Doktornéninél

Reggel anya elvitt a doktornénihez. Fél órával a rendelés előtt indultunk, hogy mi legyünk az elsők, de amikor beléptünk a rendelőbe, az már dugig volt:((( Én hoztam a formám.... Botrányosan viselkedtem, megütöttem anyát, aztán odamentem egy kisfiúhoz, aki többször átölelt, a végén még a cumisüvegét is nekem akarta adni. Anya alig tudott visszatartani tőle. Több mint egy órát vártunk, mire sorra kerültünk. Anyának már a haja is égnek állt, de nem a várakozás miatt, hanem a viselkedésem miatt...

A doktornéni épp csak belenézett a torkomba (most nem ellenkeztem) és ugyanazt az orrcseppet írta fel, amit a kórházból is hoztunk, ill. írt még fel fiz só oldatot az inhaláláshoz.
10 óra is elmúlt már, mire hazaértünk a doktornénitől és mivel gyönyörűen sütött a nap, anya megengedte, hogy kint maradjak. Hátramentem csúszdázni, aztán anyával megnéztük, hogy a tavaly ősszel elültetett tavaszi virághagymák közül hány bújt eddig ki. (Nagy részük már kint van:)). Később aztán bementünk ebédet, azaz tejbegrízt készíteni. A doktornéni mondta anyának, hogy most nem szabad erőltetni az evést, mert annak könnyen kiszáradás lehet a vége. És nem is erőltetjük főleg azok után, hogy tegnap este lefekvés előtt akkorát rókáztam az ágyba, hogy öröm volt nézni... Azért a tejbegrízből egy tányérnyi lecsúszott, reméljük nem jön vissza este.

Később anyával kimentünk biciklizni. Egyre jobban megy már a pedálozás, ezt nyugodtan kijelenthetjük. Biciklizés után megkértem anyát, hogy hozza ki a hintát. A hintában aztán majdnem elaludtam, de nem akartam bent aludni, ezért elővettük a hintaágy matracokat és kint ágyaztunk meg. Végül három órát aludtam kint a kertben.

Holnap már ismét papa fog rám vigyázni, mert anyának dolgoznia kell, biztos ő is kivisz majd a friss levegőre...