Családi kerti parti

A szép időre való tekintettel átjöttek ma keriék egy laza, családi kerti sütögetésre. Amíg anya és Keri napoztak,keriapu husit sütött, mi gyerekek pedig együtt játszottunk. Én pizsamapartira vágytam, de sajnos keriék csak a délutánt töltötték nálunk, koraeste hazamentek, de megígérték, hogy nyáron többször fognak meglátogatni minket.

Igazi csaj :)

Az úgy volt, hogy szendvicset kértem vacsorára, és amíg anya mit sem sejtve összepakolt a konyhában, addig én a szendvicsről a szememre pakoltam az uborkaszeleteket, mondván azoknak ott a helyük. Hiszen, mint azt minden igazi nő tudja, az uborka csodákat tesz a fáradságtól puffadt karikás szemekkel... :D

Kirándultunk

Minden évben egy alkalommal szerveznek nekünk olyan kirándulást, amin a szülők is részt vehetnek (ha akarnak). Idén sem volt ez másképp. Ezúttal kis városunkban, Gyálon, egy tanyát látogattunk meg. (Szóval nem kellett sokat utaznunk:))

Reggel szokás szerint elvitt anya az oviba, majd elment és akkor ért vissza, amikor a buszra szálltunk fel. Kicsit féltem, hogy nem jön el, mert reggel az oviban mondtam neki, hogy nem akarom, hogy ott legyen a kiránduláson, de amikor kimentünk a buszhoz és láttam a szülőket, nyújtogattam a nyakamat, hogy hol lehet anya:). Aztán amikor megérkezett odaszaladtam hozzá és megköszöntem, hogy elkísér. Ő több szülővel egyetemben nem szállt fel a buszra, hanem autóval jött utánunk.

A tanyán már vártak ránk, különböző izgalmas játékokkal és háziállatokkal. Láttunk szamarat, kecskéket, pacikat, kacsákat, nyuszikat, cicákat, kutyákat. Anya csomagolt répát, amivel megethettem a lovakat. Az állatok simogatása mellett lehetett kézműveskedni is. Sólisztgyurmából díszeket készítettünk és sütöttünk mézeskalácsot is.

Mielőtt hazaindultunk még megnéztük a pár napos kis gyöngy kacsákat. Sajnos az egyik kis kacsa meghalt, ezért szomorú lett a kirándulás vége. A gazdanénivel közösen temettük el a kis kacsát és tettünk virágot a sírjára.

Kora délután mentünk vissza az oviba. Visszafelé nem busszal mentem, hanem anyával.

Úgy volt, hogy anya ebéd után hazavisz, de csak alvás után jött értem végül, úgyhogy nem is tudtam rendesen aludni.

Összességében nagyon jól éreztem magam, de ez a haláleset azért kicsit megviselt...

Anyák napja az oviban

Túl vagyok életem első óvodai fellépésén. Anyák napja alkalmából adtunk elő ovis társaimmal egy nem is annyira rövid műsort az anyukáknak, nagymamáknak és mivel apukák is szép számmal eljöttek így végül nekik is. Én hoztam a formám, akkor is beálltam verset mondani, amikor nem mondták a nevem, kicsit próbáltam rendet bontani, de a vége az lett, hogy az óvónéni mellé kerültem, ahol nem lehetett rendetlenkedni. Ettől függetlenül büszke vagyok magamra, mert a műsor egyáltalán nem volt rövid, sok sok verset, éneket kellett megtanulnom, sőt kicsit még táncoltunk is.

A műsorban volt egy zenés jelenet és amíg Juci néniék a zenét állították be, ill kiosztották a szükséges kellékeket, én bizony hegedűzést, meg gordonkázást imitáltam a kezemmel. Ez nagyon tetszett mindenkinek, főleg anyának. Pár szülő megkérdezte, hogy honnan tudom, hogy milyen hangszeren játszanak... Erre anya azóta sem jött rá....

A műsor végén átadtuk az ajándékokat. Én az anyának szánt virágot végül apának adtam, neki is jusson valami:)

Az ünnepség után összefutottam Jeremy nagymamájával a szekrényem előtt. És ha már ott volt, nem bírtam ki, hogy ne mondjam el neki, hogy Jeremy mindig megver. Csend lett körülöttem, a nagymama ránézett Jeremyre, Jeremy tágra nyilt szemmel ránézett anyára és apára, majd a nagymamája megkérdezte tőle, hogy tényleg bántani szokott-e. Erre Jeremy elsírta magát. Anya és apa pedig leszidtak, hogy miért árulkodok és biztosan nem direkt bánt Jeremy. Én jól megmondtam, hogy de igen, direkt szokott megverni és aztán jól elsírtam magam én is...

Pár kép az anyák napjáról.

