amúgy, ha anya, vagy Réka nevét húztam volna, akkor valami ivós buli lett volna, ha apáét, akkor csak aludtunk volna, szóval a magam részéről nagyon jól jártam, hogy Andris neve volt a papíron.)
Az étteremben amíg a vacsira vártunk, Andris és apa végig viccelődtek azon a szegény homáron, aki az étterem előtti vitrinben a jégen összekötött ollókkal nézelődött. Olyanokat mondtak, amikor egy-egy társaság megállt a vitrin előtt, hogy "Jajj more, ezek gazdagok, ma biztosan megesznek", meg "jajj more, ha kibírom vasárnapig, talán visszaengednek a tengerbe". A vacsi amilyen sokáig készült, annyira rossz volt. Több mint egy órát vártunk rá. Apa és Andris sajttal meg sonkával töltött Rump steak nevezetű ételt ettek hasábburgonyával. Anya pizzát akart, de végül apa javaslatára megkóstolta a cevapcicit, Réka csirke salátát választott én pedig csak hasábburgonyát. Apa és Andris elégedettek voltak, mi csajok viszont nem. Ráadásul egy rakat pénzbe, 470 kunába került a vacsi. Vacsi után a strandon keresztül sétáltunk vissza az apartmanhoz. Ismét Andris szolgáltatta a jókedvet, aki a vacsira túlságosan kiöltözött és a drága Ralph Lauren cipőjét vette fel, amit nem akart összekoszolni, így hát levette és mezitláb indult el a kavicsos tengerparton. Mi csajok a hasunkat fogtuk a röhögéstől. Aztán én bealudtam és apa előre ment velem, Andris pedig végül visszavette a cipőjét, mert nem bírta a talpa a kiképzést :).
Szerdán strand után Zsuzsa néniéket látogattuk meg. Anya és Zsuzsa néni palacsintát sütöttek, aztán activity party volt. Anya Zsuzsa nénivel, Apa Tibi bácsival, Én Rékával és Andrissal kerültem egy csapatba. Zsuzsa néni fia, Máté volt a bíró. A mi csapatunk hamar szétoszlott, mert Réka elég bénácska volt, ráadásul az első menet végefelé én elaludtam. Az első menetet amúgy anyaék nyerték meg, a másodikat apáék. A mi csapatunk mindkétszer messze az utolsó helyen végzett.
Csütörtökön délután Splitbe látogattunk kocsival. Mátéék mentek elöl, mi pedig utánuk. Ott aztán szétváltak útjaink. Nekünk fogalmunk sem volt, hogy merre járunk, csak mentünk és nézelődtünk a szűk kis siktárokban, míg végül egy téren kötöttünk ki, ahol egy három emeletes Zara és egy Bershka üzlet volt. Meg is jegyezte anya, hogy jegyezd meg kis lányom, minden út a Zarába vezet :) Tibi bácsi épp a Zara előtt állt, Zsuzsa néniékre várt. Anya benézett a Zarába, majd bementünk a Bershkába is, de nem vettünk semmit. Mikor kijöttünk a Zarából Zsuzsa néniék már vártak ránk. Mi balra mentünk ők meg jobbra. Kérdezték, hogy akarunk-e velük együtt menni, úgy mint odafelé, de apa és András egyöntetűen azt válaszolta, hogy nem szükséges, simán visszatalálunk, ha meg nem, akkor ott a GPS. Visszasétáltunk a kikötöhöz. A tenger valami csodálatos ott, viszont amilyen szép olyan büdi is. Amúgy Splitből sem jöttem el üres kézzel, Mesi barátnőmnek vettem egy teknőcös hűtőmágnest. A visszafelé utat Trogirba nem sikerült elsőre megtalálni. A fiúk ugyan úgy csináltak, mintha urai lennének a helyzetnek, de tök teljesen eltévedtünk, először egy interspar parkolójában kötöttünk ki, majd egy zsákutcában. A GPS pedig az apartmanban maradt... Az volt a mázlink, hogy találtunk egy rendőrt, aki útbaigazított félig meddig, aztán pedig egy nénitől kérdeztük meg, hogy merre tovább, ő pedig azt mondta, hogy kövessük, rávezet minket a Trogirba vezető útra. Amikor megláttuk a mazda kereskedést, már tudtuk, hogy jó felé járunk. Trogirban aztán még benéztük a Lidl-be, ami telis tele volt magyar cuccokkal. Anya vett nekem egy hatalmas cicás füzetet, amit utána rögtön ki is próbáltam.
