Túl vagyok életem első óvodai fellépésén. Anyák napja alkalmából adtunk elő ovis társaimmal egy nem is annyira rövid műsort az anyukáknak, nagymamáknak és mivel apukák is szép számmal eljöttek így végül nekik is. Én hoztam a formám, akkor is beálltam verset mondani, amikor nem mondták a nevem, kicsit próbáltam rendet bontani, de a vége az lett, hogy az óvónéni mellé kerültem, ahol nem lehetett rendetlenkedni. Ettől függetlenül büszke vagyok magamra, mert a műsor egyáltalán nem volt rövid, sok sok verset, éneket kellett megtanulnom, sőt kicsit még táncoltunk is.
A műsorban volt egy zenés jelenet és amíg Juci néniék a zenét állították be, ill kiosztották a szükséges kellékeket, én bizony hegedűzést, meg gordonkázást imitáltam a kezemmel. Ez nagyon tetszett mindenkinek, főleg anyának. Pár szülő megkérdezte, hogy honnan tudom, hogy milyen hangszeren játszanak... Erre anya azóta sem jött rá....
A műsor végén átadtuk az ajándékokat. Én az anyának szánt virágot végül apának adtam, neki is jusson valami:)
Az ünnepség után összefutottam Jeremy nagymamájával a szekrényem előtt. És ha már ott volt, nem bírtam ki, hogy ne mondjam el neki, hogy Jeremy mindig megver. Csend lett körülöttem, a nagymama ránézett Jeremyre, Jeremy tágra nyilt szemmel ránézett anyára és apára, majd a nagymamája megkérdezte tőle, hogy tényleg bántani szokott-e. Erre Jeremy elsírta magát. Anya és apa pedig leszidtak, hogy miért árulkodok és biztosan nem direkt bánt Jeremy. Én jól megmondtam, hogy de igen, direkt szokott megverni és aztán jól elsírtam magam én is...
Pár kép az anyák napjáról.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése