Kefir, Lucky és Bajusz

Bajusz még nagyon vigyáz a cicusokra, akárhányszor megpróbáljuk őket lefotózni, azonnal ott terem. Egyelőre csak ilyen képekkel szolgálhatok:

Visegrádi kirándulás...

méghozzá hajóval....
Két hete tervezi, szervezi anya ezt a programot, de még ma reggel 8-kor sem volt biztos, hogy hajókázni megyünk. Én a veszprémi állatkertbe akartam menni, apa pedig libegőzni, viszont csak anya nézett utána rendesen mindennek, úgyhogy maradt az a program, amit ő akart.... Nah ez nem jelenti azt, hogy nem éreztük magunkat jól a mai napon.
9-kor indult a hajónk a Vigadó térről. A hajóra apa nem szállt fel velünk, ő inkább kocsival jött utánunk (ami jó is volt, mert ennek köszönhetően tudtunk felmenni a Fellegvárba, de erről majd később). A hajóút irtó hosszú volt. Nem szárnyashajóval mentünk, hanem sétahajóval, így kb 3 óra alatt értünk Visegrádra. Viszont a hajón lehetett sétálni, meg szaladgálni, és felül volt nyitott rész, szóval végül mégsem bántuk meg, hogy nem a sokkal gyorsabb szárnyashajót választottuk. (Csak apa bosszankodott, mert szegényke 10-re ért Visegrádra, így várhatott ránk bő 2 órát). Út közben két helyen álltunk meg, a Batthyány téren és Vácon. Vácig rajtam kívül több gyerek nem volt a fedélzeten, fura is volt. Én hoztam a formám, indulás után kb 10 percig csendben ültem, aztán először fent sétálgattam, később anyával lementünk a büfébe és onnantól kezdve kb 30-szor jártuk végig a hajót. (Talán ezért van anyának már most izomláza..) Vácon aztán felszállt néhány gyerek köztük Lili és Bende, akikkel összehaverkodtam, ők is Visegrádra mentek kirándulni:).
Visegrádon az első utunk egy fagyizóba vezetett. Onnan aztán továbbmentünk Mátyás király játszóparkjába, ami egy gyönyörű játszótér, mókás és izgalmas fa játékokkal. Anya és apa is találtak maguknak elfoglaltságot, tényleg mindannyian jól éreztük magunkat. A játszótérről aztán a Fellegvárba vezetett utunk. Ez kocsival sem volt rövid út, gyalog apa tuti nem tette volna meg. Sajnos ő nem akart bejönni velünk a várba, így csak ketten néztük meg anyával. A kilátás gyönyörű volt fentről és a vár is rejtegetett megannyi látnivalót. Pl. volt benne egy kicsi panoptikum, meg fegyverkiállítás, az egyik "teremben" pedig jó pár kitömött állatot láttunk. Tényleg olyan volt mintha több száz évet mentünk volna vissza az időben. Amikor besétáltunk a várkapun megkérdeztem anyától, hogy "Anya, itt laknak a hercegnők?"
Mielőtt elhagytuk a várat lovagoltam egyet, ekkora lovon még sose ültem, muszáj volt kipróbálnom:).

Sajnos a Salamon tornyot nem tudtuk megnézni, mert a várból lefelé menet elaludtam a kocsiban, de így is 4 óra után értünk haza.
De beszéljenek inkább a képek:

A hajón:

Képek a játszóparkról:

Fellegvár panoptikuma:

Kilátás a várból

 :D (egy bácsi tartott, míg anya fényképezett)

  Ezt muszáj volt kipróbálnom...

A paci neve Legény. (Innen nem is tűnik olyan nagynak...)

 Apával:

 A kimerült anyával:)

Hazafelé anya már azon törte a fejét, hogy mi legyen a következő uticél... Én továbbra is az állatkertre szavazok, apa libegőzni szeretne, anya pedig csobbanna egyet az Aquaparkban... Meglátjuk...

Új családtagok

Pontosan három héttel ezelőtt, Bajusz úr két kis cicának adott életet. Hűvös, esős nap volt... Bajusz úr egész délelőtt nem találta a helyét, nyávogott, kereste a társaságunkat, ramatyul érezte magát. Anya felrakta a teraszra a kosarát és megágyazott neki. Bajusz jó darabig feküdt a kosárban, mi pedig anyával felváltva őrködtünk mellette, aztán hazajött apa, és elkezdett kalapálni a konyhában, ami Bajuszt annyira megijeszthette, hogy elment. Anya kereste a szomszédoknál, de senki nem tudott róla semmit. Másnap Bajusz hazajött, de a cicák nem kerültek elő... egészen a mai napig. A hátsó szomszédunk talált rájuk a fészerében. A cicák jól vannak, már kinyílt a szemük. Mindkettő fehér alapon szürke foltos. Az egyiket Kefirnek neveztük el a másikat pedig Luckynak. Kefirt megtartjuk, Luckynak pedig keresünk gazdát. Biztosan találunk mert nagyon cuki cica:)

Gyűjtemény

Aki ismer, tudja, hogy imádok énekelni, mesét hallgatni és már most szeretem a könyveket. (Maradjon is így.) Korábban nem vigyáztam rájuk, sajnos jópár könyv esett áldozatul, míg megtanultam, hogy hogyan kell bánni velük. Most már tudom, hogy nem szabad összefirkálni őket, és nagyon óvatosan kell lapozni, mert könnyen tépődnek, gyűrődnek.

