Alma alma piros alma bumm

Alma lett a jelem. Még nem igazán értem, hogy ez mit jelent. Mostmár ez lesz a nevem? Kérdeztem a napokban anyától. Még vitatkoztam is, hogy innentől kezdve Almának kell hívnia és nem Lilibabának.

Az oviban nagyon jól érzem magam. Szeptember 1-jén kezdtem hivatalosan, aznap fél napot voltam bent anyáék nélkül, aztán a következő napokban már bent is alhattam. Nagyon élvezem a gyerektársaságot, tegnap már azt is felvetettem anyának, hogy bemegyek egyedül, nem kell elkísérnie, tudom, hova kell mennem.

A csoportban 32-en vagyunk. A kislányok befogadtak és van már egy barátom is, Jeremy. Sokat nem szoktam mesélni, de délutánonként amikor apa értem jön, rendszerint kikönyörgöm, hogy hagy maradjak még egy kicsit, így apa mostmár mindig 5 óra körül visz haza.

A reggeli frizura készítés miatti hisztik is megszűntek már. Most a Dorothy-s frizurát részesítem előnyben és szó nélkül engedem, hogy anya reggelente megfésüljön és befonja a hajamat.
Judit néni szerint jó gyerek vagyok, nincsen semmi baj velem, bár néha evéskor felállok az asztaltól és a cuccaimat sem szeretem elpakolni, de már jó úton haladok, hogy megtanuljam az ovis szokásokat.

Az oviban már alkottunk is. Múlt héten egy repülőt hajtogattunk, meg festettünk gipszre. Büszkén vittem haza a munkámat és mutattam meg anyáéknak. "Ezt neked csináltam anya, meg neked Apa, meg neked mama, meg neked Noémi!" Persze visszakértem, amikor anya fel akarta rakni a polcra.

Szóval nagyon jól telnek a napjaim, öröm és boldogság oviba járni, még ha néha kitépik a gumit a hajamból, meg megrúgnak a csúszdán, vagy nem engednek játszani. Én akkor is szeretem az ovit, már barátnőm is van, csak sajnos a nevét még nem tudom...