Fogadó óra

Elmaradt a fogadó óra ma, mert a tanító néni lebetegedett. Abban maradtak anyával, hogy ha jobban lesz, majd egyeztetnek új időpontot. Mindenesetre azóta az ominózus anyával töltött gyötrelmes ábécé tanulós délután óta, többször nem panaszkodtam hasfájásra. Igaz párszor hamarabb jött értem apa. Kár, hogy ebből nem lehet rendszert csinálni :(

Az ábécét holnapra megtanulom! Az ábécét holnapra megtanulom!

Az utóbbi időben gyakran panaszkodtam hasfájásra, így több esetben is korábban kellett apának értem jönni. Volt, hogy öklendeztem is az iskolában. Hiába vitt el apa orvoshoz, nem derült ki semmi. Hétfőn is hányingerem volt, ezúttal anyát érték el hamarabb telefonon, így azonnal értem jött az iskolába. (Az azonnal azt jelenti, hogy egy órát vártam rá az osztály előtt, egyedül a nyitott ablaknál mikozben a többiek bent tanultak...) Pont szünet volt, mikor anya megérkezett, így még tudott pár szót váltani a tanár nénivel. Elmondta, hogy szerinte ez valami lelki eredetű dolog lehet, ami miatt rendszeresen rosszul vagyok az iskolában, mert otthon semmilyen tüneteim nincsenek, sőt kifejezetten jól érzem magam. A tanító néni egyetértett anyával (mondjuk, így nem igazán értjük, hogy akkor minek küldött haza, de mindegy is). Anya mebeszélte vele, hogy fel fogja hívni és kér időpontot fogadóórára, hogy megbeszéljék, hogyan tovább. A tanító néni amúgy azt is megemlítette, hogy mostanában a teljesítményem is visszaesett.
Bár örültem nagyon anyának, hogy ő jött értem, otthon már nem voltam annyira lelkes. Anya ugyanis rövid beszélgetés után azonnal nekiállt az ábécét gyakoroltatni, amit még hétvégére adtak fel leckének, de én pár betűt nem tanultam meg rendesen. Sajnos anya nem az a feladós típus, mint apa. Ő mindig is a maximumot próbálja kihozni belőlem és addig nem ereszt, amíg nem tanulom meg rendesen a dolgokat, vagy nem csinálom meg tökéletesen a házimat. Mikor a sulis dolgok után rétértünk a házira rögtön kikérdezte az ábécét, amit hétvégén is gyakoroltam. Hát nem volt tökéletes, de nem voltam hajlandó többször felmondani. Erre anya elkezdte mondogatni. Eleinte csak a dzs-ig, mert ezt  a betűt a dz-vel együtt mindig kihagytam. Én már kínomban felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót, de anya jött utánam és a csukott ajtó mögött megállás nélkül mondogatta az ábécét, mint egy lemezjátszó, amiben megakadt a lemez. A végén már megsajnáltam és lementem vízért, nehogy kiszáradjon a szája, de így sem hagyta abba. Csak mondta és mondta és mondta kb másfél óráig. Akkor hagyta csak abba, amikor végre nagy kegyelmesen hajlandó voltam újra felmondani. Mit ad Isten, sikerült a dz és dzs helyét megtalálnom és kicsi gyakorlás után rendesen kiejtenem is mindkét betűt. Ezt követően még a gy és ly hangokkal voltak gondok, de este sikerült párszor hibátlanul felmondani, és másnap reggel is segítség nélkül felmondtam.
Este meglepődve tapasztalta anya, hogy ismét beíratta velem a tanító néni az üzenőmben, hogy az abécét holnapra megtanulom. Anya megkért, hogy mondjam fel neki. Felmondtam, jól. Nah erre anya szépen befirkantotta az üzenőmbe a következő levelet a tanító néninek:
"Egy hete az abc-vel kelünk és fekszünk. Voltak problémék a dz, dzs , gy és ly betűk kiejtésével és helyével, de hétfőn úgy feküdt le Lili, hogy előtte többször hibátlanul, segítség nélkül felmondta és ma reggel is kikérdeztem, többször hibátlanul elmondta. Nem értem, hogy az iskolában miért nem megy, miért blokkol le, mindenesetre ma délután is gyakoroltuk. Bízom benne, hogy most már az órán is hibátlanul fel fogja tudni mondani."
Ma már nem volt beírás. Este anya beszélt Kati nénivel, a fogadóróra miatt. 25-re kapott időpontot.
Nem tudom mi lesz ezután, de mostanában nem szeretek iskolába járni :(