Gyermeknap az oviban

Bár ma szombat van, mégis oviba kellett mennem. A készülődés az oviba nem volt egyszerű. Csizmát akartam felvenni és pulóvert, hosszas rábeszélés után végül nagy nehezen felvettem azt a ruhát, amit anya készített ki nekem. Mire az oviba értünk már tele volt az udvar. Kitettek magukért az ovi dolgozói. 7-8 ugrálóvár, számos arcfestő néni, egy csomó kreatívkodós asztal, zene és táncos mulatság várt rám. Miután beértünk megkerestem az óvónénieimet, köszöntem nekik aztán mentem játszani. Kipróbáltam az összes ugrálóvárt, cukorkáért rejtvényeket fejtettem meg, természetesen az arcomat is kipingáltattam, aztán megnéztem belülről egy tűzoltó és egy mentőautót, buborékot fújtam, majd beálltam táncolni egyet, aztán anyával készítettünk egy lepkét, aztán megint ugrálóváraztam, motoroztam, táncoltam, szóval tök jól éreztem magam. Sajnos Dominikkal nem találkoztam, viszont Bence barátom eljött a kistesójával és ott voltak az ikrek is, meg Ténia.
Délig tartott a mulatság. A gyereknap végén az aulában körbeálltak a gyerekek meg egy-két szülő, néhány óvónéni énekelt és zenélt, mi pedig körbe-körbe táncoltunk és énekeltük a Bújj bújj zöldágat, a tekeredik a kígyót, a Hopp Juliskát és hasonló dalokat. Ezúttal én is részt vettem a mulatságban, ügyesen utánoztam a tánclépéseket. Sajnos a párom elment, így, hogy ne kelljen egyedül táncolnom, anya is beállt és vele is táncoltam.
Az ovi előtt még várt ránk egy meglepi (vattacukor), amiért sorba kellett állni. Szerencsére Bencéék viszonylag elöl álltak és amikor meglátták, hogy beállunk a sorba, szóltak, hogy vesznek nekünk is. Így is elég sokat kellett várni a vattacukorra, de addig kint játszottam még Bencével meg a szomszéd fiúkkal, mert ők is ott voltak a gyereknapon. Aztán apa is megjelent, a munkából hazaérve rögtön odajött az ovihoz.
Miután mindannyian megkaptuk a vattacukrunkat, hazaindultunk. Bence puszival búcsúzott és azt mondta, hogy szia édesem:)))

Hát így telt az első ovis gyereknapom.

Hosszú hétvégém

A hosszú hétvége mozgalmasan telt. A szombat nagy részét nagyiéknál töltöttem, vasárnap pedig állatkertben voltam anyáékkal. Hiába énekeltem reggel a Pál Kata Pétert, csak sikerült vasárnap elaludnunk és így elég későn indultunk el, aminek az lett a következménye, hogy majd egy órán keresztül kerestünk parkolóhelyet az állatkert közelében. Végül jó 10 percnyire az állatkerttől tudtunk megállni. Az állatkertben rengetegen voltak, nem mintha ez engem különösebben zavart volna... csak azt sajnálom, hogy voltak olyan házak, amibe a nagy érdeklődés miatt nem jutottunk be. Ilyen volt pl. a mérgesház... Sajnos az állatok sem voltak most olyan jó formában, a legtöbb elbújt, bizonyára melegük volt. Én nagyon elfáradtam a végére, így 1/2 2 körül hazaindultunk. Illetve a Vörösmarty térre, mert anya akart venni magának cipőt. Mire odaértünk, én elaludtam a kocsiba, úgyhogy egyedül szaladt végig a kedvenc boltjain, de sajnos az összesből üres kézzel távozott. Bezzeg, ha én is bemehettem volna, biztos vettünk volna valamit:)

Hétfőn reggel elkísértem anyát a kozmetikushoz és amíg kezelték az arcát, én jól szétpakoltam a kozmetikus néni holmijait, felzabáltam a cukorkáis és tudom, nem szép dolog tőlem, de még a táskáját is széttúrtam.
Délután kirándulni akartam, de apa nem volt hajlandó elvinni, anya meg egyedül nem szívesen kel útra velem, úgyhogy otthon maradtunk.

Kedden keriék látogattak meg minket, az egész napot nálunk töltötték. Anya és keri napoztak a kertben, én Balázzsal és Virággal játszottam, keriapu pedig husit sütött.
Balázsék odáig voltak a három kiscicától, mindketten örökbe fogadtak egyet. Balázs Szilveszternek nevezte el az övét, Virág pedig Tejecskének. Az enyém maradt Aranyhaj...

Sajnos szerdán újra oviba kellett mennem. Mostanában nem szeretek oviba járni, de nem tehetek ellene semmit. Hiába találok ki bármilyen kifogást, a végén mindig ott kötök ki:(((