Unokatesóimtól rengeteg képes-, mondókás könyvet örököltem, de ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi gyűjteményemet már nem lehet növelni. Anya és Kati is gyakran lepnek meg új, vagy régi történeteket, mondókákat tartalmazó könyvekkel.
Így történt ez tegnap is, amikor a Sparban vásároltunk és anya véletlenül kiszúrta az Egmont kiadótól Pán Péter történetét. (Azért is mókás, hogy pont Pán Péter könyvébe botlottunk bele, mert napközben a szomszéd nénink pont azt ecsetelte anyának, hogy milyen szomorú, hogy én még nem ismerem Csingilinget és mondta, hogy majd kölcsönadja DVD-n.) Pán Péter könyve mellett ugyanattól a kiadótól megtaláltuk még a Szépség és szörnyeteg című Disney mesét is. Anya mindkettőbe belenézett, beleolvasott, aztán megvette nekem mindkettőt. Pán Péter története még most sem érdekel annyira, de Belle-ről szívesen hallgatok, sőt mesélek is, ha anya éppen nem ér rá felolvasni:)

Kiderült, hogy ennek a sorozatnak, nem csak két könyve jelent meg, hanem 15. Ma megrendelte anya a Hófehérkét, Hamupipőkét, Bambit és Némót is, alig várjuk, hogy megérkezzenek, annál is inkább, mert nagyon gyönyörű képek vannak bennük.

Margitsziget helyett...

Az úgy volt, hogy szombaton anya mégsem ment iskolába, helyette kitalált nekem és magának egy sokkal izgalmasabb programot. 9.20 perckor gurultunk ki a kertünkből és Budapest, azon belül is a belváros felé vettük az irányt. Én nem sokkal később elszundikáltam, és amikor felébredtem, anya már javában parkolóhelyet keresett. (Anyáról tudni kell, hogy nem a parkolás mestere, így csak olyan helyen áll meg, ahol legalább 2-3 autónyi hely van, előtte és utána. Nos ez a belvárosban még szombaton is igen ritkán fordul elő, úghogy nem kis időbe - és körbe - került, mire végre megálltunk, és leparkoltuk az autót a Wesselényi utcában, majdnem ott ahol anya régen lakott..) Úgy terveztük, hogy ha már kirándulunk, akkor utunk egy részét tömegközlekedési eszközzel tesszük meg. A 4-es 6-os villamosmegálló kb 5 percnyi sétára volt a parkolohelyünktől. Szépen elindultunk a megálló felé, amikor anya egy hatalmas felfedezést tett. Otthonhagyta a bérletét.... Tanakodtunk, hogy mit csináljunk, aztán mivel kp nem volt anyánál, ráadásul automata sem volt a környéken, hogy pénzt tudjon kivenni, így szépen visszaültünk a kocsiba. Én azonnal hisztizni kezdtem, mert nem ebben állapodtunk meg; hajókat ígértek, meg virágokat... Anya megnyugtatott, hogy nem marad el a kirándulás, csak módosítjuk a helyszínt. Jön a B terv:).
Előtte azonban haza kellett szaladnunk a cuccokért, amiket szőke anyám otthon felejtett és újra kocsiba ültünk és ezúttal Budafok felé vettük az írányt. Az M0-áson pont a csepeli Shell kút után jött a második rendkívül kellemetlen meglepetés. Akkora dugó volt, hogy csak lépésben ill. még annál is lassabban lehetett közlekedni. Mivel elhagyni a nullást már nem lehetett szépen beálltunk a sorba, és a kb 20 perces utat 1óra alatt megtéve, végül a Tropicáriumban kötöttünk ki. (Zárójelben jegyzem meg, hogy útközben láttam egy hajót, meg a Dunát, szóval, amiért elindultunk, azt végül megkaptam:)) 
A Tropicáriumban nagyon jól éreztük magunkat anyával. Szerencsére nem voltak sokan, így minden akváriumot kényelmesen meg tudtunk nézni, a cápáknál pedig egész sokáig elidőztünk, közöttük fogyasztottuk el az ozsonnánkat ugyanis:).
A Tropicárium után fagyiztunk egyet, aztán shoppingolni indultunk a Camponában. Sajnos üres kézzel kellett távoznunk (ill. egy virág mintás övvel), mert megint hisztizni kezdtem, úgyhogy anya úgy döntött, jobb lesz ha hazafelé vesszük az irányt. Útban hazafelé megint szundikáltam egyet, otthon tértem magamhoz.
Nos így történt, hogy a Margitsziget helyett végül a Tropicáiumot néztük meg.
Otthon, amikor összegeztem az eseményeket, szó szerint annyit jegyeztem meg, hogy "Csak azért vagyok szomorú, mert apa nem jött velünk." Remélem, hogy a következő kiruccanásunkon ő is részt fog venni.

Pár kép a Tropicáriumból: