Bajkeverő

Végre visszakaptam anyukámat, aki a héten letudta az utolsó vizsgáját. Bizony eléggé elkanászodtam az utóbbi hetekben, pedig igyekeztek minden jóval lekötni, de hát a szülői felügyeletet nem pótolhatja semmi. Erre időközben anya is rájött.
Szerdán anyának volt egy fontos vizsgája, amire kedden este még készülnie kellett. Mivel egyedül nem tudta a számolós feladatokat megoldani, így a netről kellett anyagokat letöltenie, engem pedig megkért, hogy addig játsszak egyedül (ill. Noncsival) a szobámban. Apa közben a hálóban aludt.
Kb egy órája lehettem egyedül (ill. Noncsival), amikor anya feljött megnézni, hogy minden rendben van-e. Amit ezután kaptam azt egyhamar nem fogom elfelejteni, de anya sem, amit látott. Én éppen a wc-ből szaladtam ki teljesen meztelenül, nedves fejjel. Az átjáróban a parketta tocsogott a víztől és itt-ott vizes wc papír galacsinok tarkították. Már ez sem tetszett anyának, de igazán haragos akkor lett, amikor belépett a szobámba és meglátta azt a hihetetlen rumlit, amit egy óra alatt sikerült összehoznom. A konyhám mosogatója tele volt narancslével, de jutott narancsléből a parkettára és a vadi új szőnyegemre is szép számmal. Természetesen a konyhai eszközök ragadtak a narancslétől. A karácsonyra kapott törpéim és a Hófehérkém egy lavor vízben úszkáltak. Természetesen a vízből is jutott a szőnyegre és a parkettára, mint ahogy a samponból is, amivel megmostam Hófehérke haját és a sajátomat. (Csak leöblíteni nem tudtam). A ruháim egy része szétszórva a szobában, körülöttük vizes wc papírgalacsinok:). A törpék evőeszközeit és pár játékedényt a wc  mosdójában találtak meg, ami teljesen eldugult a beledobott papír galacsinoktól.
Még sose láttam ilyen idegesnek anyát és apát, kaptam a fenekemre is. Szó nélkül öltöztem fel, és bújtam be az ágyba.
Amikor anya később megkérdezte, hogy tudom-e miért kaptam ki, azt mondtam, hogy "Mert rossz voltam és megvertem Noémit". (Azt hittem tudja...) :)

Beszólogatunk

Az elmúlt hetekben rászoktam arra, hogy igen helyett ahával meg ühümmel válaszoltam a kérdésekre. Anya persze folyamatosan kijavított "Nem ühüm, hanem igen!", Nem aha, hanem igen!". És bizony olyan sokszor hallottam, hogy teljesen leszoktam erről a rossz tulajdonságról, viszont azóta mindenkire rászólok, aki aházik vagy ühümözik, hogy nem "Nem ühüm, hanem igen! Nem aha, hanem igen! :D
Lehet tesztelni:)

Buli

Ma ünnepeltük Viri 5. szülinapját. Délelőtt indulás előtt betoppantak nagyiék egy doboz mackó mézzel meg a kedvenc piskótás kekszemmel, aztán még elszaladtunk az auchanba ajándékot venni és utána átmentünk keriékhez. Már mindenki csak ránk várt. Átadtuk az ajándékokat (Filly pónikat), aztán megettük a tortát, amit Keri sütött és játszottunk. Annyira belemerültem a játékba, hogy amikor anya kettő után szólt, hogy indulunk, én bejelentettem, hogy maradok. Szóval nélkülem mentek haza, értem pedig holnap jön apa.

Mivel a mai napot nem töltöm otthon, így még nem tudhatom, hogy távollétem alatt anyáék megleptek egy kis tv-vel. (Ill. keriék leptek meg vele, apa felszerelte a falra, anya meg beüzemelte.) Juhéjj!! Mindig erre vágytam!

Meggyógyultam

Szerencsére hamar átestem ezen a betegségen. Gyakorlatilag már másnap minden rendben volt. Ettől függetlenül anya egész héten itthon maradt velem. Hétvégére ki is készült teljesen és alig várta, hogy újra munkába álljon:)))

Pénteken segítettem anyának eltenni a karácsonyi díszeket és elbúcsúztam a fától. (A csokidíszeket, amiknek nagy részét kari után tettem fel a fára, egy kis tálba raktuk, és míg anya kivonszolta a fát a nappaliból, addig a csokik a háromnegyedét felfaltam..., aztán meg összetörtem egy csúcsdíszt, és magamtól beálltam a sarokba...


Délután aztán visszamentünk a doktornénihez és mivel megint rendesen viselkedtem, így anya megígérte, hogy vesz nekem egy ajándékot.

Már csak Furdi a beszélő csavarhúzó, és Vili a beszélő zseblámpa hiányzik Frizu a beszélő hajszárító, és Szippancs a beszélő porszívó mellé:DDD

Beteg vagyok:(

Ez az év is jól kezdődik. Belázasodtam és fáj a fejem. Voltunk a doktornéninél, de nem piros a torkom.... Kaptam gyógyszereket meg szemcseppet és pénteken vissza kell mennünk. Addig anya itthon lesz velem.

Kari után

2010 utolsó hetét majdnem végig otthon töltöttem. Azért csak majdnem, mert 31-én anyának dolgoznia kellett, így aznap át kellett mennem Nagyiékhoz.

De kezdjük az elején.

Ott hagytam abba az előző bejegyzést, hogy 25-én Keriéknél aludtam. 26-án sem akartam hazamenni, egészen este 10 óráig, amikor is kijelentettem, hogy ha törik-ha szakad én hazamegyek anyához. Nem volt mit tenni, Keri felhívta anyát, aki elküldte értem apát. Másnap anya elvitt szánkózni a játszótér melletti dombra. Odafelé anya mellett sétáltam, aztán a dombon felültem a szánkóra és annyira bátor voltam, hogy kétszer is lecsúsztam:)

29-én ismét jelenésem volt Nagyi fodrászánál. A fodrásznéni először Nagyi haját kente be valami elképesztően büdös trutyival (hajfestékkel), én pedig csak ezután kerültem sorra. Azt rögtön közöltem, hogy a büdös krémből nem kérek:D Egyéb kikötésem nem volt. A fodrásznéni nem vágott sokat a hajamból éppencsak megigazította. Mivel nem ez volt az első fodrászos élményem, így ügyesen végigültem, amíg a hajamon dolgoztak, aztán papa hazavitt.

Szilveszter napját - mint már említettem -Nagyiéknál töltöttem, 4 után vitt haza anya. Este aztán átjöttek Keriék és együtt ünnepeltünk, ill, csak mi gyerekek... az ősök ugyanis mind dolgoztak nap közben, korán keltek, meg ilyenek és nagyon fáradtak voltak. Tíz órakor anyáék úgy döntöttek, hogy mielőtt mindenki elalszik, feldobják kicsit a hangulatot. Kimentünk hát a kertbe, apa pedig rögtönzött nekünk egy kis tüzijátékot. Éjfélkor aztán meghallgattuk a Himnuszt és koccintottunk (mi gyerekek kölyökpezsgővel) majd kimentünk megint a kertbe tüzijátékot nézni. Keriék 1 óra körül mentek haza és miután elmentek, mi is nyugovóra tértünk.

Így töltöttem tehát 2010 utolsó napjait.