Péntek volt az egyetlen nap amikor, nem csináltunk este semmit, de ennek is meg volt a maga oka. Anya ugyanis aznap nem jött fel velünk ebédelni, hanem kint maradt Zsuzsi nénivel a strandon és hólyagosra égett. Amikor felmentünk, nem volt kedve semmihez, lefeküdt olvasni, mi pedig kimentünk beszélgetni a teraszra.
Szombaton este Zsuzsa néniéknél folytattuk az activity partyt, mely ismét döntetlen lett. Anya és Zsuzsa néni nyerték az első menetet, Apa és Tibi bácsi a másodikat. Én ismét elaludtam az első menet alatt. Réka hozta a formáját. Egyszer a leveskockát kellett Andrisnak elmutogatnia és Réka a leves négyzettől kezdve, háromszögön át mondott mindent csak a kockát nem. Már mindenki tudta a megfejtést, és várta a másfél perc végét, csak Rékának nem esett le. Andris teljesen kész volt. Végül nagy nehezen rájött Réka az megfejtésre, de szerintem ez örök emlék marad. Persze Andrisnak is volt hasonló megmozdulása, amikor Réka a misebort próbálta lerajzolni neki. Ő is mondott mindenfélét a keresztelő boron keresztül a templom borig, de ő végül nem tudta megfejteni a feladványt.
Vasárnap reggel aztán összecsomagoltunk és 9:00-kor elindultunk hazafelé. Trogirban megálltunk reggelit venni, mert az útra készített pizzák feketére égtek a sütőben (ki kellett őket dobni). Ha már ott voltunk, vettünk két doboz horvát kekszet az oviba, meg anya egy-két szuvenírt, meg egy gyönyörű legyezőpálmát mamának.
Tízkor hagytuk el Trogirt és a GPS szerint 16:57-re kellett hazaérnünk. Ebből majdnem 7 óra lett, de erről kicsit később.
Mielőtt befejezem mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy ami engem illet, tényleg nagyon jól viselkedtem. Sokan úgy tartják, hogy hisztis vagyok, meg nálunk nincsenek szabályok. Tény, hogy amikor fáradt vagyok, néha elvetem a sulykot, de most a nyaraláson, mintha kicseréltek volna. Úgy viselkedtem, ahogy egy jól nevelt, okos, 5 és fél éves csajszinak viselkednie kell. Nem hisztiztem, nem veszekedtem, nem kiabáltam. Rékáéknak is hagytam teret, nem lógtam állandóan rajtuk, bár tény, hogy rengeteget foglalkoztak és játszottak velem. A nyugodt pihenés igéretet anyáékkal szemben mindig betartottam és Rékáékat is csak akkor zavartam, amikor úgy itéltem meg, hogy már tényleg túl sokáig alszanak. Szóval le a kalappal előttem :)
Naszóval az út hazafelé is hihetetlenül hosszú volt. Hol szakadó eső, hol dugó hátráltatott minket. Én végig fent voltam. Nem igazán értjük miért, de hazafelé mintha több cucc lett volna az utastérben, mint odafelé, pedig kaját már nem is hoztunk magunkkal, csak azt a pár doboz kekszet. Végül 1/2 7 felé értünk haza. Mama rántott husival, hasábburgival és uborka salival várt bennünket. Azonnal leültünk enni. Aztán Rékáék megittak egy kávét, átcuccoltak Andris kocsijába és hazamentek.
Természetesen készült egy rakat kép és péntektől videó is (addig sajnos nem sikerült anyának rájönnie, hogy hogyan kell használni azt a kamerát, ami már nem egyszer volt a kezében. Így sajnos, amikor azt hittük, hogy kamerázunk, pont nem csináltunk semmit. Pedig Andris olyan örömmel kamerázott Splitben, csak éppen akkor sem volt megnyomva a felvétel gomb..) No mindegy, pénteken meg vasárnap azért csináltunk kis filmeket, amiből majd keriapu csinál nekünk egy nyaralásos mozit.
A képekből pedig a következő posztban közzéteszek párat, mert mostmár késő van, ideje aludni menni.:)
