Megvagyunk

Anya elkezdte a tanfolyamot. Emiatt az én napirendem is jócskán megváltozott. Reggel 8 és 9 körül kelek. Anya olyankor már fent szokott lenni és leckét ír, vagy szavakat magol, vagy csak a könyvét bújja:). Ha apa otthon van, akkor reggeli után ő foglalkozik velem, ha nincs akkor viszont önálló játékra vagyok itélve, vagy mamát boldogítom. Kb. 1 órakor jön egy hosszabb csendespihenő, persze addigra anya is befejezi a tanulást és ő altat el. Mással nem is vagyok hajlandó aludni. Miután felébredek (kb. 3-kor) átmegyünk nagyiékhoz, aztán anya lelép. Na ennek annyira nem örülök. Szinte mindig elsírom magam, amikor anya elmegy. Egyedül Netti tud megvígasztalni, ha ő ott van, akkor sokkal könyebb feldogozni anya távozását. Persze jól érzem magam nagyiéknál, sírást is hamar abba szoktam hagyni. Átvittünk nagyiékhoz néhány játékot, pl. a régi konyhámat, meg az egyik babakocsimat, babát, laptopot, hogy még véletlenül se unatkozzak. Én pedig minden nap átviszem a Teddy macimat, amire már nem csak a kedvenc videóim, hanem a kedvenc zenéim is fel vannak töltve.
Na persze, ha nem lennének játékok, akkor sem unatkoznék nagyiéknál. Réka, Netti és Kati szinte mindennap benéznek. Kati szokott fürdetni:). Nagyi már tanított egy táncot is, szóval jól megvagyunk.
Anya elég későn szokott értem jönni. Olyankor rendszerint már nagyon-nagyon álmos vagyok én is, meg a többiek is, úgyhogy miután megérkezik gyorsan felöltözünk és már indulunk is haza. Persze mire hazaérünk átesem a holtponton, úgyhogy mindig nehezen alszom el. Ráadásul este sem vagyok hajlandó egyedül elaludni. Anyának ott kell lennie mellettem és fognia kell mind a két! kezemet, de ez még hagyján... bár anya vendégágya még mindig az ágyam mellett van, én csak az ő ágyában vagyok hajlandó aludni, még az sem számít, hogy így eléggé szűkös a hely kettőnknek.
Szóval ez megy már két hete és még 6 hét van hátra, ráadásul anya még azt követően is folytatni akarja a tanfolyamot, ki tudja meddig...