Nyilt nap

Tegnap nyilt nap volt az oviban, így anya a délelőtt folyamán bent lehetett velem és megnézhette, hogyan viselkedek közösségben.

Bár nagyon vártam már azt a napot, amikor anya is bent lehet velem, mégis mikor arra került sor, hogy bejöjjön a terembe, elküldtem. Szomorúan kiballagott, de kb egy óra múlva visszajött. Addigra mi már túl voltunk a reggelin és "szabadfoglalkoztunk":). Juci néni tett ki nekünk egy nagy lavórt amiből lehetett horgászni, de lehetett kézműveskedni is, meg egyéb kreatív játékokat játszani.
Kb. 10-kor kezdődött a közös foglalkozás, amihez nekem semmi kedvem nem volt, úgyhogy szó szerint minden feladatból kivontam magam. Ennek köszönhetően anya búskomoran ment el. Délután aztán ő jött értem és kikérdezett, hogy miért voltam annyira inaktív és Mariann nénivel is hosszan beszélgetett rólam. Mariann néni szerint nincs nagy baj, de azt is mondta, hogy lehet kérni időpontot fogadóórára és akkor szívesen elmondják Juci nénivel, hogy ők hogyan látják a dolgokat, miben lehetne fejleszteni stb, stb.

Aranyköpések...

Lili: Ha felnövök lesz medencém, meg autóm, meg gyerekem.
Anya: És hogy fogják hívni az unokámat?
Lili: Neked nem lesz unokád, mert te akkor már öreg leszel, nem fogsz élni...

Lili: Anya én fotytam
Anya: Fogytál? Mennyit fogytál?
Lili: Sokat
Mama: Nem fogyott, fosott:D

Anya: Lili hány éves leszel?
Lili: 22?

Pápá hosszú haj

Tegnap a kínkeserves fésülködés közben engedélyt adtam anyának, hogy elvigyen a fodrászhoz. Gyorsan fel is hívta a fodrászát, aki estére tudott időpontot adni. 3/4 6-kor mindenkinek szóltam, hogy búcsúzzon el a hosszú lomboncomtól, aztán anyával elindultunk a fodrászhoz. A fodrásznál nagyon megilletődtem, meg se mukkantam, csendben végigültem, amint megszabadítanak a 3 évig növesztett hajkoronámtól. Annyira jól viselkedtem, hogy Erika néni a művelet végén megjutalmazott egy kinder csokival.
A végeredmény tükrözi az egyéniségemet, pajkos és gézengúzos:)



Ilyen volt:

 Ilyen lett:

Egy tincset eltettünk emlékbe papának.

Most újra elkezdem növeszteni a hajacskámat. Szerencsére gyorsan nő, úgyhogy pikk-pakk hosszú lesz megint. Anya azért este megkérdezte, hogy nem bántam-e meg, hogy levágattuk, mert eddig nagyon ragaszkodtam hozzá és csak a fufrumat engedtem levágni, de szeretem az új frizurámat, úgyhogy egyáltalán nem vagyok szomorú főleg ha belegondolok, hogy mennyit szenvedtem a fésülés miatt...

Praclik és tappancsok :)

Majdnem négy éves praclijaim és tappancsaim így mutatnak papírra vetve:

Süssünk, süssünk valamit...

Tegnapelőtt piskótát, tegnap pedig diós-baracklekváros almatortát sütöttünk anyával, aki köszönhetően az új Tupperware-os cuccainak egyre több időt tölt a konyhában :D

Anya adagolt, én kevertem a végeredmény pedig rendkívül gyorsan elkészült és nagyon fini lett.

Meglepi buli...

... nem nekem, Rékának. Már hetek óta szervezték Katiék, mindenki tudott róla, csak az ünnepelt és Én nem. (Nehogy véletlenül elkotyogjam...) Nekem pénteken mondta el anya, hogy szombaton bálba vagyunk hivatalosak. Hogy őszinte legyek a bulinak örültem, de a szervezésnek annyira nem. Már anya szervezésének, mert azt találta ki papával közösen, hogy szombat reggel átvisz papáékhoz, és engem nagyiék visznek a party színhelyére, anya pedig suli után csatlakozik hozzánk. Én mindenárom anyával akartam, menni, és ennek keményen hangot is adtam. Aztán amikor a már jól ismert "Mit vegyek fel?" kérdéskört kezdtük tárgyalni, lenyugodtam. Közösen választottuk ki az én ruhámat és természetesen anyáét is. (Persze ő végül nem azt vette fel, amit én javasoltam...)

Szombaton reggel átmentünk nagyiékhoz. Nagyon jól éreztem magam náluk, Netti is átjött, hogy szórakoztasson kicsit. Délután aludtam 1 órát, aztán papa elment apáért, majd közösen átmentünk az étterembe, a meglepi party színhelyére.
Réka rögtön elsírta magát, miután megérkezett, Netti is sírt, meg nagyi is, szóval majdnem mindenki. Nekem sem volt túl jó kedvem, mert mindenáron tortát akartam enni, de meg kellett várnom, amíg mindenki megvacsorázik és csak utána bontották fel.
Ráadásul megint belázasodtam, bár ezt senki nem hitte el, csak anya érezte, hogy valami nincs rendben velem, amikor végre megérkezett. Ettől függetlenül végig maradtunk, és miután felvágtuk a tortát, már nekem is jobb kedvem lett kicsit.

Útban hazafelé azonnal elaludtam és otthon is csak feküdtem és bóbiskoltam. Anyáék megmérték a lázamat 38,5 volt. Szerencsére ma reggelre a láz elmúlt, remélem, nem leszek újra beteg.

Anya azt mondta, hogy mostmár tényleg az én szülinapom következik... Már alig várom :)

Új rucik

Tegnap anyával és apával vásásorlni voltunk. Most, hogy jön a tavasz, itt az ideje, hogy a meleg csizmát cipőcskére cseréljük és kellett még pár cucc, hogy ma reggel jobb kedvvel tudjak elindulni az oviba. Végül két cipőt kaptam, (egy pónisat és egy hófehérkéset) és választottam még két rózsaszín csőszárú nadrágot, két pólót, meg egy gyönyörű nyári ruhácskát. Anya vett még nekem csattokat meg hajpántot is, hogy teljes legyen az összhang:)
A vásárlás után átmentünk nagyiékhoz ebédelni aztán hazamentünk. Otthon az első dolgom az volt, hogy felpróbáltam az új szerzeményeimet. Természetesen sikerült az összeset összekennem mama születésnapi csokitortájával... Sebaj, így is nagyon örültem a szép új ruhácskáimnak. Alig várom már a tavaszt, hogy nagykabát nélkül hordhassam őket.