Itt a farsang áll a bál

Ma rendezték a farsangot az iskolánkban. Nálunk már kora reggel állt a bál emiatt, ugyanis én biza szereztem egyéni sorszámot, fittyet hányva arra, hogy anyával nem beszéltük meg, hogy egyénileg is beöltözök. Egész héten kértem anyát, hogy írja be az üzenőbe, hogy hupikék törpike leszek, de nem volt hajlandó, úgyhogy azt mondtam az iskolában, hogy anya elfelejtette, az én jó lelkű, hiszékeny és még kicsit naiv tanár nénim bevette a mesét és kért nekem sorszámot. Reggel kértem anyát, hogy vigyen el a müllerbe jelmezt venni, mert én egyénileg öltözök be, de anya nem hitt nekem, így végül felhívta Kati nénit, aki mondta, hogy valóban kért sorszámot nekem. Ha ez egy nappal korábban kiderül, talán tehettünk volna még valamit. Azonban én tegnap este már aludtam, mikor anya hazajött, így nem tudtam neki elmondani. Így nem maradt más választásunk, kikotortuk a szekrényemből a tavalyi jelmezemet és Frankie Steinnek öltöztem be megint. Mondanom sem kell, anya marhára nem örült a különakciómnak, de már kezdi megszokni. Én ezt az egészet annyival tudtam le, hogy nem kell nekem beírogatni semmit, mindent meg tudok oldani egyedül :))

Visszatérve a farsangra végtelenül hosszú és fárasztó volt. Az osztályunk kukacnak öltözött be. A hat osztályból 4. lettünk holtversenyben az 1/b-vel és mivel a 3. helyen is holtverseny volt, így mondhatom azt is, hogy utolsók lettünk. Pedig nem voltunk rosszak szerintem, de azt sem mondanám, hogy olyan "húde" ötletes volt a jelmezünk. (Sajnos a szülők nagy része nem szívesen áldoz egy forintot sem az ilyen eseményekre, nem beszélve, hogy kreativitással sem áldotta meg őket a sors) Mindegy is, a részvétel a fontos, nem a helyezés. Egy torta volt a jutalmunk, amiből én nem ettem, mert nem szeretem a csokitortát. Az egyéni öltözetem sem nyerte el a zsűri tetszését, de azért én örültem, hogy végül beöltöztem, bár amikor egyedül fel kellett vonulnom, akkor kicsit izgultam. Az igazgató néni unalommal az arcán nézte, a vonulásomat. Ki is szaladtam gyorsan a tornateremből. Anya a farsang után megígérte, hogy jövőre saját kezűleg készít nekem valami ötletes jelmezt.
3/4 3-kor értünk haza a farsangról, aztán még elmentünk vásárolni. Anya egy rakat könyvet vett magának a szakdolgozatához és én is kaptam egy készségfejlesztő füzetet, amit magam választottam.

Pár kép a farsangról:

Fontos hírek

Apa tegnap hazaköltözött. Rájött, hogy nem tud nélkülünk élni. Megbeszélték anyával, hogy kinek miben kell változnia, meglátjuk ezután mi lesz. Én mindenesetre örültem. Miután megbeszélték a dolgokat elmentünk shoppingolni. Kaptam pár új rucit, meg cipőt is vettünk anyának is meg nekem is. A shoppingolásból hazafelé beugrottunk Petráékhoz és áthoztuk őt és tesóját Szilvit (aki már negyedik osztályos). Nálunk aludtak és valamikor délután mennek haza. Játszottunk boltosat, gazdálkodj okosant, X boxosat, most pedig kint labdázunk a kertben. Tök jó :)

Más, hétfőn volt szülői értekezlet, ahol többek között megbeszélték, hogy minek öltözzünk be farsangra. Végül abban maradtak a szülők, hogy egy hosszú kukac leszünk, amihez pár szülő fogja elkészíteni a jelmezt. Szombaton lesz a farsang. Kötelező mindenkinek részt vennie, csak igazolással lehet távol maradni. Kíváncsian várom.