Meglepi buli...

... nem nekem, Rékának. Már hetek óta szervezték Katiék, mindenki tudott róla, csak az ünnepelt és Én nem. (Nehogy véletlenül elkotyogjam...) Nekem pénteken mondta el anya, hogy szombaton bálba vagyunk hivatalosak. Hogy őszinte legyek a bulinak örültem, de a szervezésnek annyira nem. Már anya szervezésének, mert azt találta ki papával közösen, hogy szombat reggel átvisz papáékhoz, és engem nagyiék visznek a party színhelyére, anya pedig suli után csatlakozik hozzánk. Én mindenárom anyával akartam, menni, és ennek keményen hangot is adtam. Aztán amikor a már jól ismert "Mit vegyek fel?" kérdéskört kezdtük tárgyalni, lenyugodtam. Közösen választottuk ki az én ruhámat és természetesen anyáét is. (Persze ő végül nem azt vette fel, amit én javasoltam...)

Szombaton reggel átmentünk nagyiékhoz. Nagyon jól éreztem magam náluk, Netti is átjött, hogy szórakoztasson kicsit. Délután aludtam 1 órát, aztán papa elment apáért, majd közösen átmentünk az étterembe, a meglepi party színhelyére.
Réka rögtön elsírta magát, miután megérkezett, Netti is sírt, meg nagyi is, szóval majdnem mindenki. Nekem sem volt túl jó kedvem, mert mindenáron tortát akartam enni, de meg kellett várnom, amíg mindenki megvacsorázik és csak utána bontották fel.
Ráadásul megint belázasodtam, bár ezt senki nem hitte el, csak anya érezte, hogy valami nincs rendben velem, amikor végre megérkezett. Ettől függetlenül végig maradtunk, és miután felvágtuk a tortát, már nekem is jobb kedvem lett kicsit.

Útban hazafelé azonnal elaludtam és otthon is csak feküdtem és bóbiskoltam. Anyáék megmérték a lázamat 38,5 volt. Szerencsére ma reggelre a láz elmúlt, remélem, nem leszek újra beteg.

Anya azt mondta, hogy mostmár tényleg az én szülinapom következik... Már alig várom :)