Bikalon

Tegnap éjjel megint (immár 2. alkalommal) keriéknél aludtam. Este gondoltam egyet és megkértem apát, hogy vigyen át, ő pedig nem tehetett semmit, teljesítenie kellett a kívánságomat. (Na jó, az ötlet, hogy keriéknél aludjak nem annyira hirtelen jött... miután hallottam anyáékat beszélgetni telefonon, döntöttem úgy, hogy átmegyek...)
Most is jól éreztem magam keriéknél, de amikor eljött a lefekvés ideje, kijelentettem, hogy mégis inkább hazamennék anyához. Keri viszont kijelentette, hogy nem fogja anyáékat felhívni:(. Elindított nekem egy Halász Judit lemezt én pedig sértődőtten lefeküdtem, és a második számnál már húztam is a lóbőrt:))) Keri kemény csaj, vele nem lehet szórakozni, ezt muszáj lesz a jövőben megtanulnom, ha jóban akarok lenni vele. Márpedig keriéktől mindig tök jó cuccokat kapok, szóval már csak ezért is megéri nála betartani a játékszabályokat:))) Legutoljára pl.ezt a babát kaptam tőle:

És ez nem egy egyszerű baba... Beszél is meg ilyenek... Persze nem csak ezért szeretem kerit, de ez sem mellékes ugye.
Na, de most kanyarodjunk vissza az előző témához... Reggel amint felébredtem egyből jeleztem, hogy haza akarok menni anyához. Szerencsére anyáék hamar értem jöttek, de nem haza mentünk hanem egy hihetetlenül hosszú kocsikázásra, aminek végén Bikalon kötöttünk ki. Én az út nagy részét átaludtam, aminek anyáék azért is örültek, mert addig se hánytam:)).

Még indulás előtt Kerivel (akit nem csak az ajcsik miatt bírunk:))

Bikalon Kati néni és Laci bácsi várt minket, kis idő múlva pedig kerianyuék is befutottak. Ebéd előtt kimentünk a temetőbe meglátogatni anyai nagypapám és dédszüleim sírját. Természetesen a sír rendberakásában Virágékkal együtt én is tevékenyen részt vettem.

Így vittem a kannát keriapuval:

Aztán pedig így törölgettem a sírt:

Az ebéd fincsi húsleves volt, rántott husi hasábburgonyával és tejfölös uborka saláta. Mindegyikből nagyon jóízűen ettem:). Ebéd után aztán felmásztam a kanapéra és megmutattam, hogyan tudok fejen állni(!) és bukfencezni. Nem sokkal később megjelent Lacika (anyáék unokatesója) máltai selyemkutyájával és angol bulldogjával. Lacika aztán elment, a kutyák viszont maradtak. Én persze nem bírtam magammal, Koppányt, az angol bulldogot addig taszigáltam, amíg sikerült ráülnöm a hátára:) Aztán a kutya elindult (a hátán velem)engem pedig Kati néni mentett meg a hatalmas eséstől:) Az attrakción mindenki jót nevetett.
Nemcsak Koppánnyal incselkedtem, elkaptam Picit is, aki Kati néniék jól kifejlett rotija. Szerencsére jámbor jószág, így tulajdonképpen azt csináltam vele, amit akartam. Eleinte csak simogattam, aztán kergettem, aztán ráültem a hátára. Szegény nagyon elfáradt:(. Biztos vagyok benne,  hogy miután eljöttünk, lefeküdt, hogy kipihenje a mai nap fáradalmait és azóta is alszik:)))

Picivel:

3/4 3 körül indultunk haza Bikalról. Szerencsére a több, mint 2 órás visszaút nagy részét is átaludtam, így anyáék megúsztak még egy hányást:)))). Miután felébredtem már majdnem otthon voltunk. Nem mentünk egyből haza, apa még elvitt minket fagyizni.

Anya sok-sok programot szervezett nekem a hosszú hétvégére. Holnap tropicariumba megyünk, vasárnap pedig a Vidámparkba. Már alig várom:)))