Minden évben egy alkalommal szerveznek nekünk olyan kirándulást, amin a szülők is részt vehetnek (ha akarnak). Idén sem volt ez másképp. Ezúttal kis városunkban, Gyálon, egy tanyát látogattunk meg. (Szóval nem kellett sokat utaznunk:))
Reggel szokás szerint elvitt anya az oviba, majd elment és akkor ért vissza, amikor a buszra szálltunk fel. Kicsit féltem, hogy nem jön el, mert reggel az oviban mondtam neki, hogy nem akarom, hogy ott legyen a kiránduláson, de amikor kimentünk a buszhoz és láttam a szülőket, nyújtogattam a nyakamat, hogy hol lehet anya:). Aztán amikor megérkezett odaszaladtam hozzá és megköszöntem, hogy elkísér. Ő több szülővel egyetemben nem szállt fel a buszra, hanem autóval jött utánunk.
A tanyán már vártak ránk, különböző izgalmas játékokkal és háziállatokkal. Láttunk szamarat, kecskéket, pacikat, kacsákat, nyuszikat, cicákat, kutyákat. Anya csomagolt répát, amivel megethettem a lovakat. Az állatok simogatása mellett lehetett kézműveskedni is. Sólisztgyurmából díszeket készítettünk és sütöttünk mézeskalácsot is.
Mielőtt hazaindultunk még megnéztük a pár napos kis gyöngy kacsákat. Sajnos az egyik kis kacsa meghalt, ezért szomorú lett a kirándulás vége. A gazdanénivel közösen temettük el a kis kacsát és tettünk virágot a sírjára.
Kora délután mentünk vissza az oviba. Visszafelé nem busszal mentem, hanem anyával.
Úgy volt, hogy anya ebéd után hazavisz, de csak alvás után jött értem végül, úgyhogy nem is tudtam rendesen aludni.
Összességében nagyon jól éreztem magam, de ez a haláleset azért kicsit megviselt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése