Ovi

Szeptember 1-jétől hivatalosan is óvodás leszek. A beszoktatás pár napja elkezdődött, ugyanis az óvodavezető néni megengedte, hogy augusztus utolsó hetében pár délután bemenjek kicsit játszani és ismerkedni az óvodai környezettel, gyerekekkel.

Hétfőn mentem először - délután háromkor - anyával és apával. Andi néni az óvodavezető, nagyon barátságosan fogadott minket. Rögtön odavezetett egy csoporthoz, akik éppen az udvarra igyekeztek, aztán anyával és apával kimentek beszélgetni. Én addig csendben álltam. A lányok körülvettek, megsimogattak, azonnal befogadtak. Kifelé menet a második sorban álltam, Bogival kézenfogva. (Nem láttam, de anya közben elkönnyezte magát, annyira meghatódott.)
Aztán kicsit játszottam, majd Andi néni, bevitt, hogy megmutassa melyik szobában leszek. A lányok persze jöttek utánam. Egyedül mehettem be a szobába és megnézhettem a mosdókat is. Mondhatom gyönyörű helyen leszek. A Virág csoportba kerülök, ami már egy elindult csoport, én leszek a 32. tagja (és nagy meglepetésre az első Lili). A jelemet még nem tudom, az csak jövő héten derül ki. Miután mindent megnéztem, megint kimentünk, közben újabb csoportok és óvónénik csatlakoztak hozzánk. Sajnos az én óvónénijeimet egyelőre nem ismerhettük meg, mert mindkettő új lesz, szeptember elsején látom őket először. Remélem, hogy olyanok aranyosak lesznek, mint azok, akiket már megismertem, akkor nem lesz probléma:)

Bogi végig mellettem volt, elkísért a homokozóba, csúszdázni meg hintázni. Az első napon nem voltunk sokat, mert nagyon meleg volt, de mentünk kedden is és szerdán is. Szerdán már ott is hagyott apa egy időre. Nem volt semmi baj, bár egyszer az egyik óvónéni csúnyán nézett rám, mert bukfenceztem a trambulinon, amit ugye nem szabad...

Sajnos kedden és szerdán anya nem tudott elkísérni, de mikor hazaértem azonnal megkérdezte, hogy hogyan érezetem magam. Szó szerint azt mondtam, hogy nagyon jól:). De azért beszámoltam egy kellemetlen élményről is, ugyanis az egyik kisfiú nem akart felengedni a csúszdára, mert azt mondta, hogy az az ő háza... És azt is elmeséltem anyának, hogy az egyik kislánynak felemeltem a nyakláncát, mert leesett a földre.
Amikor anya megkérdezte, hogy mit fogok másnap csinálni az oviban, már simán rávágtam, hogy játszani fogok a barátaimmal:)))

Csütörtökön és pénteken a nagy melegre való tekintettel nem mentünk, de jövő héten már rendszeresen járni fogok. Szerdáig csak délutánonként, aztán reggeltől. A beszoktatás alatt apa lesz mellettem, de reggel anya is el fog kísérni minket.

És végül de nem utolsósorban itt is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem papának, hogy az elmúlt másfél évben vigyázott rám, mellettem volt, kitartott a rigolyáim mellett, elviselte a hisztijeimet, reggelente friss péksütikkel várt, aztán nagyinak is a sok-sok finomságot, sétákat, játszóterezéseket, pancsikat a medencében, és persze Nettinek a nyári szünet alatti besegítést.
Most egy új korszak kezdődik az életemben, ritkábban fogunk találkozni, de az biztos, hogy az elmúlt másfél év történései, élményei nem fognak nyomtalanul eltűnni, remélem bennetek sem:)