Én meg hősként ültem ott, mégcsak nem is sírtam, viszont a tapasz nagyon felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy kb három perc alatt le is rágtam az ujjamról. Anya feltett egy másikat, de azt is sikerült lenyalogatnom. Végül tapasz nélkül maradtam, és bibis ujjal kellett elaludnom.
Persze ettől függetlenül továbbra is anya marad a manikűrösöm. Ezek után biztos még jobban fog figyelni, amikor a körmömet vágja, és nem hagyja majd, hogy egy kicsit is elmozdítsam a kezem. Az incidens egyébként vasárnap történt. Azóta be is gyógyult a seb.
Jól vagyok! És jól van a papám is, aki túl van a nagyon sok órás műtéten. Sokat gondoltunk rá és várjuk, hogy kijöjjön a kórházból!!!
2 megjegyzés:
Megsúgom Lilike, hogy ezt én is "eljátszottam" már Barbival, azzal a különbséggel, hogy én nem ragasztottam le, csak fertőtlenítettem! Sajna néha előfordulnak ilyen kis bibik :)
Papidnak szurkolok én is!!
Lilukának is volt bibije... Neki az Apukája csinálta, azóta átvettem tőle ezt a feladatot... ;) Megesik ez mindenhol.. :)
Megjegyzés küldése